 |
| tollrajz a 90-es évekből (nem dátumozott, de emlékszem: egy folyóirat kérte borítónak) |
Nemrégen közelebbi blogszomszédaimmal érintettük az emlékezet problémáját. Oldalainkon sokszor bányászunk emlékezetünk mélyre süllyedt tárnáiban, s felvetődött a kérdés az emlékek hitelességéről. S hogy, hogy nem, a hetente hozzám érkező Nouvel Observateur legutóbbi száma többek között az e téren folyó neurobiológiai kutatások legújabb fejleményeit taglalta.
Az emlékezet minden tekintetben izgalmas téma, hát még a scanner és egyéb IRM (vagy RMI magyarul?) bevezetése óta, mely egyenesben, élőben közvetítheti az agy működését!
Azt már régóta sejtjük, hogy végül is identitásunk, önmagunk, emlékeinkből tevődik össze. "Nous sommes ce que nous nous rappelons" - mondja a cikkíró, vagyis: "Az vagyunk, amire emlékezünk". Az emlékezet nem egységes valami, hanem a betöltött funkciók szerint többféle emlékezet létezik: a formaemlékezet, a procedurális emlékezet, vagyis az ismétlődő gesztusoké (biciklizés, nyakkendőkötés), a szemantikus, vagyis a megtanult, iskolai ismereteké, stb.
A felejtés legalább olyan fontos, mintegy kiszitálja a kevésbé fontos eseményeket, esetleg a túl mély, elviselhetlen traumákat. Hogy felélesszem az emlékeimet, mintegy utazásra kell indulnom a múltba. Keresnem kell őket, összekapcsolnom emocionális töltésükkel. Az emlékek nem maradnak egyszer s mindenkorra kikristályosodott formában emlékezetünk egyik polcán, hanem mindenkor újra kell teremtenem őket... Az agyban szétszóródva létező lapokból mintegy újrafűznöm a könyvet minden egyes alkalommal...
A legújabb kutatások szerint az emlékezet nemcsak a múltat segít felderíteni, hanem a jövőnk előrevetítésében is közreműködik. Ha valakitől megkérdezik, hogyan képzeli el egy alig ismert személy jövőjét, nem sokat tud mondani, és az agy képe nyugalomban marad... Ha viszont a sajátjáról faggatják, az agy memóriával foglalkozó területei valósággal lázba jönnek!
De jó, hogy utánanéztél, mit mondanak a kutatók, honnan és hogyan jönnek elő az emlékeink. Egy lépéssel közelebb jutottunk önmagunkhoz.
VálaszTörlés@akimoto: volt még a cikkben sok nagyon érdekes részlet az agy struktúrájáról: mi hol történik, de nehezen tudnám a szakkifejezéseket (amygdale, hippocampe, gyrus cingulaire stb.) kapásból magyarra átügyetlenkedni, esetleg sokáig kellene utánuk keresgélnem a Neten... S mint mindig, most is több étel fő egyszerre a tűzön...
VálaszTörlésBiztosan nagyon érdekes ez a cikk. Esetleg egy linket kaphatunk? (A Google fordító franciáról angolra nem vészesen tragikus.:))
VálaszTörlés"a jövő emléke"... nekem ez ismerős régről!:) (ha úgy tetszik: a múltból) amúgy is az a szép, amikor egy fókuszban a 3 idő találkozhat, egy folyamatos jelenben azaz mostban...(?):)
VálaszTörlésCsodálatos az agynak az a képessége, ahogy egyensúlyban tartja az emlékezetet és a felejtést.
VálaszTörlésAztán jön az öregség és az egyensúly felborul. Néha úgy gondolom, hogy ez Isten ajándéka az idősek számára. Főleg akkor, ha az emlékeik szépek, a jelenük pedig nem képes felvenni a versenyt.
@Zé: elküldtem e-mailben a cikket... ha sikerült...
VálaszTörlésMegkaptam! Köszönöm szépen. ::)) Mindjárt el is olvasom. Remélem, nem fordít félre nagyon a Google.
TörlésÉrdekes cikk. Az is érdekes, hogy azt mondja, az vagyunk, amire emlékezni akarunk. :)
TörlésNem tudom, mennyire jól fordított a robot, de az egyik belinkelt cikkben azt olvastam, hogy az Alzheimert a fehérjék összecsomósodása, (összebokrosodása) okozza. Egy emlékezet nélküli erdő az agyban. Hmm...
A pontos fordítás: "az vagyunk, amire emlékezünk". Talán az akarat is közrejátszik, tudatosan vagy tudat alatt.
TörlésAz Alzheimer félémetes, de mitől "bokrosodnak meg" hirtelen a fehérjék? Egyesek bizonyos gyógyszerek vagy egyéb szerek hosszan tartó behozatalára is gyanakodnak...
ergo,ha nem emlékeznénk, akkor nem is lennénk, azaz elvesznénk(?)...(lehet, h az akarat helyett inkább a "szándék" a megfelelő szó? abban benne van az érzelmi indittatás , és az is fontos!)(sőt)
Törlésmost olvastam , hogy akik keveset alszanak v nyugtalanul (többször felébredve) azoknál inkább kialakulnak ezek a plakkok...
úgyhogy el is határoztam , mától korábban fekszem le...:)(az első elálmosodásnál, ahogy a szervezetem parancsolja...)
Flora, de utána van még egy mondat, legalábbis angolul volt. Az vagyunk, amire emlékszünk. Illetve az vagyunk, amire emlékezni akarunk. Már ha jól emlékszem... :)
Törlés@Zé: A következő mondat az volt: "Ce que nous ne voulons pas oublier." Vagyis: "Amit nem akarunk elfelejteni."
