Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 11., vasárnap

Kikötő pár napra...


   Háromhetes intenzív közösségi élet után tegnap este megérkeztem végre magányos kis kikötőmbe... Július 20-a óta nem volt részem egy kis csendben, pedig manapság már szinte életszükségletté vált számomra, hogy időnként összeszedhessem életem cserépdarabkáit, s megmaradt kis időmmel kb. úgy gazdálkodhassak, ahogy nekem tetszik... Gondolom, sok magányra kényszerült személy érti meg a mondókámat, olyanok, akik a kényszerűségből kovácsoltak nélkülözhetetlenné vált életfilozófiát maguknak, melyben végül is megtalálják a boldogságukat. 
   Nem hiszem, hogy elidegenedésről lenne szó, hanem inkább egy bizonyos ritmus megtalálásáról, ahol a másokkal való együttlét váltakozik a magány nélkülözhetetlen periódusaival, melyekben az önmagunkkal való találkozás dominál. Ezek az időközök egymásból táplálkoznak. Nem lehet csak saját gondolatainkra, merengéseinkre korlátozódni, mint ahogy kell ahhoz is lehetőség, hogy helyre tegyük a mások segítségével feltöltődött élményeket, emóciókat, különösen a hozzánk igen közel állók által gyújtott kis máglyák tüzeit...
   Igy várt tegnap este a hortenzia a burjánzó kertben...

28 megjegyzés:

  1. Így kerek a világ (szerintem:). Kicsit együtt, többet csendben. És nem csak a hortenzia várt téged.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári. Nekem is hiányzott ismeretlen ismerőseimmel - akik ráadásul nem ébresztenek a kelleténél előbb! - a gondolatcsere!

      Törlés
  2. Jó hogy megint itt vagy. Hiányoztál. Amit a magányról írsz azt nemcsak azok értik meg akik egyedül élnek. Bizony a családban élőknek is lehet igénye a csendes elvonulásra lassulásra.
    Azt vallom, hogy mindennek meg van a maga ideje. Sok begyűjtött élmény után jöhet a rendezés ideje. A csendes elvonulás és feltöltődés öröme.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, körülbelül így... Csak az lep meg időnként, mennyire megváltoztam e téren a 7 év alatt!

      Törlés
  3. A hortenzia bokor fotóért külön hála.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az idén óriási (a képbe "nem fért bele" teljesen)! Nyilván annak köszönhető, hogy az idén helyesen metszettem, nomeg a végetérhetetlen tavaszi esőknek is!

      Törlés
  4. mostanában én is valahogy igy "váltakozom", csak nem ilyen bölcs, kiegyensúlyozott elégedettséggel...:( ja, és burjánzó hortenziák nélkül is, ráadásul...:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A muszájból igyekszem bölcsességet kovácsolni, kedves Aliz. Azt hiszem azért, mert a lehető legkevesebbet akarok szenvedni... Volt belőle elég, mint legtöbbünknek...
      Szeretem a kertemet! Ebből is táplálkozik a "bölcsességem".

      Törlés
    2. "Műveljük kertjeinket!" - ennél a voltaireinél ma sincs jobb tanács! :)

      Törlés
    3. Igen. Nem akarok én megváltani immár senkit sem... Ha magamat sikerülne, már az is óriási lenne...

      Törlés
    4. mindenkinek magát kell(ene)

      Törlés
    5. Ez maga is óriási teljesítmény lenne...

      Törlés
  5. Kedves a képed a hortenziáról, és még jobban tetszett a másik képed: a „közel állók által gyújtott kis máglyák tüzei...”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet, Mick, különösen egy jó toll(vagy inkább klaviatúra)forgató részéről!
      Látom az időpontokról, ki a későn fekvő, ki a korán kelő...

