Két ünnep között... Szerencsére kinn süt egy kicsit a nap, ettől a fáradtság érzése is halványul valamennyire.
Lezajlottak a közös családi étkezések, az ajándékok cseréje is. Alkalmanként megállapítom utólag, hogy kár volt izgulni, minden a legnagyobb rendben lefolyt. Az ajándékok szintén elnyerték mindenki tetszését s én ismét elfelejtettem fényképezni... Végül is volt mire figyelnem, az is igaz.
A gyerekek hétfőn kora reggel elmentek Londonba szerda estig. Rám várt a nagy halom mosogatnivaló, mert nem akartam, hogy még este nekifogjanak, ahogyan fel is ajánlották. Szeretem inkább egyedül, nyugodtan elintézni másnap, így este még beszélgethettünk egy kicsit hármasban, miután a lányok aludni mentek.
Most meg már ideje lesz a szilveszterre gondolnom. Néhány magányos nőismerősömmel fogom eltölteni. A gyerekeket arra biztattam, hogy ezúttal fogadják el barátaik meghívását.
Mosogatás közben hallgattam a rádiót. Arról beszélt egy pszichológus, hogy az év végi számvetés jó alkalom, hogy rendet tegyünk külső és belső dolgaink között. Ürítsük ki például a háromnegyedrészt haszontalan holmikkal megtömött ruhásszekrényünket. A következő teszt jól beválik: ha valamit 2 éve már egyszer sem vettünk fel, könyörtelenül váljunk meg tőle. Ugyanígy a felhalmozott képesújságoktól, haszontalan papíroktól, megúnt tárgyaktól... Levegőre, szabad térre van szükségünk, nem pedig arra, hogy a múlt béklyói megakadályozzanak az előrelépésben! Hiszen mindezek a felhalmozott haszontalan tárgyak életünk meg nem oldott problémáit jelképezik. Köszönöm, erre már rég rájöttem magamtól is.
Vegyük pl. a 38-as méretű nadrágot, mely alibiként lapul szekrényem mélyén. Igen, 20 éve még felvettem: voltam ilyen vékony is, bizonygatom magamnak. Ki tudja, hátha még?... Ha csak a felét is elérem egyszer... S vele az akkori könnyedségemet, energiámat.
S az a sok "jó lesz még valamire"! Biztonságérzetünk rettenetes mértékű megingását tükrözik. Emiatt körülbástyázzuk magunkat tárgyaink illúziójával, talán védőfalat nyújtanak szükség esetén. Mi véd meg egy súlyos betegségtől?... Illúzió...
Jó, nem akartam ünneprontó lenni. Ilyenkor inkább mindent elsöprő szeretethullámokról illik beszélni. Van ilyen is.
Az a tapasztalatom, hogy a kacatok valahogyan újratermelik önmagukat.
VálaszTörlésNem vagyok elég könyörtelen... Még önmagammal sem...
TörlésAztán meg nézünk egymásra, hogy "kár volt kidobni"...
VálaszTörlésEngem is furdal a sajnàlkozàs, de csak magamra nézhetek esetleg a tükörben...
Törlésnagy divat lett a selejtezés, mióta felkapott divatos szerzők ontják az erről szóló könyveket: mifelénk Marie Kondo-őrület van: mindent dobjunk ki, ami nem okoz örömöt...
VálaszTörlésnekem meg az okoz örömöt, hogy a kinőtt szoknyámból varrok valamit Boginak, vagy a mosásban összement pulcsimba épp belenőtt:)))), esetleg rég nem használt ingemből takarót patchwork-özök Bencének, ingemből textiljátékot, de sok van, amit egyszerűen kicserélünk a barátnőkkel, kinek mi jó :)))
a képesújságok pedig pompás art journal alapanyagok, vagy más játékokhoz
(tény, hogy nem a szekrényben, vagy a lakás fontos részén terpeszkednek)
és ha már itt vagyok, NAGYON BOLDOG BÚJ ÉVET KÍVÁNOK SZERETETTEL
nézd el nekem kérlek, bocs, a betűfeleslegekért
TörlésKati, nálad, úgy tűnik, a régi holmi nem haszontalanul foglalja a helyet, hanem új életre kel!
TörlésBoldog új évet neked is!