Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 14., szerda

Mi is a helyzet az őrangyalokkal?

   A téma mindig enyhe mosolyt keltett bennem a naiv őrangyal-hívők iránt (a F-B-n és a blogokon Dunát lehet velük rekeszteni). Mibe nem képes az ember megkapaszkodni, hogy valamivel kibiztosíthassa esendő létének előreláthatatlan kockázatait... Szombat óta nem mosolygok rajta.
   Mert mitől is ébredtem fel hirtelen az autópályán, 130 km-es sebességgel, a központi korláttól tíz centire? És mikor mentem át a baloldali sávba, valamint hogy lehet az, hogy abban a pillanatban senki sem haladt rajta?...
   Akkor nem is ijedtem meg különösebben, kicsit kábultan tettem meg hazáig a megmaradt 70 km-t. Azóta több nap eltelt és a gondolat egyre gyakrabban férkőzik a fejembe: milyen kevésen múlik egy emberi élet... Most akár itt se lehetnék, hanem a túlvilágon, vagy rosszabb esetben darabokban egy kórházi ágyon  -  esetleg örökre nyomorékon... Egy csomó lelkesítő terv füstbe ment volna, egész sor találkozót kellett volna sürgősen lemondani, s körülöttem egy sereg ember életét is felforgattam volna (nem beszélve a ház kiürítéséről, amelyért nem irigylek előre senkit sem!). 
Hát akkor: mégis van őrangyalunk?

(a kép Wim Wenders csodaszép filmjéből: "Berlin fölött az ég"  -  "Der Himmel über Berlin" . Francia címe talán még szebb: "Les ailes du désir"  -  "A vágy szárnyai"... 1987-ben a rendezés díját nyerte vele Cannes-ban.)

36 megjegyzés:

  1. Rózsa, szerencséd volt. Lehet, az őrangyal is segített kicsit. :)
    A házat persze így is úgy is ki kell üríteni, ha eljön az ideje.
    Nagyon jó, hogy itt maradtál. Félelmetes élmény lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utólag, Klári. Csak most, napok múlva kezdem átérezni...
      Én is örülök a kis haladéknak!

      Törlés
  2. Rózsa, hidd el, remeg a gyomrom meg a lábam, ahogy olvasom és elképzelem, amit megírtál. Ugyanakkor átjár az öröm, mintha visszajöttél volna "a túloldalról". De tovább nem ragozom. Vészhelyzetre általában akasztófahumorral reagálok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, köszönöm, amit írtál. Jólesik, hogy valakinek (ismeretlenül is) számít, hogy még élek...

      Törlés
  3. Csatlakozom: Nem kell elsietni a dolgokat. Még sok tennivalód van ittenség. A család, az irodalom, a képzőművészet, a blog, a kert, a virágok. Együttérzéssel olvastam majdnem balesetedet. Sógorom elaludt a volánnál, és a terelőkorlát dobta vissza az útra. Karcolása sem keletkezett, ahogy később elmesélte.
    Azért csak légy óvatos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Mick. Én is úgy gondolom, hogy szeretnék még egyet-mást tenni itt a földön! Sógorodra is vigyáz ezek szerint "valaki"...
      Általában inkább óvatos vagyok, de az álom egyszerre és észrevétlenül zuhant rám...

      Törlés
  4. a majdnem után egy „megtörtént” szócska értelmesebbé tenné a mondatot.

    VálaszTörlés
  5. "...angyalaink mi magunk vagyunk" (József Attila)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is csodálkozom most már, hogy idézettel válaszolsz...
      Ez a sor még felkavaróbb: "mi magunk"?...

      Törlés
    2. bizony... (többek vagyunk, mint gondolnánk)

      Törlés
    3. Ki tudja ezt vajon felmérni?... De vigasznak nem rossz.

      Törlés
    4. mndenk a maga (tév?)hitei szerint él, és többnyire azokat is igazolja az élete... e ez mind nem "felmérés" dolga...és nem is vigasz

      Törlés
    5. Ami engem illet, sokmindenben "megátalkodott" agnosztikus vagyok, és semmit nem tudok ilyen szilárdan, minden kételyt elhárítóan kinyilatkoztatni... Pl. honnan tudhatnám olyan biztosan, mint te, hogy "többek vagyunk, mint gondolnánk"... De nem a polémia ingoványos talajára kívánlak ezzel csábítani, kedves Aliz...

      Törlés
    6. nekem lenne egy - angyaloktól független - nagyon józan tanácsom: csak kialudtan ülj volán mögé!!!

      Törlés
  6. honnan?...tapasztalati úton:)(mármit az 5 érzékszerven túlin...)De biztosak semmiben se lehetünk "biztosak"... még a bizonytalanságban sem!:))Én épphogy úgy vagyok szkeptikus(akár Popper), hogy mindent elképzelhetőnek tartok...Polemizálni meg csak azzal lehet, akivel van közös platform...De mindez nem is lehet polémia tárgya... épp erre utaltam, hogy mindenki olyan világot teremt magnak, amiben hisz..illetve amiben nem... tehát annak a keretein belül mindenkinek igaza van!De nem én vetettem fel az "órangyalok"lehetséges létét.azzal. hogy belülre helyeztem... csak egyszerűsitettem a kép(let)et... "mint fent, úgy lent" vagy "mint kint , úgy bent"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én kérdésfeltevésem ellentmondásaim közé tartozik... Miért is említettem az őrangyal-témát? Nem akarok ugyanis bizonyos naív hittel magyarázatot keresni bennük, ugyanakkor kicsit "megrázott" ez a kaland: mi lett volna, ha?...