      Törlés
  6. Tökéletesen értelek. Valóban sikerül életfilozófiaként építeni ki magunkban a "már mindig így lesz, és ez így van jól" biztonságát.
    Aztán a sors fintorogni kezd, vagy fityiszt mutat, még olyan is van, hogy széles vigyorral visszakérdez: TÉNYLEG?
    De a csönd tényleg életszükséglet, még akkor is, ha nem állandó kísérőnk. (Láttam olyan verziót, hogy a csöndet igényli, de nem viseli el - állandó háttérzene az ellenpont.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen a sors mindenbe beleszólhat, hiszen az élet nem áll meg, s mi sem leszünk azok holnap, akik ma vagyunk. Bármi vár is ránk, igyekszem úgy "berendezkedni", hogy a "ma" lehetőleg kellemes legyen, és az enyém...
      S ebben benne van a számos, hozzám közelálló ember is!
      Nálam is szól gyakran a rádió, kivéve, ha írok, vagy olvasok. Néha el is altat...

      Törlés
    2. Névtelen12/8/13 10:05

      Tényleg, évekig aludtam a TV műsorára.

      Törlés
    3. A hálóból száműzve a TV!... De az éjjiliszekrényen a rádió-ébresztőóra...

      Ki vagy, kedves Névtelen?...

      Törlés
    4. Ó, bocsánat, gondoltam, a válasz funkció azonosít. Nekem annyi helyem volt, hogy ahol aludtunk, ott és csak ott fért el a TV. Meg később a számítógép, de azt nem tudtam ágyból kezelni. A rádiós ébresztőóra Életem Párja térfeléhez esett közelebb. Évekig tartottam tiszteletben - az az ő felségterülete. Nem nyúltam hozzá.

      Törlés
    5. Nálunk is ez volt a helyzet. Aztán én örököltem az ébresztőt és egy pár dolgot átrendeztem a bútorzatban is... Kiiktattam a lehető legtöbb elektronikus ketyegőt és egyéb pislogót a szobából: állítólag nem tesz jót a szürkeállományunknak. Mégsem tudok itthon rádió nélkül elaludni (ha nem vagyok egyedül, szóba se kerül!), s mostanában már lenyomom a "sleep" gombot, mely 1 órán belül kikapcsolja.

      Törlés
  7. Nálunk a hálószobában farkasszemet néz velünk egy rádió, melyet sose használunk hangicsálásra, de amelynek digitális órája mutatja az órát, percet. Elődjét lerántottam összetörött. Az se fungált sose rádióként. Csak az idő múlását ellenőriztük rajta álmatlan éjszakákon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyerekeknél töltött hét alatt a nappaliban aludtam. Pislogott rám mindenféle piros, zöld és kék "szem" egész éjjel! Aztán azzal kezdtem a villanyoltást, hogy mindegyikre dobtam valamilyen takarót...
      Különben egy hús-vér hálótárs mellett nem kell rádió, sőt, valószínűleg nem venné jó néven! Én sem.

      Törlés
  8. Szeretek egyedül lenni, de ez az alapja annak is, hogy egy idő után vágyjam az emberek társaságát is.Mert állandóan az egyedüllét sem jó. Ki van ez jól találva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belőlem se lett volna jó remete! De még tán apáca sem...

      Törlés
  9. Névtelen17/8/13 16:29

    Ismered Hamvas B. Aranynapok c. írását ? (Babérliget-könyv. Egyébként online is megtalálható) Szeretettel ajánlom. Barika.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszönöm, kedves Barika. Nem olvastam, majd megpóbálom a Neten...

      Törlés
  10. Névtelen17/8/13 21:41

    Véletlenül vagyok épp egy kis időre itthon, net-közelben. Az Aranynapokra épp ma gondoltam. Hogy megint közeleg az idő, hogy elolvassam újra. Ez évente általában szeptember közepe-vége felé jön el.
    (No lám, éps tegnap meg olvastam egy játékról, vajon ki milyen könyvet vinne magával egy lakatlan szigetre- tényleg én a Babérligetkönyvet vinném el:)
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E., többször gondoltam rád a nyár alatt: biztosan "unokázol", ami kifogyhatatlan örömforrás!
      El fogom olvasni.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...