Keresés ebben a blogban

2018. június 16., szombat

Végletes mondatok

   Tamko blogján a múltkoriban gyerekkorban bevésődött sérelmekről, szülők meggondolatlanul odavetett szavairól olvashattunk nagy számú hozzászólást. Szembesítve, a szülők nagy többsége tagadott, hiszen régen kitörölte az emlékezetéből a kérdéses mondatokat, s bizonyára akkor sem volt tudatában a hatásuknak, amikor kimondta őket.

   
   Ezek a mondatok legtöbbször fenyegetésként szolgáltak, arra az esetre, ha a gyerek nem engedelmeskedett a szülői parancsnak. Gondolom, jónéhányunknak ismerős (de méginkább az előző generációnak, aki esetleg szintén felhasználta később a gyerekkorban hallott fenyegetést) a "beadlak a javítóba", "ha rossz vagy, elvisz a cigány (esetleg a rendőr, a sintér, a házmester)" stb. Emlékeimben furcsa módon megmaradt a "ha rossz leszelelvisznek a kocsikenőcs gyárba" idős szomszéd vagy ismerős részéről, ezért nem is vettük komolyan az öcsémmel: el se tudtuk képzelni, mi lehet a kocsikenőcs, de sejtettük, hogy valami ragadós jövő várna ránk, ha hittünk volna a fenyegetésben, hiszen tudtuk, hogy ígérőjének nincs hatalma felettünk. Ugyanígy voltunk a "becsuklak a sublótfiókba!" inkább játékos fenyegetésével is egy nagybácsi szájából.
    Nagyanyám mindig attól félt, hogy megfázunk éjszaka, ezért mindenképpen el akarta érni, hogy lábunkat ne dugjuk ki a takaró alól. Elhitette velünk, hogy a krampusz éjszakánként kibújik a szekrényfiókból és leharapja a kidugott gyereklábakat... Mondhatom, hogy a szekrényfiók tájára se mertem menni s éjszaka inkább a nehéz dunyha alatt izzadtam, mintsem kinn legyen a lábam!
   A legszorongatóbbnak tűnő, elhagyásról szóló fenyegetésre nem emlékszem. Annál inkább egy másikra, melyet anya egyik fáradt pillanatában ejthetett ki meggondolatlanul, nem volt még 30 éves sem. "Ha rosszak lesztek, meghalok." Máig is megmaradt bennem a hatása. Éjszakánként felkeltem, bementem a másik szobába és percekig hallgattam, hogy lélegzik-e, sőt előfordult, hogy a szívdobogását is ellenőriztem... Azt hiszem, soha nem tudta meg, milyen tortúrának tett ki ezzel a pár szóval hosszú időre. A szülő nem is képzeli, milyen hatást ér el a meggondolatlanul, hatalmával visszaélve odavetetett szavakkal. S itt még szó sincs verésről vagy egyéb durvaságról.
    Sok felnőtt azt hiszi, hogy a gyerek olyan rugalmas, hogy mindent kihever, elfelejt, túlteszi magát rajta. Hallottam már szülőtől, nagyszülőtől ezt a mondatot is: "ha rossz leszel, nem szeretlek!" Már azzal is nehéz egyetérteni kis gyerekkel szemben, hogy "rossz vagy", hiszen ez minősítés. Inkább meg kell magyarázni, mit miért és mit miért ne. A szeretet megvonása pedig a legnagyobb büntetés, amit esetleg soha nem fog kiheverni...
   

11 megjegyzés:

  1. Minden szavaddal egyetértek
    Nagyon szomorú mekkora kárt okozhat
    🙁

    VálaszTörlés
  2. Gaerekkorom egyik fenyegetése sokáig megfejtetlenül meredt rám: Hátra kötöm a sarkadat! - hangzott a felnőttek irgum-burgumja. Elképzeltem, hogy hogyan is lehet a hátamra kötni a sarkamat.
    Vén fejjel jöttem rá, hogy ez egy humorba burkolt fenyegetés, egy tréfa. Ha rossz leszel, hátra kötöm a sarkadat. De hát ott van, a hátam mögött, ott is volt mindig, tehát az egész duma súlytalan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt is gyakran hallottam az említett nagybácsitól! Aki különben olyan szelíd volt, hogy semmi félelmet nem tudott bennünk ébreszteni...
      Ezért 4-5 éves koromtól értettem ezt a furcsa kifejezést is...

