Keresés ebben a blogban

2014. november 4., kedd

Kell a beszélgetés

   Szombat este összejött az itteni családom, vagyis a gyerekek mind a négyen és a menyem szülei. Megtöltöttük magunkat a meghosszabbított asztal körül  -  melyet a német barátok (négyen) előző napi vendégjárása után még össze sem csuktam  -  a tejfölös borjúhús szegfűszeges ízeivel. Fiamnak készült meglepetésként magyaros almáspite követte, majd letettük a fáradtságtól düledező unokákat. Nem kellett őket ringatni sem.
   Szokás szerint kártyázással szoktunk "ejtőzni". Imádok játszani, de mióta itt lakom, barátaimból nem jön össze ilyen játszadozó szellemű társaság, és bevallom, hiányzik nagyon. Igy csupán családi körben jut rá némi lehetőség és azt szeretem megragadni.
   Ezúttal valahogy a kanapékra telepedett mindenki. A hangulatlámpák gyenge fénye tette-e, lassan csörgedezni kezdett a beszélgetés patakja. Daniel, a papa, aki általában könyvbe mélyed, amíg mi kártyázunk, most élénk beszélgetésbe merült vejével. Agnès, a menyem is kipillantott szokásos diszkréciójából  -  ritkán monopolizálja a társalgás középpontját  -  és munkájával kacsolatos terveit ecsetelte. Fiam, ellenkezőleg, többnyire szívesen avat be mindenkit gondjaiba, terveibe, figyelmesen hallgatta apósát. Az anyák is beavatkoztak itt-ott, személyes pedagógusi élményeikkel, melyek már a múlt emlékei... Egyidősek vagyunk.
   Hársfa- és eukaliptusz-illatú teát készítettem a meghittség fokozására. Igy üldögéltünk élénk beszélgetésben éjfél utánig. Nem éreztem a lábaimat a két napi intenzív konyhai tiporgás után, de végül is a kellemes beszélgetés kitörölt belőlem minden fáradtságot...

12 megjegyzés:

  1. De örülök ennek az írásnak és a képnek!
    Most látom, hogy a fiad rád hasonlít, sőt, a nagyobbik unokád is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Éva. Igen, kicsit hasonlít rám is. Kettőnk keveréke. A természete is.

      Törlés
  2. kedves az a kép, és nagyon jó hangulatot írtál le

    csodálatos egy ilyen nagy család,
    de nem mindig sikerül ilyen igazi jó hangulat, valahogy spontán jön, nem lehet erőltetni, de ha ott van, nagyon áldásos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati. Igazad van, akkor sikerül legjobban a hangulat, ha nem erőltetjük, hanem inkább hagyjuk, hogy spontán rendeződjön.
      A család, sajnos, már nem olyan nagy, de szeretünk együtt lenni. Menyem szülei nagyon szimpatikus emberek.

      Törlés
  3. Jól kiegészítik egymást a kép, amit rajzolsz az estéről, és a fotó azokról, akikkel sikerült varázslatossá tenni az idő múlását.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Mick. Valóban, velük az idő legtöbbször varázslatosan telik!

      Törlés
  4. Az ilyen együttlétekért érdemes élni. A vele járó fáradság eltörpül a sok jó mellett amit ilyenkor kapunk. Hosszú magányos estéken ezek az emlékek melegítenek át minket. Csodás családod van. Milyen más lehetne? Hisz olyanok, mint amilyenné formáltátok G.-rel őket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kedves Györgyi, meg vagyok elégedve a családommal! Az is igaz, hogy általában a szépet, pozitívat keresem mindenkiben, mert egyszerűen úgy jobban érzem magam... A negativumokra meg szemet húnyok: így nem is tudom igazán, hogy vannak-e. Boldogabb-e egy tudatos strucc?...

      Törlés
  5. De jó, hogy így együtt láthatjuk őket! Szép család!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Ági. Nekem is tetszenek, bár én nem vagyok objektív ebben a kérdésben!...

      Törlés
  6. jó lehetett! :) (még olvasva is!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Alice. Tényleg jó volt...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...