Keresés ebben a blogban

2016. április 1., péntek

Örökség...

   Pakolok az ebédlőasztalon, mely inkább íróasztal funkcióját tölti be, ha nincsenek vendégek a háznál. Azazhogy, be kell vallanom, az íróasztal funkciója lassanként a földszint minden asztalára odaszivárog, mint az árvíz: eleinte lassan, mert pl. a konyhában világosabb van és kilátok a kertre... A nappaliba, mert ott iszom meg a délutáni kávémat... No és az ebédlőbe, mert pont a számítógép által uralt sarok mögött van és oda (is) pakolok IDEIGLENESEN...
   Az ebédlőasztal már 25 éves de még mindig eredeti érintetlen állapotában leledzik: a legkisebb folt, karcolás is elkerülte. Ki lehet nyitni 3m20 hosszúságúra szükség esetén, de 50 cm szélességűre is össze lehet csukni.
   A melléket kép is bizonyítja, mi óvta meg eredeti szépségét. 3 réteg terítő borítja!... Az első vastag, gumírozott: a folyadékok, a meleg ételek, az ütődések felfogását szolgálja. A második egy szép kis zöldesszürke abrosz: ez a kedvencem, illik a tálaló új színéhez is. S végül a vidám zöld alapon fehér pettyes viaszkos, amivel az előzőt óvom a piszkolódástól, filctollak nyomaitól, amikor az unokáim ennél az asztalnál alkotnak! 
   Nevetséges,  -  ismerem el magamban, s azonnal felmerül anya képe, pontosan ugyanezekkel a gesztusokkal, egymást hegyén-hátán védő rétegekkel, legyen az abrosz vagy szőnyeg. Annak idején nemcsak mosolyogtam rajta, hanem még csipkelődtem is ezen a furcsa szokáson, melynek hálójából immár én se szabadulok!

12 megjegyzés:

  1. Meghatónak találom, olyan szépen emlékezel mindig...és annyi mindent eszembe juttattál most
    nem is tudom, melyiket írjam előbb:
    a "viaszkos" szó is ? mi viaszosnak mondtuk, (én is ) anyósom mondta így k-val
    az asztalok "ideiglenes" tárolóhelyként funkcionálása pedig hát,... az élet velejárója azt hiszem - tényleg hiszek benne -, ha kell a hely, az azt jelenti élek, dolgozok, tevékeny vagyok...majd halálom után arra emlékeznek a gyerekeim/unokáim, hogy az asztalról mindig le kellett pakolni, ha mást akartunk csinálni, mert ott mindig volt valami épp aktuális:)))) (látom híres emberek zeneszerzők, írók múzeumlakását, haláluk után benézhetünk: pedáns rend, pedig az írógépben még befűzve a papír és egy mondat bepötyögve, de az asztalon REND van (nem értem))

    Az asztal letakarása egy külön történet :)))Mindig egy olyan nehéz tölgyfa vagy mi ebédlőasztalra vágytam, ahol nincs terítő, a gyerekek ott rajzolnak, míg én a másik végén tésztát dagasztok, vagy apa falovacskát farigcsál...Sosem volt ilyenem gyerekkoromban sem, felnőttkoromban sem, sosem... csak vágyok rá:)))A viaszosvászontól idegenkedek (anyósomnak a konyhában volt, és, folyton zsíros tapintású/vizes volt, mert "épp letörölte", és hozzáragadt az alsókarom, papír, minden...vejem is ragaszkodik hozzá a nappaliban lévő asztalukon mindig rajta van...Nem tudom, ha értékes asztalom lenne, és maszatos munkát végeznénk rajta nyilván én is védeném, amíg megy a munka, de egyébként meg szeretnék benne gyönyörködni: ha nem látom, minek a szépséges felülete...de ha rajta élek, óhatatlanul megsérül..hjaj antagonisztikus , nagy életkérdés ez :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati, köszönöm! Jó, hogy ilyen hosszan szóltál hozzá! További gondolatsort ébreszt. Pl. azt, hogy szabad egy háznak "élnie" szerintem: nem múzeum, ahol mindennek glédában kell mindig állnia!
      A konyha asztalán nincs terítő: régi, ún. "bisztró-asztal" volt, G. nagyapjának volt ilyen kis evő-ivó "bistro"-ja... Minden unoka kapott egyet. Én is őrzöm, mert sokmindent megélt, talán 100 éves is van... Mesél...
      Stb, stb...

      Törlés
  2. De szép, de jó! Szégyen-gyalázat, én semmire se vigyázok. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klári, a saját dolgaidért magadnak vagy felelős... Különben pedig nehezen hiszem el...

      Törlés
    2. Az őseim lényét, szellemét jobban őrzöm, mint a szokásaikat vagy a tárgyaikat.Pedig megérdemelnék...

      Törlés
    3. G. is mindig ezt mondta: neki nincs szüksége tárgyi emlékekre, fejében hordozza őket... Velem ellentétben: nekem sokszor a hozzájuk fűződő tárgyak keltik őket életre legjobban...

      Törlés
  3. az én anyukám is igy takargatott,,óvott, védett mindent........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán azéri is, mert annak idején nehezebben váltunk meg tárgyainktól, jobban megbecsültük őket...

      Törlés
    2. én most is nehezen..., de nem vigyázok rájuk eléggé... a legrosszabb kombináció :(

      Törlés
    3. A legkedvesebbeket igyekszem szem előtt tartani, még akkor is, ha mindez nem kelti a rend látszatát...
      Viszont kicsit idegenkedek a nagy rendtől is, mely gátat vet az élet szabad és sokszor rögtönzött folyásának! A tárgyakra amúgy vigyázok, de nekik is szabad "élni"...
      Az élet pedig KOCKÁZAT...

      Törlés
  4. Magamra ismerek a "szétterülésben" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kedves Mamka, időnként nagy pakolás szükségeltetik! :))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...