Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 19., hétfő

Emlékek "Fjodorról"...

Nézem a gyászszertartás fényképeit. R. küldte. Ismét csak virtuálisan vagyok jelen, több mint 1600 km távolságból. Talán nem is ez az utolsó elszalasztott kegyelet a fontos, hanem az érettségi óta eltelt 50 év alatt meg nem történt találkozások. Szerencsére itt vannak a levelek, az üzenetek, kéziratok és könyvek, felvételek CD-n, amik a késői episztoláris kapcsolatunkból 2007 óta fennmaradtak. Legalábbis amíg én élek...
Kiesett az 50 év, mialatt a hajdani "tartózkodó" (ő látott így, mert viszolyogtam - máig is - hogy a középpontba tülekedjek ) kisdiákból két unoka nagymamája lett, s a 31 éves fiatal és lelkes tanárbol ősz hajú hetvenegynéhány éves nagypapa. A különbségről csak néhány fénykép tanúskodott, hirtelen sokkhatással emlékeztetve az idő könyörtelen és szinte észrevétlen száguldására.
Három mondata mélyen megmaradt bennem. Szó szerint.
Igen, oroszt tanított tagozatos osztályunkban, s gyakran kaptam külön feladatot, amit néma dicséretnek vehettem. Negyedikben megnyertem az iskolai, majd a megyei orosz versenyt, s az országoson találtam magam. Fjodor felkísért ugyan Budapestre vonattal, felesége és egy baráti házaspár társaságában - akik között kicsit úgy éreztem magam, mint egy levesbe esett hajszál - de a versenyen magán nem lehetett jelen. Egy ablakon át benézett a terembe, de nem tudom, hallotta-e a kérdéseket-válaszokat... A mezőny nehéz volt, mert a rajtam kívül döntőbe jutott versenyzők legtöbbje vagy félig orosz, vagy a Szovjetúnióban dolgozó diplomaták csemetéje volt, akik ott jártak iskolába... Szokásos "túltengő" (máig is!) önbizalmammal nem számítottam rá, hogy a negyedik helyen végzek majd, s még a tévében is szerepelni fogok, amely másnap nagy szenzáció volt az osztályban!... Fjodor csak annyit mondott szokott szűkszavú stílusában: "Jól teljesítettél."
Volt az iskolában egy irodalmi önképzőkör, beiratkoztam, mert nemcsak telhetetlen olvasó voltam, hanem vonzott az írás kalandja is. Csende K., a szakkörvezető megadott egy szituációt, melyből novellát kellet szülni: egy veszendőben levő fiatalember találkozik egy lánnyal s egy szerelmes éjszaka "megváltja"... Kicsit nehézkes volt a téma, s annyit változtattam rajta, hogy felcseréltem a szerepeket. Egyik osztálytársam legépelte, sőt, el is küldette velem a megyei novellapályázatra, ahol is hogy, hogy nem, a második díjat nyertem! Orosz órán Fjodor elkérte olvasásra. Máig is előttem van - mert látom magamat! - amint a katedra mellett álldogálok, az ítéletre várakozva, ami nem is késik: "Nincs kellően motiválva" - csapott le rám a guillotine. Csak ennyi.
Igazat adtam neki. 16-17 évesen a forró szerelmi jelenetekről csak nagyon irodalmi, esetleg mérsékelt filmes élményeim voltak akkoriban, s a novellában nagyvonalúan átsiklottam a találkozástól a "megváltódásig" ívelő kulcsjeleneten... 
Igaza volt, de 45 éven át nem mertem többé az írásra gondolni sem.
A harmadik mondat már elsőéves egyetemista koromból származik. Még az első félév elején fordítási versenyt rendezett az orosz tanszék, mind az öt évfolyamnak együtt: oroszról magyarra és vice versa. Két ötödéves között második lettem, és rögtön megírtam Fjodornak, mintegy megköszönve neki a magas szintű képzést, melyet tőle kaptunk.
Válasza máig is kísért: "Csak a jó kapusnak van szerencséje."

