Keresés ebben a blogban

2016. december 1., csütörtök

Régi tárgyak, régi illatok...

   Úgy érzem magam,
mint akit mozsárban törtek meg...
   Ez a furcsa és röpke gondolat az imént elég volt ahhoz, hogy megjelenjem lelki szemeim előtt nagyanyám rézmozsara. Különös, szép, tiszta hangot adott, amikor megérintettük a szélét a mozsártörővel. Mit is törhettünk benne?...
   S egyre csak sorakoznak gyerekkorom eltűnt tárgyai, legtöbbjüket sajátos és mélyen megmaradt illat kíséri. A paprikatörő, téli estéken, amikor már régen megszáradt a spárgára fűzött pirospaprika-koszorú az eresz alatt. Nagyapám, nagyanyám s mi, gyerekek váltogattuk egymást a hosszú, térdünk közé szorított henger mellet a sámlin, a bunkós végű törőt fáradhatatlan ritmusban ejtegetve órákon át a paprikákra, míg porrá nem lettek...  miközben élvezettel szívtam magamba a piros paprika fokozatosan felszabaduló sajátos illatát...
   Nagyanyám kávédarálója... Kis, szögletes fadoboz, tetején kupola. Olyan volt, mint valami játékdoboz, sokáig sóvárogtam utána, míg a kezembe vehettem és tekerhettem magam is, sőt, óvatosan kiüríthettem a kis fiókot, melyből áradt a frissen őrölt kávé bódító illata...
   A nyár egyik nagy művelete a paradicsom-passzírozás volt. Magát a paradicsomot nem nagyon szerettem,sokáig meg se kóstoltam. De az a művelet... vonzott, mint a mágnes. Csodáltam magát a passzírozót is, a nagy "vájlingon" átvetett, szelíd félkörbe hajlított lyukacsos szűrőt, amibe PONTOSAN beleilleszkedett a kis henger, amit aztán csak tologatni kellett oda-vissza... Még azt is élveztem, hogy a szűrőben végül csak a paradicsom héja maradt, amit aztán vígan felfalhattak a tyúkok... Alul gyűlt a sűrű és illatos paradicsom-püré, melyet aztán az előre elmosott hosszú nyakú üvegekbe töltögettünk tölcsérrel.
   S hol van még a mákdaráló, a cukros-citromhéjas illatok mákoskalács igéretével?... És a többi... Gondolom, mindenkinek megvan a maga kincsestára!

17 megjegyzés:

  1. ahogy megláttam a fotót, a darálóról, már éreztem is jórégről a kávé illatát (azt a régit!) :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. s csak aztán kezdtem el olvasni a szomorító ...de látom, csak egy félmondatod, ... a régi dolgok emléke felderit téged is ugye... mozsarunk is nekünk is volt, szép rézmozsár...paradicsomot passzirozott anyukám is, emlékszem, érdekes látvány volt... meg a mákdaráló, igen-igen (hova is lettek? :( (meg a nyújtódeszka, nyújtófa, rádli, süteményformák...)


    de nekem a gyerekkoromból újabban a hangképzetek különösen erősek..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A magyarázatot az előző bejegyzésben megtalálod, Aliz... A mozsár szó csak úgy beugrott (magyarul az egész mondat) s vele a kép is, meg az emlék is, az illatok kíséretében.
      Nekem a hangok nem annyira jelentkeznek, sőt, egészen elmosódnak...

      Törlés
  4. meg, meg, mindenkinek megvan a maga kincsestára, az illatok által felidézett szép emlékek gazdag tárháza
    főleg így karácsony közeledtével...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen megosztom mindenkivel az emlékeket, az enyémeket, az övékét...

      Törlés
  5. Rózsa, a rézmozsárban mi kockacukrot törtünk porrá, nagyon száraz kenyérdarabokból prézlit törtünk benne, másra nem emlékszem. Dédanyám a fáradtságát idézte így a képzeletünkbe: "mint akit a mozsárba' törtek mög". (Azé lögyé jobban az esés után!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó "hallani" (mert ugye, hallom is!) Klári! De már olyan kevesen beszélik ilyen tisztán! Mindenki "tévéül" igyekszik beszélni... Jobban vagyok azé mán... Föl is türűtem a folyosót, konyhát...

      Törlés
    2. Nekünk nem rézből, hanem talán öntöttvasból volt a mozsarunk (legalábbis fekete volt és nehéz), köménymagot törtünk benne, meg cukrot, csak erre a kettőre emlékszem.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Köszönöm a kiegészitést; a köménymag rémlik nekem is!...

      Törlés
  6. Névtelen2/12/16 09:25

    Mozsár, mákdaráló,kávéőrlő,megannyi régesrégi, emlékidéző tárgy.(nagyanyámnak kis fedeles kávépörkölője is volt-attól is micsoda jóillatú lett a konyha:), Sok régi ismerős... Hová is lettek, nem tudom. Nyújtófa, a deszkával meg pár pogácsaszaggató azért megmaradt- használatba is kerül lassacskán a karácsonyi sütésekkor:)(Rózsa, javulnak a zúzódások? Mentél végül orvoshoz? Jobbulást!)
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azelőtt hosszú évtizedekre készültek fel a tárgyak, nem volt ez a nagy "újdonság-vadászat"...
      (Kedves E., javulgatnak, köszönöm... Nem voltam orvosnál.)

      Törlés
  7. emlegettelek ma, kézi kávédaráló hangjára - és illatára - ébredve

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...