Keresés ebben a blogban

2015. november 12., csütörtök

Vegyes gyerekek...

   A múltkoriban egy szimpatikus blogon kétféle anyanyelvű szülők gyerekeiről volt szó. Mivel én is átéltem a helyzetet, hozzászóltam.
itt már kiskamasz...
   Vegyes házasságban született gyerekek legtöbbször az egyik vagy a másik szülő hazájában tanulnak meg beszélni (ami bennünket illet, kicsit másképpen történt, mivel F. Berlinben született és ott kezdte az óvodát is). Körülöttünk láttunk néhány példát, többnyire francia és német keveredésben.
   A sok jó tanácson felbuzdulva én is magyarul kezdtem beszélni a fiamhoz, viszont én voltam az egyetlen, akitől magyar szót hallott. Igy aztán elkezdte baljósan eggyé olvasztani a két nyelvet, melyek tudvalevően nem tűrik az ötvözést (pl. francia igetövet magyarul ragozott...). Ezért úgy döntöttünk  -  lehet, hogy folytatni kellett volna következetesen a gyakorlatot  -  hogy tanuljon meg először az "apanyelvén", mivel az óvoda hamarosan beindul, s majd később újra kezdjük a magyart. Csakhogy akkoriban meg már azt kérdezgette, "miért beszélsz úgy, hogy ne értsem, pedig tudsz rendesen is"... Bevallom, feladtam, nekem sem volt már természetes.
   Kb. 8 éves koráig nem volt hajlandó magyarul megszólalni, s az évenkénti mindszenti vakációk alatt a család kezdett francia szavakat elsajátítani, főleg a két unokatestvér, akikkel sülve-főve együtt volt. Sőt, egyszer még apa is így szólt spontánul, kezében légycsapóval: "A fene ögye mög ezt a musztikot"! (moustique = szúnyog)
   Úgy 8 éves kora táján egyszerre csak mintha egy csapot nyitottak volna meg benne: elkezdett folyékonyan beszélni magyarul, kiadva a valahol elraktározódott szókincset! Anya, aki még nálam is bővebb szavú volt, azt hiszem, sokat fejlesztett ezen a beszédkészségen. Sokszor éjszakába nyúlóan elcseverésztek...
   Mi ketten azonban most is többnyire franciául beszélünk. A könnyebbség kedvéért. Reflexek ezek már. Amikor azonban a család idelátogat vagy mi megyünk oda  -  gyakoribb eset  -  F. természetes módon átvált a magyar nyelvre. Szögedi (mindszenti) hibátlan ékes tájszólással. Sohasem téveszti el  -  a legtöbb más vidékről származó magyarral ellentétben  -  hova kell az "e" helyett "ö"...

10 megjegyzés:

  1. De jó vóna éccő hallani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kali, egyszer telefonon beszélt az ügyvédi iroda (ahol akkoriban dolgozott) Bp-i fiókjaával, és nagyon meglepődött a magyar kolléga az ő délmagyaros beszédén...

      Sajnos, egyre jobban kivesz nagyszüleink, szüleink ízes beszéde. Manapság egyre inkább "tévéül" beszélnek az emberek mindenütt...

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Te ismered a problémát, kedves Tamko...

      Törlés
    2. még nem! :)

      a kép is nagyon jó!

      Törlés
    3. A 90-es évek eleje... Anya már nincs 2 éve, s a kis kamasz 38 éves lesz a hónap végén, 2 kislány apja...

      Törlés
  3. Párizs, az imádott Párizsom! Jaj. Reménykedem, hogy mindenkid,minden ismerősöd jól van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, kedves E. A gyerekek erre laktak pár éve (a Bd. Voltaire-hez pár lépésre), de kiköltöztek P. mellé. Jobb a levegő... Viszont több ismerősöm lakik még ott, de távolabbi kerületben. Egész éjjel néztelm a TV-t, visszatér sokszorosan a tavaly januári nyomás. Bár tudtuk, hogy több merénylet van készülőben.

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Igen. De az emberek többsége nem akar engedni se a rettegésnek, se az egymás elleni uszításnak.
      Pont ez lenne a terroristák célja. Természetesen mindannyian a sokk hatása alatt vagyunk.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...