21 megjegyzés:

  1. érdekes, milyen szűkszavú mondataira emlékszel...

    azt viszont nem értem, hogy a "Nincs kellően motiválva" mondata, miért tántorított el az írástól?, hiszen nem lesújtó kritika volt, hanem tényközlés, semleges, természetes, hogy nem voltál motiválva, vagy ki tudja mire értette, lehet, hogy a szereplők voltak vérszegények, nem tudod?miért nem beszéltétek ezt meg? miért nem kérdeztél?de sokat elmond rólad:)
    (azt csak zárójelben mondom, hogy egy iskolai szakkör novellaíró témájának mást képzelek odavalóbbnak, mint a szexuális aktus megváltó szerepét)

    Nekem egy hasonló megjegyzés semmi gondot nem okozott: amikor a középiskolai szavalóversenyre Veraline Érzelmes párbeszéd-ét szavaltam, a felkészüléskor azt mondta a magyartanárom, hogy nem értem a helyzetet eléggé mélyen...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, szó szerint csak ezekre, amelyek hozzám szóltak... A többi ködbe vész.

      A kritikáról: nem kérdeztem, hiszen minden benne volt az egy mondatban, értettem én, miről volt szó, valószínűleg mert lelkem mélyén tudtam, hogy igaza van. S mivel megbíztam az ítéletében, elkönyveltem kicsit szomorúan, hogy tehetségtelen vagyok, és végleg letettem a lantot... 2007-ig, G. haláláig.
      (a novella témájáról: nekünk egyáltalán nem tűnt bizarrnak a téma, egyszerűen csak meg kellett birkózni vele...)

      Törlés
    2. A hangsúly nem a szekszuális aktuson volt különben, hanem a találkozáson...

      Törlés
    3. bocsánat, félreértettem, pedig annyira egyértelmű, hogy nincs benne semmi szex, amikor "egy veszendőben levő fiatalember találkozik egy lánnyal s egy szerelmes éjszaka "megváltja"... bocsánat

      Törlés
    4. Kérlek, ne sértődj meg, kedves Kati, nem téged "igazítottalak helyre", hanem magamat pontosítottam! Igen, a találkozásnak kellett hatnia, nem a szimpla aktusnak persze, még ha hozzá is tartozott.

      Törlés
    5. semmi gond, azt hiszem, kicsit többet szó esett róla, mint érdemes, :)
      a tanár úrról volt szó, ez a lényeg

      Törlés
  2. Rózsa, akinek ennyi mindenhez van tehetsége, nehezen köti le magát egy mellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még akit ennyi kétség gyötör állandóan, gúzsbaköt, megbénít?... De hamarosan összeszedem magam!...

      Törlés
    2. Rózsa, olvastam egy nagyon jó novelládat 2011-ben.

      Törlés
    3. Köszönöm, Klári, de magyarul még nehezen találom meg a módját, ki tudja, talán a fenti epizód miatt... Furcsák ezek a régi sebhelyek... A francia nyelv kicsit "felszabadított".

      Törlés
  3. nekem Szauder prof 3 jelzője cseng belül a fülemben sokszor (érdekes egyre inkább): hogy hiába vagyok tehetséges, nem fogok érvényesülni a félszegségem, ingerlékenységem és a lustaságom miatt. Hm. Úgy tűnik.igaza lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "lustaságodat" megkérdőjelezném, csak így, ismeretlenül!...

      Törlés
    2. mondjuk igy akkor nem (voltam) eléggé ambiciózus... ma meg a fáradtság, fáradékonyság lehetne a szinonimája...

      Törlés
    3. valószinű fel akart rázni ezzel...de inkább előre belenyugtatott az általa felvázolt baljós helyzet(em)be

      Törlés
    4. A " nem eléggé ambiciózus" nagyon ismerös nekem is...

      Törlés
    5. én olykor mintha egyenesen "bojkottáltam" volna magamat (mostanában kezdem magam felmenteni,igazolni akarni társadalmi meg egyéb meghatározottságokkal is :) - de hát a mulasztásokra nincs mentség. Kényelmi megközelités ez is. (Pedig állitólag a tálentumokkal el kell tudni számolni valamikor, valahogy...)

      Törlés
    6. Főképpen talán saját magunk előtt...

      Törlés
  4. hát persze... (de a sokszor elfe(le)dett "igazi" magunk előtt)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, szerinted honnan tudhatjuk, melyik az "igazi" énünk?...

      Törlés
    2. amig kérdés, addig nem... azt hiszem. De az biztos, hogy nem a felszini, "hétküznapi" énünk!(és persze nem az egonk)

      Törlés
    3. http://gonda.blog.hu/2013/09/23/keson_469

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...