      Törlés
  3. és az a jó, hogy az élet bipoláris:)))))azaz VAN MÁSIK OLDALA iS!!!
    Képesek vagyunk egy-egy szóval, mondattal, életet adni. Hogy valaki éppen ott van, mikor nem látom az életem értelmét, nem akarok élni, s valaki odajön, és azt mondja: ”Szeretlek.” Valakinek ez azt jelenti: „Ja, akkor ma még maradok.” „De büszke vagyok rád! – Köszönöm neked!” Egyszerű szavakkal is tudunk életet adni. Nem csak a szó konkrét értelmében.

    Azért, gondolj bele, milyen nagy dolog az, amikor életigenlők vagyunk. Egyszerűen csak van bennünk némi életöröm, életkedv, életigenlés. Mindezt egyetlen szóban tudom összefoglalni: remény. Ez a remény. Mikor tudunk arról, hogy meg fogunk halni, és mégis van kedvünk élni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell meggyőznöd, kedves Kati, egyetértek a megjegyzésed első részével különösen: a szavak hatalma nagy mindkét irányban... Egyszerre felemelők és földbe sulykolók, attol függ, ki és hogyan használja őket!
      Ha nem lennék "életigenlő", már rég nem élnék! Azért a "remény" szóval nagyon óvatosan bánok már jópár éve...

      Törlés
    2. nem akartalak én meggyőzni semmiről, csak szerettem volna elmondani, mit gondolok,


      nekem viszont az a kellemetlen, amikor lemérik és értékelik a szavaimat, "ez igaz, ez nem igaz", ez jöhet, ez nem jó ide, ...mintha valami tárgy lennék, amit "hasznos" vagy "nem hasznos" elven tűrnek meg

      Törlés
    3. köszönöm, és hálás vagyok, most megmutattál valami fontosat:

      Nincsenek "végletes mondatok"!, saját belső lelkivilágunk van, ami átszűri és feldolgozza a mások által mondott és meghallott (értelmezett) szavakat, mindenki képes valahogy feldolgozni (általánosság), ki úgy, hogy azonnal tisztázza mit fogad be, mit nem, mások sérülékenyebbek "szeretnek lenni", és a régi "átokmondatokat" dédelgetik felnőttkorukban is, hogy ammögé bújva felmentsék magukat bizonyos feladatok alól...

      csak hangosan gondolkodok

      Törlés
    4. A te hangos gondolkodásod engem nem bánt...
      Válaszul talán én is gondolkodhatok hangosan...
      Ha valakinek azt írom, hogy egyetértek a szavaival ("igazad van"), most hallom először, hogy minősítem: " "ez igaz, ez nem igaz", ez jöhet, ez nem jó ide, ...mintha valami tárgy lennék, amit "hasznos" vagy "nem hasznos" elven tűrnek meg..." Ne haragudj, de most nagyon meglepődtem...

      Törlés
  4. Igen, a szavaknak hatalmas sulyuk van, az ketsegtelen. Megsem abban latom a legnagyobb problemat, hogy mit mondunk a gyerekeknek...mi is emberek vagyunk, neha idegesek, rosszkedvuek, es ilyenkor mondunk marhasagokat, igen. De nem is baj. Nem baj, ha megtapasztalja a gyerek, hogy anya is csak emberbol van. Csak jo lenne utana "helyretenni" a dolgokat. Megmagyarazni, hogy miert mondtuk es hogy soha, de soha nem fogjuk ot otthagyni, bezarni, kizarni, nem szeretni.
    Nalunk a kislanyom balett-tanarnoje az ilyen fenyegetozos. Szigoru, olyan igazi balett-neni (ugyanakkor imadja a lanyokat). Amikor jonnek a lanyokert a szulok, neh a kistestverek hatalmas ricsajt szoktak csapni. Na ilyenkor hangzik el gyakran a "csondben maradsz vagy bezarlak a szekrenybe"...aminek kovetkezteben a kicsik egy masodpercre megszeppennek, aztan valamelyik mindig elneveti magat, hogy milyen jopofa ez a Nathalie, milyen vicceseket mond :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Csak jó lenne utána "helyretenni" a dolgokat. Megmagyárazni, hogy miért mondtuk és hogy soha, de soha nem fogjuk ot otthagyni, bezárni, kizárni, nem szeretni."
      Azt hiszem, ebben a lényeg, de azért jobb, ha uralkodunk magunkon...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...