Röpke pécsi pillanat

   

A rövid pécsi kirándulás megér még egy bejegyzést! Rekkenő volt a hőség ott is, ráadásul a város mintha beszorult volna a hegyek koszorújába, legalábbis úgy tűnt, amint lassanként megközelítettük autóval. Én különösen nagy várakozással voltam eltelve: először és utoljára másodikos gimnazista koromban jártam itt osztálykiránduláson, úgy jó 50 évvel ezelőtt...

   Kevés kép maradt bennem arról az első útról, azok is mind fekete-fehérben, elhalványulva úsznak be az emlékeim közé... Ezért pezsdített fel a sok kellemes szín, a sétáló utcák szövevénye a felettük lebegő árnyékoló színes vásznakkal, a titokzatos kapualjak, melyek sejtelmes udvarok felé csalogattak, esetleg egyenesen a párhuzamos utcába vezettek. S az a sok fagylaltozó, cukrászda! Nem tudom, hány liter finom házi limonádét öntöttem magamba!

   Szállodánk, az Árkádia minden tekintetben kielégítette vágyainkat. A Neten foglaltuk le, s meglepett bennünket a francia árakhoz mért olcsósága... Persze, minden relatív, a jövedelmeket is €-ban kell számolni, s a 2,30 €-ba kerülő 20 deka itteni kenyér kb. 3500 Ft-ra srófolná fel a magyar kenyér kilóját...

   Szóval, kipihentük az utat a kellemes, légkondicionált szobákban (velem Alice osztotta meg a nagy "francia" ágyat, míg Lucie-nek külön szoba jutott TV-vel a szülői lakosztályban! Ki is próbálta rögtön a rajzfilmes csatornát, pedig a szövegből egy szót sem értett, legfeljebb hozzáképzelhette...). Megemlítem a makulátlan tisztaságot és azt a ritka tényt is, hogy még a reggeli is az árba tartozott!

   Megnéztük a Palatinus szálló aranyozott díszítéseinek elbűvölő szecessziós burjánzását, sétáltunk éjfélig az esti enyhületben a kivilágított dzsámi vigyázó tekintete alatt... Sokmindent nem néztünk meg időhiány miatt, de megfogadtuk, hogy visszajövünk. Pécs meghódított bennünket.