Keresés ebben a blogban

2016. december 13., kedd

Macskás ügyek...

   
   Mint minden évben, felgyorsulnak ilyentájt az események. Délutánonként ajándékok után járok, mely dolog tudvalevően sok fejtörést okoz. Kb. kilencen leszünk karácsonykor, s mindenkinek lesz egy kis meglepetés, a lehető legtesreszabottabb! Már csak a szomszédasszonyomé van hátra, neki egyben születésnapja is december végére esik.
   A társaságok, melyeknek tagja vagyok, szintén évzárásra készülnek, legalábbis a naptári évére. Tegnap havi irodalmi estjeink ez évi utolsó összejövetelére került sor, "Macskák" címmel. Egy fiatal festő állította ki 9-10 képét Muriel falain, melyekhez maga Muriel írt verseket: egy kis kötetben kerültek kiadásra. Sokan hoztak felolvasnivalót e népszerű témáról, hiszen nagyon sok író kedvenc ihlető társa volt a macska, meg is örökítették őket műveikben: Colette, Léotaud, Vitoux, Céline stb, hogy csak néhányat említsek a franciák közül.
   Ami engem illet, nem akarok háziállatot, de ha lenne, valószínűleg a macskát választanám. Hogy miért? A független, szabad természetéért. Nem kell sétáltatni, mint egy kutyát. Azt mondják, ő szelídíti magához a gazdáját, és nem fordítva. Akkor jön feléd, amikor kedve van, és addig marad, míg neki jól esik. Keres magának ennivalót is, ha muszáj. Nem lehet örök hűségre elkötelezni, mint egy kutyát, ami tudvalevően meglehetős erkölcsi kötelességgel jár. Én pedig irtózom az alárendeltségi viszonyoktól, mindkét irányban. Nem szeretnék bárkinek a lábánal ülni végtelen imádattal, de azt se szeretném, ha valaki ugyanilyen imádattal csüggne rajtam. Hagyjunk egymásnak levegőt...

8 megjegyzés:

  1. Luca, Luca kitty -kotty... varázsoljunk. A macska éppen jó társ hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éppen most hívtam fel telefonon névnapja alkalmából! :)

      Törlés
  2. Gondoltam továbblapozok, mert nagyon más a véleményem , aztán mégis itt maradtam, elmondom (bár divat a macskaimádat, és aki utálja őket az megvetendő alak):
    a macska nekem nem jó emlékeket ébreszt...macskaszőr az ételben, macskapiszok a wc mellett, ázott szőrszag, fenéknyalogatás az orrom előtt, szétkarmolt párnázott ajtó, és széttépett - lepisilt - fontos írat, gyerekem arcán alvása éjjelente, állatorvoshoz járkálás, vonaton hurcolás (mert egyedül nem maradhat otthon napokig)...
    brrr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, az egész tegnapelőtti összegyűlt kb 20 ember között én voltam az egyedüli nem macska-imádó... Másoknál is elveszi az étvágyam, ha a macska felmegy az asztalra és beleszimatol (esetleg nyal) az ételbe, ha a gazdája ágyába van szoktatva, sőt, a térdemről is lesöpröm diszkréten (és nem durván)... Vidéki gyerekkoromban a macskák a házba se mehettek be! "Mindenki a maga helyén" elv alapján. Nyilván innen ered a bizonyos távolság, melyet fenntartok az állatokkal.

      Törlés
  3. Én szeretem a macskákat, voltak is macskáink a kertes házban, persze nem bent a lakásban.
    Más: Rózsa, találtam számodra egy érdekes lapozgatnivalót, hátha még nem ismered:
    http://www.tothnepancsi.hu/

    VálaszTörlés
  4. Ági, köszönöm a lapozgatós tippet! Ez a "tothnepancsi" egy közösségi oldalon régi mindszenti fényképeket is publikál, esküvői képeket, jeleneteket az ottaniak mindennapjaiból!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon érdekes ez a lapozható "könyve" is, alapos, mindenre kiterjedő munka lehet mögötte. Szeretem az ilyen helytörténeti munkákat, még a nekem kevéssé ismert helyekről szólóakat is.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...