Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 9., péntek

Színpadom






   Ha kimegyek a teraszra, balról 3-4 háznyira ezt a képet látom a délelőtti napfényben... A Saint-Michel templom hátsó falát, a furcsa hagymakupolával: a múlt század elején épült.
Harangja minden félórában jelzi az időt, este még eljátssza az "Au clair de la lune, mon ami Pierrot..." kezdetű régi francia népdalt is!


















Szemből ez a kép fogad bennünket. 
Én a templomtól jobbra eső, szélesebb utcában lakom, a baloldali utca mindkét oldalát platánok szegélyezik. Ősszel tele van hulló leveleikkel a kertem.
A házak vörös téglából épültek, szürke, fehér kőbetétekkel, amolyan észak-európai stílusban.
Eleinte nehéz volt megszoknom, de már rég felfedeztem meghitté vált szépségüket is. A keskeny utcafrontok szorosan egymás mellé húzódnak, mintha csak  melengetnék, óvnák egymást a  hűvös északi szélben, s inkább a magasba nyúlnak a szűkösen mért nappali fény keresésére.









Mindennapjaim színtere immar 26 éve... Soha nem laktam még ilyen hosszú ideig egy helyen... Ez lenne az utolsó lakcímem? Próbálom megszokni a gondolatát, bár a hozzám hasonló vándormadár számára nehéz feladat!

18 megjegyzés:

  1. Szívesen venném , ha ennyi ideig lakhattam volna egy helyen. Nagyon jó érzés lehet. A látvány amiben részed van lenyűgöző.

    Még sok sok év vár rád és megannyi megélendő szépség. Ne készülődj! Tengernyi idő áll még rendelkezésedre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Györgyi, én úgy megszoktam a költözést egyik helyről (országból) a másikra, hogy még most is úgy érzem, mintha lecsukódna előttem a sorompó...
      Igen, szeretem ezt a kis kertet, ezt a várost is - főleg a benne lakók miatt.
      Hogy mennyi idő van még előttem? Ki tudja...

      Törlés
  2. kicsit oroszosak, nem? (a mi közelünkben ost egy nemes egyszerűségű fehérre festett kicsit barokkos református templom áll... általában csak vasárnap 10kor harangoznak benne, de nagyon.(és olykor hangversenyt adnak benne...) és persze itt is a fák....a diszlet fontos elemei (a változékony mégis állandó és legfőbb égbolttal - az épületek közt a résekben és fölötte mindig azt keresem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a kupola elég furcsán hat nekem itt Észak-Fr-ban... A fákat is látom a kertből és rajtuk figyelem az évszakok múlását...

      Törlés
  3. Nekem nagyon tetszenek azok a házak (a Google térképen a kis sárga emberkével egészen valósághű sétát lehet tenni az utcátokban is).
    Én születésemtől kezdve 50 évig laktam egy helyen, azóta már a harmadik lakóhelyem ez a mostani. És amióta először elköltöztem, azóta sehol sem érzem magam igazán otthon, pedig most ebben a lakásban és ezen a környéken igazán szeretek lakni. Álmodni például kizárólag azzal a régi környékkel, azokkal az utcákkal álmodom, se Budafokkal, se Bicskével, se ezzel a mostani városrésszel, csakis a régi ház körüli utcákkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 50 év egy helyen!... Alig tudom elképzeni is... Érdekes, mennyire lehet kötődni egy helyhez (a "Bika"?) Az én álmaimban pl. a helyszín nem meghatározott, inkább képzeletbeli...
      De azért örülök, hogy "ébren" szeretsz a mostani helyeden lakni!

      Törlés
    2. szerintem a szülőház feledhetetlen...

      Törlés
    3. Egyiket se felejtettem el, Aliz...

      Törlés
    4. ...két szülőházad...?! :)

      Törlés
    5. A szó szoros értelmében csak egy... Arra értettem, hogy mindegyikre, ahol laktam, egyformán emlékszem, nincs kivételes ragaszkodás egyikhez sem, még a legelsőhöz sem, ahol 9 éves koromig laktam...

      Törlés
    6. AZT tudom (tőkled - rólad)... de számomra csak egy van (még itt ugyanazon a városon belül is a szülői maradt az "igazi"...)

      Törlés
    7. Rájöttem, hogy nem a helyekhez, hanem a személyekhez kötődöm inkább... Ezért "gyökerezek le" elég könnyen bárhol is...

      Törlés
    8. én se (csak) a falakra gondolok, ha a szülőházra... söt

      Törlés
    9. Gondoltam, Aliz... Probáltam összevetni az én érzéseimmel, de azt hiszem, nincs meg bennem az a kötődés, ami benned...

      Törlés
  4. Nagyon elegáns helyen laksz! Mitől függ a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, ki tudja?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Klári, előnye többek között, hogy nem kell a parkolásért ebben az ucában (még) fizetni!
      A szinház, a jogi kar - ahová Fr. járt - 5 percre van gyalog...
      Hogy mitől függ a világon, hogy valahol otthon legyünk benne? Megérdemelne egy kis meditációt! Nomeg egy bejegyzést...

      Törlés
  5. En nem igazan tudtam megszokni soha ezeket az eszaki hazikokat, amig Brusszelben laktam. Innen nézve viszont hangulatos, egzotikus. A lépcsomaszassal nincs bajod? Es a ferjednek, aki reumas volt?

    Vandormadar: de jo szo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első években nehéz volt megszokni (otthon, M.o-on kihalt gyártelepek voltak vörös téglából...) Most már szépnek találom, főleg a faragott kőbetétekkel.
      Lépcsőből van 36 fok... a másodikra ritkán megyek fel! Lassan minden leköltöztetek a földszintre...
      G. fönn dolgozott a másodikon, de meghalt, mielőtt nem tudott volna feljárni (56 éves volt...)

      Igen, vándormadár, de aki úgy érzi, hogy levágták a szárnyait...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...