Keresés ebben a blogban

2016. december 19., hétfő

Egyszer volt, hol nem volt...

   Tegnap délben menyem szüleinél volt az ebéd, Daniel, a papa születésnapját ültük meg. A dátum előtt két nappal ugyan, hogy ne legyen a karácsonnyal öszeolvasztva, de a fiamék is itt lehessenek a hét végén. Egyben elhozták a lányokat is a szünet egy részére.
   Vagy tízen ültük körül az asztalt. Három generáció. Tavaly még a negyedik is jelen volt... Igy kel fel az asztaltól és távolodik el diszkréten a legidősebbek sora, hogy helyet adjon az új generációnak. Időnként egyik-másik idő előtt átadja a helyét: két özvegy is ült az asztalnál.
   Az idősebbek a hetven felé ballagnak. Feljött a szó arról is, hogy micsoda változásokon mentünk át az utolsó évtizedekben! Gyerekkorunkban  -  a háborút követő években  -  a kényelmes központi fűtés és az állandó meleg víz a házban ismeretlen fogalom volt, legalábbis a mi "köreinkben". Most pedig unokáink úgy pötyögnek a smartphone-jaikon, mintha vele születtek volna! Ráadásul ez az igazság. Az idős generáció meg igyekszik velük lépést tartani, ahogy tud.
   Úgy érzem, az effajta "beszélgetős transzmisszió" mégis fontos dolog, élőbb, mintha könyvből tanulnák a fiatalok, milyen világban éltek szüleik, nagyszüleik. Én még láttam nagyanyámat hajnalban kenyeret dagasztani, majd napkeltekor bevetni a kemencébe (melyet apa előtte szakszerűen befűtött a kenyérsütéshez), s reggel kicsúsztatni a sütőlapáton a három arayszínű búbos kenyeret! A még párolgó karéjra kent kacsazsír mennyei íze máig is megmaradt a számban, bár tudom, hogy a valóságban soha nem érezhetem többé...

16 megjegyzés:

  1. Azt tanuljuk, hogy a fejlődés mennyire jó. Én mégis azt érzem, hogy ez a fene nagy kényelem megöli a lelket. Tegnap egy híradás boldogan mesélt arról, hogy a huszonegyedik
    század vívmánya a robotok térhódítása lesz. Addig addig kényelmeskedünk ameddig a gépek kizárnak minket a döntéshozatalból. Sajnos ez egyre inkább nem falanszter elmélet lesz, hanem a mindennapok valósága. A Mamáink kacsazsíros kenyere lila hagymával nekem is hiányzik. Azonban még ennél is jobban egy szelet igazi vajas kenyér esne jól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Györgyi, egyrészt igazat adok neked, egyre jobban elkényelmesedünk! De nem tudom, a fejlődés valóban "megöli-e a lelket"?... Az új ember más lesz minden bizonnyal. Alkalmazkodik majd ahhoz, melyet maga teremtett. Az első szövőgépeket szétverték a kézzel szövő elődeik...
      Szóval, nem vagyok biztos semmiben. Sajnos, valószínűleg saját szememmel nem győződhetek meg róla majd...

      Törlés
  2. Rózsa!
    Csak a fejlődés gyorsasága aggaszt. A léleknek érési időre van szüksége. Az is lehet, hogy csak nekem túl gyors a mai iram. Öregszem. Egyre kevésbbé tudom követni a mai kor technikai vívmányait.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is túl gyors a változás tempója, hiszen az előzővel kell összevetnem... - s nálad idősebb vagyok! ;)
      De azt hiszem, nekem kell hozzá igazodnom, mert a tempó egyre csak gyorsabb lesz!

      Törlés
  3. Rózsa, éppen a napokban soroltuk egymásnak a férjemmel, hogyan, mivel tüzeltünk a háború alatt és után. A faluban szárizíkkel melegedett a víz a sparheton, az udvarból hozták be a havat, legalább nem kellett elmenni a közkútra vízért. Nálunk a hideg víz följött az emeletre, de nagyobb komfortot mi se élveztünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szárízík, Klári, még az ötvenes években is mindennapos volt falun, s nem melegített, csak gyorsan ellobbant... A fa nagy kincs volt, jött hozzá a füstüs, büdös porszén és a tojás-brikett...

      Törlés
    2. Rózsa, így volt. A gyerekek meg csak leírva ismerik a szót, hogy "szén". Bár itt a faluban kezdik előszedni a bányászmúlt emlékei közül a maradék szénport.

      Törlés
    3. Igen. 56-57 telén bányász-sztrájk volt, ami még iskolaszünetet is eredményezett. Kukorica-csutkával is tüzeltünk...

      Törlés
    4. Annyi minden történt. A sokból csak egy-egy jelenet jön elő részletesen. Majd írjunk ezekről is. :)

      Törlés
    5. Benne vagyok! (Mondják ezt még így egyáltalán a sok "bevállalom", "beájulok", "besírok" és egyéb újkeletű szörnyszülött között?...)

      Törlés
  4. szép ez az emléked,
    most kívánok neked áldott szép Ünnepeket,
    Idén senkinek nem küldtem karácsonyi képeslapot, ezzel az idézettel kívánok minden jót neked...

    Antoine de Saint-Exupery: Fohász
    Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
    erőt kérek a hétköznapokhoz.
    Taníts meg a kis lépések művészetére!

    Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
    forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
    tapasztalatokat!
    Segíts engem a helyes időbeosztásban!

    Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
    vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
    Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
    átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
    a váratlan örömöket és magaslatokat!

    Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
    Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
    kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
    ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

    Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
    bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
    Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
    mondják meg nekünk.

    Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
    Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
    Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

    Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
    és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

    Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
    a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
    közvetíthessek!

    Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
    Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
    Taníts meg a kis lépések művészetére!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Kati és viszont kivànom neked!

      Törlés
  5. Mi ma is...
    A kályha begyújtása nélkül nincs meleg.
    Élvezem a szikrák pattogását, a tűz térhódítását, a meleg fényeket.
    Valamit még megtartunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van: a szikrák pattogása, a láng vidám táncolása a meleg ígérete!

      Csak a hamuzásnak ne kellene megelőznie... valakinek a még hidegben felkelnie...

      Törlés
  6. én csak tésztát gyúrni láttam anyukámat, de nagyon gyakran előttem van az a kép.... (na meg persze tarhonyát késziteni, lekvárt főzni, befőttet eltenni stsb...)

    ja, és egyszer volt egy fura álmom... ami kapcsolatban van - legalább metaforikusan - a kenyérsütéssel http://mindentkimondani.blog.hu/2015/05/31/mert_minden_egymasra_epul_ezen_a_foldon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen mennyi mindent készítettek otthon az asszonyok, melyet ma megvehetünk készen (igaz, sokszor konzerváló, ízesítő, színező stb. anyagokkal keverve, melyre esetleg az egészségünk megy rá...)

      "anyám, az álmok nem hazudnak"... de mit is mondanak?...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...