Keresés ebben a blogban

2018. július 2., hétfő

Simone a Panthéonban

   Tegnap délelőtt végignéztem Simone Veil Pantheonba helyezésének ünnepélyes szertartását a televízióban. Szép szertartás volt, visszafogott, ugyanakkor felemelő, mint a hozzá fűződő érzelmeink.
   Simone (legtöbben csak ilyen intim módon nevezték, amikor beszéltek róla) 50 éves is elmúlt, amikor mint miniszter, egy alapkőletételnél olyan ügyesen kezelte a malteroskanalat, hogy kivívta a hivatalos kísérők csodálatát. Csak annyit mondott: "Tudja, Auschwitzban hónapokig ez volt a munkám." A világ nagy része ekkor tudta meg, hogy 1944. tavaszán egész családjával internálták 1945. végéig. Alig volt 17 éves. Szülei és fiútestvére meghaltak, csak ő és 2 nővére került haza élve. 
   Sok mindenben úttörő volt: 3 fia születése után beíratkozott a jogi egyetemre és bíró lett. Sokáig volt állami biztos, felelős a börtönök humánusabbá tételéért. Utána lett az első női egészségügy-miniszter, s az ő nevéhez fűződik az 1974-es abortusz-törvény megszavazása. Valóságos társadalmi forradalmat jelentett az akkori Franciaországban (egyesek máig is résen állnak, hogy eltöröltessék!...), ahol még a fogamzásgátló tabletta is támadás volt a férfiak magasabbrendű jogai ellen! Évente sok nő halt bele a veszélyes körülmények között végrehajtott illegális terhesség-megszakításokba, mivel csak a tehetősebbek mehettek külföldre e célből... Beszédét így kezdte: "Egyetlen nő se választja könnyű szívvel az abortuszt." Számtalan támadás érte, háza falára horogkeresztet festettek, ocsmány levelekkel ostromolták (gázkamrába küldi a magzatokat, kár, hogy ő maga megmenekült, stb.) a jobb oldali konzervatív katolikusok. Bátrabb volt, mint a kormány férfi-tagjai, akik őt küldték maguk helyett az arcvonalba.
   Az európai parlamenti választásokon képviselő lett, majd a parlament első megválasztott elnöke. Európa szívügye volt, hiszen saját bőrén tapasztalta a háború, az ellenségeskedés következményeit. A végsőkig harcolt, érvelt a kibékülés, az együttműködés mellett. Mindvégig nagy tisztelet övezte, az ország legnépszerűbb polgára volt éveken kersztül.
   Élete végén a Francia Akadémia tagjává, a Halhatatlanok közé választották. Az akadémiai tagok által viselt hagyományos kardra rávésette a bal karjára tetovált tábori számát: 68651...

5 megjegyzés:

  1. Névtelen3/7/18 08:15

    Köszönet ezért a bejegyzésedért, jó, hogy leírtad itt.
    Tisztelem, de nem rajongok híres emberekért, nincs közülük példaképem, hisz' találni a kisemberek között is nagyokat...
    De Simone Veil igazán lehetne bárki számára követendő példakép.
    rhumel

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy benéztél hozzám, kedves E. Az elmált hét bonyodalmas volt: új email cim, új F-B oldal... Eltűntem a radar képernyőjéről... (sokaknak véglegesen... de nem baj, senki sem pótolhatatlan, nem igaz?...) S. Veil egy éve meghalt és spontánul mindenki azonnal arra gondolt: ha valaki megérdemli a helyét a Pantheonban, az ő lesz! Csak a 4. nő (az 5. a férje révén)...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen3/7/18 14:33

      Igen, láttam a "költözésed". :) Köszönöm, hogy elküldted az új email címedet. Remélem valamikor végre lesz egy kis időm is, hogy írjak is Neked!
      E.

      Törlés
  3. Koszonom en is ezt a bejegyzest ! Bevallom, eddig a minimumot tudtam Simone Veil-rol, annyit, amennyit minden ebben az orszagban elo ember tud. Ezen a heten tobb musor volt rola a TV-ben, elkezdtem nezni...es nagyon megragadott a szemelyisege. Meg is rendeltem az oneletrajzat nyari olvasmanynak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andrea, nem fogsz csalódni! Engem mélyen megérintett egyszerű, pátoszmentes hangja, mely annál mélyebbre hatolt...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...