Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 26., péntek

Augusztusi emocionális sokkhatásaim...

   Az augusztusi hetek két vizuális, emocionális sokkhatása számomra a bécsi Leopold Museum Egon Schiele-gyűjteménye, mely a legnagyobb számú Schiele-festményt tartalmazza, valamint a "Saul fia" c. film megtekintése volt, végre, még ha a számítógép képernyőjén is...
Klimt, a mester
"hommage" Klimt előtt: a tanítvány egyben és elkerülhetetlenül "megöli" a mestert
   Schiele kedvenc festőim Olümposzán előkelő helyet foglal el. Nem először láttam képeiből nagy, összefoglaló kiállítást Párizsban, de a Leopold Museum mégis nagy hatást tett rám. Rudolf Leopold bécsi szemorvos még az ötvenes években kezdte gyűjteni meglehetősen jó érzékkel a múlt századelő festőinek képeit (Schiele, Klimt, Kokoschka stb.). Gyűjteményének legjelentősebb részét képezik Egon Schiele rövid pályájának alkotásai (a spanyol nátha végzett vele 28 évesen, 1918-ban), s megnéztem a Madame Leopold által hozzaértőn kommentált, részletes ismertető filmet is. Schiele minden témára újszerű tekintetet vet. Nem annyira kolorista, mint Klimt, inkább bravúros rajztehetségére támaszkodik, mint burjánzó színvilágra. Feldarabolt, sötét skálájú tájképein, akárcsak görcsbe merevedő figuráin ugyanaz a halálfélelem tükröződik. Minden témában szorongó, drámai életérzés fejeződik ki, művészi érzékenysége sugallja az első világháborút megelőző évek, valamint a Monarchia összeomlásának hangulatát. Látszólag úgy beszélek, mint valami katalógus-szöveg, de tényleg úgy érzem, hogy mindez benne van, s visszhangot kelt minden szorongó, érzékeny szemlélőben... Azt is tudom, hogy sokan megtorpannak képei előtt, mert az emberi lélek mélységeinek ilyen könyörtelen józanságú feltárását nem sokan viselik el. A nagyközönség szívesebben merítkezik meg pl. Klimt képeinek színes kavalkádjában, pedig a drámai mélység ott lappang Klimtnél is a látszólagos harmónia leple alatt...
   Talán kissé merész, de nem véletlen, hogy rokonságot éreztem Schiele képei és a "Saul fia" között. Itt, Franciaországban lemaradtam a film bemutatójáról, nem sokáig volt a mozikban. A sok elismerés, díj által felkeltett várakozásomat felülmúlta a kép, a hang, a színész, a rendezés együttes újszerű, letaglózó hatása. Az egyetlen viharos esténken néztük meg a fiammal. Rá ugyanolyan hatást tett, aminek örültem. 
   Nem olvastam el a róla írt elemzéseket, elismerő kritikákat, sőt, az egynéhány magyarországi antiszemita kórus kötelező gúnyolódásait sem, melyekből már Kertésznek is bőven kijutott a Nobel-díj idején. A magam véleményére voltam kíváncsi. A nemzetközi elimerés megérdemelt volt! Nem is részletezem most, lemásolom majd francia blogomra, amit melegében megfogalmaztam róla hűséges spirálfüzetemben...

27 megjegyzés:

  1. Schiele képei azt sugallták nekem, hogy milyen lesz az ember - ha életben marad - egy atomháború után. ( A Saul fiát nem mertem megnézni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes megérzés... (hiszen Schiele idejében még nemigen lehetett szó atomháborúról, de te már kivetitheted...)

      Törlés
  2. Rám is nagy hatással volt Schiele : http://megosztaniamifontos.blog.hu/2013/07/13/idotenyezok_138

    VálaszTörlés
  3. és a Saul fia is (természetesen) "Liebele lánya"ként:

    http://magyar.film.hu/filmhu/magazin/saul-fia-es-liebele-lanya-kritika-saul-fia-palyazat-szubjektiv.html

    VálaszTörlés
  4. Kétségbeesést és félelmet váltanak ki belőlem a Saul képei. Bátor voltál, hogy odamentél egyedül...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom, Schielé-re gondoltál, kedves Klári. Nem egyedül mentem el, ott voltak a gyerekek is.
      Igazad van a "kétségbeesést és félelmet" illetően... Én viszont szeretek vele szembenézni, mert nincs mélyebb gödör az életnél...