      Törlés
    2. rossz helyre irtam, de leirom még egyszer, mert -kivételesen- fontos:
      "nekem lenne egy - angyaloktól független - nagyon józan tanácsom: csak kialudtan ülj volán mögé!!!"

      Törlés
    3. Az volt benne az érdekes, hogy akkor egy hete már jóval többet aludtam, mint előtte... Csakhogy 3 hetes tömény elfoglaltság - és magányhiány - után, holtfáradt voltam!

      A tanács különben érvényes!

      Törlés
    4. ..akkor: fáradtan SE...!és mondják, jó ha van a kocsiban valaki más is... ébren tartani... (bár ezt nem értem, mert buszokba pl- kiírják, hogy tilos a sofőrrel beszélgetni)

      Törlés
    5. Hazafelé jöttem Bièvres-ből (csak 250 km). Nekem már nincs sofőröm, se kísérőm, aki ébren tartana (ezért van, hogy nem merek egyedül autóval M.o-ra menni, mert félek, hogy elalszom a hosszú úton!)

      Törlés
    6. hát ne is... de 250 km-re se!

      Törlés
    7. Azért még természetesen elmegyek ide-oda egyedül is, mert különben nagyon szeretek vezetni és remélem, hogy van még jó 10 évig rá lehetőségem is... (A menyem nagyapja 90 évesen még elment ide-oda, ha nem is messzire...) Különben úgy érezném, hogy a jövendőbeli sírboltom előszobájába költöztem, mert akárhogy vesszük is, az autó mégiscsak a szabadsággal rímel... Mindszent azonban 1640 km ide...

      Törlés
    8. csak óvatosan! én nem vezetek (nem mernék...) de a biciklimen érzem ugyanazt a szabadságérzést... (csak persze, valamivel rövidebb távon, de annál gyakrabban:)

      Törlés
    9. Különös: én meg a biciklit nem szerettem soha, csak akkor ültem rá, ha muszáj volt... Legnagyobb teljesítményem: Mindszent-Kopáncs, van vagy huszonegynéhány km...
      Az autóvezetést pedig mindig nagyon szerettem: 1975. óta van jogosítványom...
      Itt a 250 km egy bolhaugrás, nem távolság. Az is igaz, hogy állítólag a balesetek nagy százaléka lakóhelyünk közelében ér (a megszokottság érzése figyelmetlenebbé tesz)

      Törlés
  7. Napokig nem volt írásra alkalmas netem, de nagyon pontosan átérzetem, amit érezhettél.
    Ugye, a közelmúltban eltársalogtunk Rókusról. Hát vigyázzon ránk, ha mi nem épp nem tudunk, bárki légyen, és bárhogyan nevezzük.
    Amíg van dolgunk, nem megyünk el innen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Amíg van dolgunk, nem megyünk el innen" : szeretném, ha megvalósulna!

      Törlés
    2. Kívánom, hogy így legyen!!!

      Törlés
    3. Névtelen18/8/13 09:20

      Azt, hogy van-e dolgunk, nem biztos, hogy magunk határozzuk meg. Sokszor van az úgy, magunk akarjuk megoldani azt is, ami nem a mi dolgunk már.
      De a végéig kihúzzuk!
      stali

      Törlés
    4. "Sokszor van az úgy, magunk akarjuk megoldani azt is, ami nem a mi dolgunk már." Ez bizony igaz! Fontosságot tulajdonít nekünk (vagy általa mi magunknak...) De jólesik azt gondolni, hogy van még dolgunk...

      Törlés
  8. Nem felejtem el azt a pillanatot, mikor sok-sok évvel ezelőtt egy kamion pár centire állt meg előttünk, vad fékezés után. Hosszan meredtünk a sofőrre, ő is vissza ránk. Valamit megúsztunk. Ezért értem meg a gondolataid.Lehet, hogy a véletlen, lehet, hogy valami/valaki más segített. Mindenesetre szívesen adok és kapok angyalkákat, van is kinn a lakásban pár, és már ott is tartok, hogy beszélek a " sajátommal". Mindenki gondol amit akar, de egyébként sem szoktam nagyon beszélni róla, csak itt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megrázó pillanat! Annyi minden eldőlhet egy töredék-másodperc alatt... Hogy melyik irányba? Hát pont ez az izgalmas. Mert mi is a véletlen?...

      Törlés
  9. Nekem biztosan van őrangyalom. Eddig négy autóbalesetet éltem túl. Úgy hiszem szegénynek mellettem sosincs szabadideje. Rakoncátlan nyughatatlan lelkemre nem kis dolog vigyáznia.
    Boldog vagyok, hogy Rád is vigyáztak.
    Megszerettelek.
    Bántana ha ezután sokáig elmaradnál.
    J. A. után szabadon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Györgyi. Osztom én is a J. A-i gondolatot veled kapcsolatban! Ez az Internetes világ egyik utánozhatatlan ajándéka!
      Őrangyalod bizonyára hozzád edződött már s unatkozna, ha nem adnál dolgot neki!

      Törlés
  10. de jó volt mind elolvasni, amit irtatok, és milyen érdekes, hogy közel azonos időben hasonló gondolataim voltak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, a bejegyzéseket követő reakciók sokszor vannak olyan érdekesek, ha nem érdekesebbek, mint maga a bejegyzés!... Hiába, ennyi okos és érző elme találkozásából sokszor csiholódnak érdekes eszmefuttatások (ennek fele se tréfa!)...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...