Keresés ebben a blogban

2014. május 4., vasárnap

Anyák...

   Magyarországon Anyák napja van. Itt, Franciaországban csak a hónap végén lesz. 
Ezen a napon mindenki rájuk gondol, az is, akinek még van, az is, akinek csak a hiánya maradt. Az enyémet tegnap egy éve temettük.
François pár hetes
   Én magam is betöltöm ezt a szerepet több, mint harminchat éve már. Az ember lánya óhatatlanul is elgondolkodik az óriási felelősségen, amely abban a percben zuhan rá, amikor a gyereke megszületik. Attól a pillanattól kezdve vége a gondtalanságnak, már nem csak magunkért vagyunk felelősek. Az állandó készenléti állapot eleinte igen fárasztó, de hamarosan megszokjuk és második természetünkké válik. Hallásunk is kifinomul, elsőként halljuk meg a gyerek még csak nyöszörgő sírását a másik szobából is, megtanulunk különbséget tenni az igazi sírás és a pillanatnyi szeszély között, mely magától elmúlik, ha nem ugrunk azonnal készenlétben, rossz szokássá, kényeztetéssé változtatva azt.
    Anyósom szülésznő lévén, tekintélye vitathatatlan volt az első időkben. Fiunk Berlinben született. Anyósom eljött, pár nappal a kórházból hazatértünk előtt. Az "idomítást" már az elején el kellett (volna) kezdenem: kivárni a négy órát két szopás között, hogy lassanként megszokja a pontos időt, evés után lehetőleg azonnal az ágyába tenni, nehogy hozzászokjon a dajkáláshoz... Ez utóbbi követelmény mindig felháborított: nyilván ösztönösen szerettem volna pótolni valamit a császárral szülés kudarcként megélt élményéből a testi közelség meghosszabbításával... Fiam különben még a karomban elaludt, miután rekord idő alatt teleszívta magát, a majd 4 és fél kilójával. Utána békésen leszuszogta a pár órát, s egy hónapos korától este 9-től másnap 6-7 óráig símán átaludta az éjszakát, kezdettől a saját szobájában. Nem szoktattuk hozzá, hogy velünk aludjon, arról meg, hogy az ágyból kiszorítsa az apját  -  ahogy egyes családokban tapasztalható évekig  -  szó sem lehetett. Sok  későbbi nevelési problémának, Ödipusz-komplexusnak vehetjük elejét ezzel. A gyerek természetesnek veszi, hogy saját világa is van, s lassanként félelem nélkül megtanulja felfedezni azt. 

10 megjegyzés:

  1. Sajnos, én is időre szoptattam, és soha nem vettem föl a csecsemő lányomat, ha sírt. Anyu irányított így. Viszont naplószerűen jegyeztük, mennyit evett, mi volt a pelenkában, hányszor, láza volt-e, vagy "csak" nyűgösködött, mennyit aludt, nyugodtan-e. Szigorú anyukánk volt, megvan a rólam vezetett naplója is.
    Jó, hogy hamar elment az anyósod, és a magad értő szíve szerint bántál a kicsivel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, akkor láthatóan nemcsak én voltam ilyenformán "irányítva"! Anyósom csak 2 hétig maradt Berlinben, utána telefonon igyekezett instrukciókat adni. A háttérben nyilván az is megvolt, hogy én bizonyára semmihez sem értek abból, ami neki a mestersége volt.
      Abban igazat adok neki, hogy bizonyos nevelés, szoktatás kezdettől fogva kell, de módjával, kicsit lazábban!

      Törlés
  2. Hatalmas csoda minden kisgyerek. Ez feledteti a szó szerinti szülői „törődést”. Éljenek az anyák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 100 százalékban egyetértek ebben, Mick! Csak hozzátenném az apákat is, hadd vehessék ki részüket a boldogságból (ahogy a fiam is teszi! Büszke vagyok rá.)

      Törlés
  3. Névtelen5/5/14 07:09

    Minden gyerek mást (megkockáztatom: máshogyan) kíván törődésből, dajkálásból. Egyik unokám pl. nem tűrte az érintést (ez alól az anyja volt a kivétel, de puszit akkor sem, se adni, se kapni). Nem mertem megkérdezni a barátjától, ma is így van ez?
    A közel azonos időközökben történő szoptatás nálam is a napirend része és alapja volt, de szerencsére nem kényszerültek magukra maradni a jogos sírással. Még eltérő időpontban sem. De engem szerencsére nem neveltek jól.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Stali, én se hagytam sírni, az elején pláne nem: éhes volt! Nekem meg zsigereimbe hatolt a sírása... Aztán magától "beállítódott" és 3 hónapos korában már este 9 után nem akart szopni, csak naponta 4-szer a 6 helyett... Anyósom telefonon erősködött, hogy próbálkozzak mindenfélével, hogy még este 11 felé egyen utoljára... Sírt a gyerek, végül visszatettem az ágyába, miután kifogytam a lehetőségekből. Azonnal elaludt reggelig.

      Törlés
  4. Névtelen5/5/14 07:25

    Minden gyerek más. Bizony. És Anyukája tudja-érzi, mit s hogyan csináljon. Etessen-e éjjel, szigorú, vagy lazább napirendre, kötöttebb, vagy kötetlenebb életmódra szoktassa-nevelje a gyemekét. No meg a külső körülmények is alakítják ezt persze. Anyák és anyósok tanácsot adhatnak, mesélhetik, az ő idejükben miként is zajlott a picike csecsemő élete. De Anya az, aki tudja. Aki ugyan épp beletanul, de a szíve irányítja. Így van jól, még ha néha nem is lesz "tökéletes" az eredmény:)))
    Minden gyerek más. Vagy mégsem?!:)
    (Tegnap este leveleket olvastam. 1983-84-ből. Épp egy picike, mászni, majd járni beszélni tanuló fiúcska és egy cserfes 2,5-3 éves kislányka anyucijaként írtam ezeket a messzeségben élő nagyszülőknek. Vannak mondatok, sorok, amik szó szerint ráillenek a kisunokámra. :)
    Az Anyák Napja olyan szép. Tele van hálával Anyánk iránt és a sorsunk iránt, köszönve, hogy mi magunk is boldoggá lehettünk anyaként...
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére anya, anyós, egyszóval minden rendíthetetlen tapasztalat több mint ezer km-es távolságra volt tőlünk, ezért magamra voltam utalva nagyjából. Azért eléggé aggódó típus voltam általában. Viszont az egyetlen dolog, amihez ragaszkodtam: a külön szoba, külön ágy, elsősorban a gyerek érdekében. Nagyon kockázatosnak tartom annak a szokásnak a rögzítését, hogy a gyerek elfoglalja az apa helyét az ágyban, sőt, azt is, hogy ott álljon a babaágy a felnőtteké mellett a szobában (nálunk is egy háló volt akkoriban, a nappali egy sarkában rendeztük be a kuckót) Körülöttem sok negatív tapasztalat mutatja: a gyerekek 6-7 éves korukban is sok pszichés hátránnyal küzdenek...

      Törlés
  5. Én meg csak nézegetem itt ezt a régi ( már apuka) kisbabát!:-)))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...