      Törlés
    2. én azt hitteem, hogy (valóban) a Saulra...

      Törlés
    3. Saulra utaltam. Meg fogom nézni a youtube-on, ha egyedül leszek itthon.

      Törlés
    4. Bocs. A Sault ketten néztük a fiammal. Kb. ugyanazt érezte, amit én, jolesett.

      Törlés
    5. ja, mégse bocs, mert én is arra (a Saulra) gondoltam (a bocs legfeljebb azért mert magamra is...)... egyébként a lányom se nagyon akarta, hogy elmenjek, egyedül (ő nem is nézte meg a filmet - nem is bánom) (egyébként a temetőbe is egyedül szoktam, és ezt is rosszalják távollakó rokonaim - én nem is értem miért)

      Törlés
    6. Akiket közvetlenül érint a film szorosabb témája, megértem, hogy még nehezebben élik át!

      A temetőt viszont én sem értem... Én egyedül szeretek oda menni, hiszen halottaimmal akarok "kommunikálni" (legalábbis gondolatban), nem pedig többesben csevegni...

      Törlés
  5. kétszer is! (a hangok is borzasztóak voltak, nem csak a képek, de minden csak mint háttér.... hangkulissza)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a hangok és a képek nagy összhangban "sejttették" a valóságot...

      Törlés
  6. most olvastam egy interjút a hangmérnökkel, elmondta, hogyan találta ki a borzasztó hangokat.
    A szenvedés művészetté válik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Klári. Nagyon fontos témára éreztél rá. Sokszor felvetik a háborús fotóriporterek kapcsán: "a szenvedés esztétikája" címén (szép fotót készíteni egy tragikus eseményről)...

      Törlés
    2. ...és nem odarohanni, eldobva a gépet - s megakadályozni netán a tragédiát (ez már etikai - s nem esztétikai kérdés...node melyiknek lehet primátusa?!)persze ez -háború esetén főleg- lehetetlen, általában a fotós is veszélyben van (L. Capa)

      Törlés
  7. én úgy érzem, Schiele "szándékosan" sokkolt, saját pszichikai hátrányainak kivetülésével,a normálist torzítja élhetetlen-né, a kislánytest-jei, a csonkolt aktjai iszonytatnak...
    ellenben Saul fia nem erről szól...Sőt, pont ellentétesen Schiele adottságaival, ő az élhetetlent úgy mutatja be, hogy nem vájkál benne derékig, nem az elborzasztás a célja, tárgyilagos marad tudatosan . A borzalmat már ismerjük, nem tőle tudjuk meg, nem akar kifordítani, és elborzasztani
    mégis művészi
    bár talán sokaknak személyes érintettsége folytán az eleve elviselhetetlenhez nyúl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati, nem hiszem, hogy Sch. célja a "szándékos", esetleg öncélú sokkolás lett volna... Saját életérzését (nomeg a koráét) vetítette ki képekben...

      Természetesen nem lehet teljes párhuzamot vonni a kétféle műalkotás között: én magam csak a két sokkhatás között próbáltam meg - a szép nyár kellős közepén...

      Törlés
    2. szándékos=tudatos

      Törlés
    3. persze,
      ezt csak én érzem így

      Törlés
  8. azon túl pedig picit mintha irigyelnélek:))) a kiállítás lehetősége miatt

    Vallom, saját szemmel kell megnézni mindent, hogy megismerjünk valamit, bármit - valaki művét -, hogy saját véleményünk lehessen róla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igazad van: saját szem, saját ítélet! És még egyezni sem muszáj mindenkiével...

      Törlés
  9. ezt most láttam, eszembe jutottál:

    https://www.facebook.com/713354805354554/videos/864371193586247/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati, már láttam, de mindig jólesik szemnek, léleknek!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...