Keresés ebben a blogban

2016. november 17., csütörtök

Őszi találkozók...

   Itt vagyunk november kellős közepén... Egyik nap 5° van, másik nap 9-10°. Örülünk, ha a felhőtakaró kicsit vékonyodik és a fény halvány illúzióját kelti.
   Pár napja, vasárnap két vendégem volt ebédre, Lille-ből jöttek. Ismeretségünk több, mint 10 éves. Gilbert munkatársai voltak a távoktatónál, ők küldték G-nek a megírandó előadások témáját. Amikor már nem tudott felmenni a második emeleti dolgozószobájába, én voltam az "összekötő". Igy lassan kialakult egy táv-ismeretség, mely az évek folyaman barátsággá alakult, G. nélkül is megmaradt, sőt, még intenzívebbé vált. Egyikük, Lucienne, nálam 2 évvel fiatalabb, pár éve nyugdíjas és detektíregényeket ír. A fiatalabb, Jana, bolgár, francia férje 2-3 éve halt meg: ő most tanulja a magányt, még dolgozik. Szeretek velük beszélgetni, telefonon, F-B-on is "értekezünk" néha, de a személyes találkozás sokat jelent.
   Lucienne ismeri grafomániám kezdeteit, én meg az övéit. Annak idején elküldte véleményezésre, tanácskérésre első novelláit folyóiratunkhoz, később pedig megjelent regényeit recenzióra, melyeket én csináltam. Nagyon biztat az írásra, ismeri kétségeimet, örökös bizonytalanságomat.  Az az érzésem, hogy most már nehezen hátrálhatok meg, hiszen mögöttem a fal, mely útjat állja minden menekülésnek...

21 megjegyzés:

  1. Na tessék. Nem hiába beszélünk mi is.

    VálaszTörlés
  2. hát ne is tétovázz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, most már nagyon megérett a dolog: megvan a téma, a kompozíció, a narrátor; már csak neki kell ülni!...

      Törlés
  3. Írj! Mindenkinek az lesz jó.

    VálaszTörlés
  4. Szeretjük ahogy írsz. Kérlek ne fogd vissza magadat!

    VálaszTörlés
  5. Franciául fogod írni?

    (OFF: hogy haladsz a Mittérrand-levelekkel? Én is gondolkodom rajta, hogy megveszem és elolvasom)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. (a magyar irodalmi nyelv iránt régóta táplált komplexuasaim vannak - volt tanárom kritikája, bár igaza volt, végleg letetette velem a lantot 16 éves koromban, egyetlen novellám megírása után, pedig nyert egy második díjat...)

      A Mitterrand-levelekbe csak beleolvasni lehet, néha: kezem ügyében vannak! De most fejeztem be a "Chanson douce" c. regényt: ld. francia blogomon. Vasárnap kaptam még két könyvet szerzőjüktől, aki szintén várja a véleményemet... Akkor az enyémre mikor kerül sor?... ;)

      Törlés
    2. köszi!! az a több mint 1000 oldal engem is megriaszt..

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Megvettem pedig a másik kötetet is, a Naplóját, a gyöngybetűkkel kézzel írtat...

      Törlés
    5. Egyébként akartam is kérdezni, hogy hogyan kell olvasni őket? A leveleket szinkronban a naplóval, vagy egymás után?

      Törlés
    6. Szerintem össze-vissza, ahogyan jólesik... A levelek nagyobb időszakot ölelnek fel.

      Törlés
    7. Na, belekukkantottam egy konyvesboltban. Ekkora konyvet meg nem is lattam :))) egy evig is olvasnam (vonatra ugye nem lehet folvinni)

      Törlés
    8. Nem kell elejétől végig! Kóstolgasd...

      Törlés
  6. Visszatérve az eredeti bejegyzésedre, : sajnálom, hogy nem fogom tudni elolvasni a novelláidat (vagy amit)
    de szeretnélek én is biztatni az írásra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati. Regény lesz, ha lesz rá időm és energiám... és persze, némi tehetségem.

      Törlés
    2. Jó lenne végre, Kati. Köszönöm.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...