Legyünk pozitivak! Hihetetlen, milyen "lehúzó" hatású lehet egy reménytelen bejegyzés-sorozat! Az írójuknak talán fogalma sincs, mennyire : kiírta magából őszintén, ami a horizontját elsötétiti, amitől állandó jelleggel nyomott a hangulata. Mintha már indulásra készen, becsomagolva állna bőröndje az ajtóban, a túlvilágra...
Természetesen joga van hozzá : nem kötelező a blogját elolvasni! S aki mégis megteszi, magára vessen.
Az utóbbi időben az én blogjaim hangulata sem volt valami rózsás. A béka fenekétől nézve nem túl csodás a perspektíva... Egy idő után lelkiismeretfurdalás gyötör : nem kellene elárasztanom napi nyűglődéseim lecsapodásával azokat, akik szimpátiából, érdeklődésből, esetleg véletlenül benyitnak rám! Nem lenne-e jobb legalább némi öniróniával kezelni a dolgaimat, s ezzel magamat is kihúzhatnám talán - mintegy hajamnál fogva - a pesszimizmus csapdájából?... Merthogy valójában én optimistának születtem, génjeimben legtöbb ősöm életvidám szemléletét hordozom. Enélkül talán már nem is lennék ezen a világon.
Ma délben hihetetlenül felpezsdítő riportot láttam a tévében. Párizs egyik sok problémával küszködő külvárosában él egy orvos, munka közben láttuk. Hetente kétszer 6 órán át rendel, kb. 25-30 személyt fogad egyszerre, mégpedig úgy, hogy nem terelgeti 10 perc múlva az ajtó felé őket, hanem meghallgatja panaszaikat. A többi napon idősek otthonába látogat, ahol a páciensek többsége fiatalabb, mint ő, aki 98 éves! Miért dolgozik még mindig? Mert 3 orvos jut a körzet 19 ezer lakosára... S mert amíg egészsége engedi, szereti csinálni, amire hívatott.
Felesége 20 évvel fiatalabb, ami mégiscsak 78-at tesz ki... Az előzőt, aki egyben asszistense is volt, egy feldühödött beteg 17 késszúrással megsebezte a rendelőben. 2012-ben elvette a vietnami származású Susanne-t. Nagy ragaszkodással ügyelnek egymásra, elválaszthatatlanok. Tekintetükból sugárzik a szeretet. A doktor arcát szinte sohasem hagyja el a békés, megértő, vígasztaló mosoly...
De jó!!! Mekkora lélek, csak úgy sugárzik a tekintete.
VálaszTörlésŐ az ország legidősebb még gyakorló orvosa... Szemüvegre sincs szüksége, csupán egy kis érszűkülete van... S az a tekintet!...
TörlésSoha nem éreztem egyetlen sorodat sem lehúzónak. Írdd nyugodtan mindig azt, amit érzel. Minden nap jövök az oldaladra, azzal a hittel és reménnyel, hogy ma biztosan jobban leszel. Erején felül nem vár az ember többet a másiktól, ezért mindig csak akkor írj, ha ez nem megterhelő számodra.
VálaszTörlésKedves Éva, megnyugtató, baráti olvasó vagy! Csakhogy néha saját magamat is "lehúzom" a tartós melankóliával de én vessek magamra... :)
TörlésAhogy Éva mondja, úgy gondolom én is.
VálaszTörlésTudom, kedves Klári. Sokszor megbizonyosodhattam felőle!
Törléskicsit találva éreztem magam (első bekezdés) :) de igaz, nem kötelező olvasni (sőt már egy régi oszttársam törölt is az ismerősei sorából, nem birván elviselni úgymond "elmélkedéseimet". de az őszinteség ezzel jár. és hazudni a jókedvet legalább annyira káros, sőt elfedni , elfojtani is a negativumokat, (Ami azt llleti "te sem panaszkodhatsz" (bár azt teszed sokszor, valóban...) Az önirónia? kár hogy nem kedvelem az iróniát... nagyon csinján kell vele bánni, s benne maradni a rendszerében, legalább egy Örkényként, különben zavarokat okoz)) Nagyon tisztelem az ismeretlen orvost, de bocsánat, mitha ezek a képen arccára fagytt volna a felvett mosoly - és a pozitiv gondolkodással (mindenéron) is igy lennék....
VálaszTörlésAkkor idemásolom a választ:
TörlésIgazad, van, de volt is rá némi okom, hogy ne legyek túl vidám, azt hiszem... Én szeretem az öniróniát ("autodérision"), mert gátol bennünket abban, hogy túl komolyan vegyük magunkat... Ami az orvos "ráfagyott" mosolyát illeti, 98 évesen bizonyára már nem olyan rugalmasak az arcizmok, de én megelégednék vele 27 év múlva... 😉
akkor én is a további válaszom(mert fontos):szerintem nem (csak) a külső eseményekben kell keresni az okokat....! (nálam pl egyáltlán nem :) az orvos ráfagyott mosolya bóknak is felfogható, mert annyit mosolygott, hogy ott maradtak az arcán, akár a nevető ráncokban is... de szerintem semmit se jó, ha erőltetünk!- ja, és miért ne vehetnénk komolyan magunkat?( legalább mi:) - ezek mondvacsinált dolgok és minden csak a valőságot leplezné....ami nem CSAK rózsás:) (mégha úgy is hivnak :)---Az igazság szerintem felemelő mégha olykor kellemetlen is.
TörlésÉs ez a "Legyünk pozitivak! . kicsit hamisan cseng nekem.
Nem vagyok benne biztos, hogy egy potenciálisan halálos betegség "külső eseménynek" tekintendő... Az orvost pedig a félórás riport alatt sokféle szituációban lehetett látni, s arcán szinte mindig a DERŰ... Egyáltalán nem volt "erőltetett"... Bizonyára létezik olyan ŐSZINTE életszemlélet, reakció akkor is, ha a miénkkel nem egyezik! Különben nincs szándékomban - és nem is volt soha - az igazságot elleplezni...
Törléskülső ok...az élet maga "halálos" ls mindenkinek! egyébként! (csak elfelejtjük) .nekem változatlanul kicsit gyanús az a mosoly, de tévedjek, örök derű nem lehet öszinte és igaz... egyébként nekem ez a Legyünk pozitivak is kicsit hamisan cseng! :)
TörlésAz utóbbiban is volt egy csepp irónia... "Az élet maga is halálos" : valószínűleg magam is elpuffogtattam ezt a nagy igazságot jónéhányszor, mielőtt egy konkrét szituáció nem tette kézzelfogható, közvetlen VALÓSÁGGÁ számomra... Azóta csínján bánok vele.
Törlésna látod, kiragadott irónia nem is érzékelhető! a többit meg ne ragozzuk, één még sose irtam le ezt a mondatot, nem is mondtam, vagy szerinted "puffogtattam" -épp te váltottad ki!
TörlésRészemről is elhangzott a lényeg.
TörlésAkkor részemről is hangozzon el: szeretem olvasni a bejegyzéseidet. Pont.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Szilvia.
Törlés