Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 20., kedd

Márai és a "Könyv"...

Márai emlékmű Kassán
... a Könyv  -  lényegében  -   megváltozott. Kórosan elszaporodtak a könyvek (mint az emberek, akik olvastak és mint az írók, akik írtak), és a tömegkönyv a tömegember számára már csak segédeszköz volt, mint a vitaminok vagy a rádió, vagy a gépkocsi. Mindenkinek volt könyve és egyre kevesebben vártak választ a könyvtől: ismereteket vártak vagy szórakoztatást, vagy meglepetést, botrányt, rikító élményt  -  de Választ már csak kevesen reméltek. Nemcsak azért, mert a háborút követő papírkonjunktúrában vagonszámra dobták piacra haszonéhes kupecek a nyomtatott papirost. Mert műfajában  -  tehát nemcsak tartalmában  -  megmásult az emberek számára az olvasás liturgiája. Az emberek másféle, pogány liturgiákra fanyalodtak: a betűcivilizációt (bölcs emberek később így diagnosztizálták a tüneményt) felváltotta az ábracivilizáció. (És az ábrát nem kell megérteni, elég nézni  -  tátott szájjal, szellemi erőfeszítés nélkül.) Mindebben volt igazság. De nem ez volt a félelmes. Könyv egyre több áradt a könyvgyárakból, az írók egyre többen és többet, akkordba írtak, új műfajok valósultak meg: a posztumusz levélipar, életrajz-sztahanovizmus virágzott. De a Könyvben egyre kevesebben hittek... És hit nélkül nincs irodalom." (...)

Márai "Föld, föld!..." c. könyvéből vettem a fenti részletet. 1972-ben íródott. Ez a félelmetes, sebészi diagnózis mintha máig is érvényes volna... 

14 megjegyzés:

  1. Mennyire örökérvényű vélemény...most talán méginkább
    félelmetes



    láttam a szobrot, mikor egyszer arra jártunk:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márai nagyon ragaszkodott a hagyományos polgári értékekhez, s ezeket a két világháború és következményeik veszélybe sodorták. A kulturáról is individualista, elitista eszménye volt, s helyét nehezen találta bárhol is...

      Törlés
  2. A vásárolt könyvek száma még emelkedik, de az olvasásra szánt idő meg ellenkezőleg. A könyvnek 1972-höz képest hatalmasra nőtt a konkurenciája. tv-csatornák százai, a digitalizálás korlátlan lehetőségei hangban, képben. Nem sorolom őket. Csaknem csoda, hogy olvasnak még emberek. Persze jó, hogy teszik, mert mozgatja fantáziájukat a látható műfajokkal ellentétben. Ám valaha nem voltak könyvek. Volt viszont figyelem, drill, éles emlékezet. Eleink okosabbja fejében élt ősei egész kultúrája, mely bármikor előhívható volt.
    Világunk változik. De hogy fejlődik-e, arra nem esküszöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt a kérdést is hallom mögötte, hogy a tömegirodalom már nem Irodalom, minden felhigul, eltűnik a dömpingben, akár az individuum s vele az üdvössége is... S ha hozzátesszük, amit te említesz, s melyet ő a könyv írásakor - sőt, haláláig - nem ismerhetett meg ilyen mértékben, akkor van miért aggódni egy bizonyos kultúráért. De nem csupán egy kor változásáról lenne-e szó, mely megszüli majd saját kultúráját? Ami más lesz, feltétlenül. De amíg az ember gondolkodásra képes, nem féltem nagyon...

      Törlés
  3. A világ vajúdását tapasztalom, de hogy mi forr ki belőle, fogalmam sincs. Csak remélem, hogy értékes kapaszkodókra talál a közeljövő embere.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretnék én is bízni valamelyest az Emberben.

      Törlés
    2. csak nehogy igy: "vajúdnak a hegyek, és egeret szülnek."

      Törlés
    3. Ki tudja? Az ember maga is valószínűleg csak "átmeneti lény" a világmindenségben...

      Törlés
  4. naigen, csak épp az a kérdés, hogy mihez ("átmenet"), és jó felé (felfelé) tart-e...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy értettem, saját eltűnése felé, miként a dinoszauruszok... Maga kis napocskánk is, mely nekünk oly hatalmasnak és "örökkévalónak" tűnik, s melynek valószínűleg maga az élet is köszönhető a Földön, csak egy kihűlésre ítéltetett pirinyó csillagocska...

      Törlés
  5. ezek az időtávak már nem emberi léptékűek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igaz! De mivelhogy az ember is a világmindenség része... Amikor csillagászokat hallgatok vagy olvasok, szédülés fog el...

      Törlés
  6. Kicsit továbbgondolom felvetéseiteket. 100-200 milliárd csillagból áll a Tejút és kb. ugyanannyi galaxis létezik. De a parányok végtelenbe hulló semmisége is csodálatos. Hullámok, energiagócok vagy részecskék. Hol ennek. hol annak látszanak. És a szimbiózisok. Egy fa legalább 400 egyéb gomba- és növényfajjal osztozik, és együtt életképesek. Ugyanígy az ember is. Elég ha csak a bélflórára gondolunk, vagy a bőrünkön jelenlévő mikrobákra. Van mibe beleszédülnünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, hát valahogy ilyenformán, a mikro- és makrokozmosz között, "feleúton"...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...