Keresés ebben a blogban

2017. június 12., hétfő

Hétköznapi csoda

   Franciaország délebbi részein kánikulától szenvednek. Itt, északon egyelőre kellemes, 20° feletti a hőmérséklet, a régi ház vastag fala hűsít még nappal is, éjszaka pedig pihentető.
   Reggelente első lépéseim a teraszra visznek. Még látszanak az esti locsolás nyomai, kellemes hűvös árad a kertből. Körüljárom a virágokat, hálás pillantást vetek mindegyikre, hogy ilyen szépek, hogy ennyire igyekeznek kedvembe járni, megszépítve napjaimat (melyekre igencsak ráfér...). Ahogy a nap fordul, úgy világítja meg sorban mind a négy oldalt és a feléje nyújtózkodó rózsafát, liliomot, jázmint, levendulát...
   Ilyenkor mindig emlékeimbe szökik nagyanyáim, anyám, nagynénéim képe... Mindegyiknek volt virágoskertje. Szemükben ugyanezt a nélkülözhetetlen örömet láttam, mint amit magam is érzek e hétköznapi csodák láttán.
Ilyen örökséggel hogyan is tehetnék másként?...

6 megjegyzés:

  1. jaj, de örülök, csodaszép kert, imádnivaló virágok
    megértelek,
    gyönyörű
    szívet-lelket üdítő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati, megfogalmaztad helyettem is! Kicsi, de nekem szép...

      Törlés
  2. Otthonos, szép ágyások, akkor is, ha kilométerben mérve távol vannak az idősebbek kertjeitől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kilométerekben és évtizedekben... ha őseimre gondolsz.

      Törlés
    2. Rózsa, ez a pontos kifejezés, ahogy a régi viccben mondják. :)

      Törlés
    3. A régi vicceket pedig érdemes meghallgatni! :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...