Törlés@aliz: én is megpróbálkozom néhány nap óta, sőt, a csendben elalvással is, ami még nehezebb talán...
Törlés@aliz: bonyolult 3 dimenzió! Nekem nagyon izgalmasnak tűnt ez az új felfedezés: a jövő képe a múltból és a jelenből tevődik össze... S még csak gyerekcipőben jár az agy kutatása!
VálaszTörlésvalójában nincs "idő" mi osztjuk fel mesterségesen!) mert nem tudunk elszakadni a linearitástól, pedig....
TörlésTermészetesen! Nyilván abból az emberi szükségletből adódott, hogy érzékeléseinket megróbáljuk valahogyan rendszerezni.
Törlés@Györgyi: igen, az öregek "közvetlen emlékezete" tompul, viszont a régebbi, mélyebben gyökerezőek jobban megmaradnak!
VálaszTörlésNem erre gondoltam csak. Hanem arra, hogy azoknak az öregeknek akiknek szép emlékeik vannak áldás lehet az, hogy visszatérhetnek a "szép" időkbe. Ráadásul nem kell a mában élniük és a fájdalmakkal szembesülniük.
VálaszTörlésÚgy gondolom, hogy sokan menekülnek vissza, mert a jelenkor nem nyújt elég biztonságot és örömöt.
Az agykutatások még mindig gyerekcipőben járnak. Kórosnak vélünk egy olyan állapotot, amit lehet, hogy egy döntés következményeként élünk át.
Bocsánat, hogy makacskodtam a magyarázattal, de komolyan foglalkoztat, hogy valóban betegség- e minden esetben az emlékek elvesztése, vagy a mindenáron megtartása.
Az Alzheimer-kór az agyban világosan kimutatható elváltozásokat okozó betegség. Baleset folytán is kitörlődhetnek az emlékeink - ez szörnyű állapot lehet! A cikkben volt szó egy boldogtalan Veniamin nevű oroszról, aki viszont semmit sem tudott elfelejteni...
TörlésArról már én is sokszor írtam a blogomon is, hogy a mai nosztalgia áradat a múltba menekülést fejezi ki, mivel a jövő sokakat nemcsak hogy nem lelkesít, hanem félelemmel, bizonytalansággal tölt el.
azt hiszem egyre gondoltunk...
Flora, most olvasom Török Sándor könyvét: Egy kis kertet szerettem volna. Olyan sokféleképpen lehet előbányászni, sorba rakni a történteket, vagy nem sorrendet, más rendet követve emlékezni. Ő nem menekül vissza, azt írja, hogyan és mit értett meg. Az öregedéséről is kendőzetlenül ír.
VálaszTörlésÉrdekes, emberi.
Elhiszem, hogy érdekes lehet (ezért szeretem a Kháron ladikján-t is). A lineáris rend a legkevésbé izgalmas - és egyben a legnehezebb is követni, az emlékezet lyukas ködmöne miatt...
TörlésKülönben nem ismerem Török Sándort, hacsak nem volt gimnáziumi testnevelő tanáromra gondolok, aki meghalt 2005-ben...
T.Sándor nagyon jó író és jó ember volt. Gyerekeknek a Kököjszi és Bobojsza, a Hahó, Öcsi, Hahó, a tenger, a Csilicsala csodái (népszerű rádiós műsora éveken át), ezek jutnak eszembe, meg a Vasárnapi levelek, amit Rákosiék betiltottak. Pedig levelezett a világ legismertebb tudósaival és politikusaival, nagyon érdekes körkérdései voltak, a válaszok szintén. (Idézi ezeket az életrajzi könyvében is). Nekem könnyebb lesz hozzájutni a Kháron ladikjához, mert azt meg én nem olvastam.
VálaszTörléspersze, a "Csilicsala csodái"-t el nem mulasztottuk volna öcsémmel vasárnap délelőttönként! Emlékezetemben még mindig a készülő vasárnapi ebéd illatai lengik be...
TörlésRégen megjelent az életrajzi könyve?
Török Sándort Popper emlegette mindig (ha jól emlékszem - hogy A témánknál maradjunk?) afféle tanitómesterként... A Hahó-k pedig magukrt beszélnek!:)
VálaszTörlés(a ladikot én már rég olvastam, akkor még nem is volt aktuális... de most meg nem akaródzik újra... mit ahogy szépen lefeküdni sem...)
"...mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!«...
a Csilicsaláról meg el is felejtettem , hogy Török alkotás, pedig én is mindig meghallgattam: bruhahaha(Bilicsi cirkuszigazgatója)...meg Bukfenc mindent tud... meg az örökké bőgő Szamóca... Robi bohóc... vasárnap délelőtt 10-től....
mi az életrajzi könyv cime?
"Egy kis kertet szerettem volna" mondta Akimoto.
TörlésA Magvetőnél jelent meg 1979-ben, könyvtárban egészen biztosan hozzáférhető, ha antikváriusék nem foglalkoznának vele.
VálaszTörlésjaaa: ez az a könyv? (gondolhattam volna)
VálaszTörlésa mi könyvtárunkban nem biztos.. de megszerzem biztos majd...
Aliz, érdemes hozzájutni. Kiderül, miért és miben tekintette Popper mesterének az írót. (A gyerekkönyvek a nagy parcella kicsi sarkában nőttek kínból, az ötvenes évek kultúrpolitikája miatt.)
VálaszTörlésgondoltam... ebben azért nem volt egyedül... de a gyerekek meg is érdemlik, hogy ilyeneket irjanak nekik! csak nem valamik helyett kellene...
VálaszTörlés