Jól kezdődő március

    Március... Eddig pont olyan, mint február volt. Őrizzük meg azonban legendás optimizmusunkat. Ma különösen szükségem van rá.

   9 óra körül kiugrottam kikecmeregtem az ágyból (éjjel fél 4 felé oltottam villanyt) és az ablak felé csoszogtam, hogy szokás szerint felhúzzam a redőnyt és megnézzem a felhők állását. Rájuk többnyire számíthatok. Ezúttal kezemben maradt a roló szíja: simán és egy pillantás alatt elszakadt és a redőny nagy zökkenéssel végleg megállapodott a leeresztett helyzetben.

   Jól kezdődik a nap. Körülnéztem a Neten a csere ügyében: méterre olcsón beszerezhető a műanyag szalag, talán 1€ ha lehet, de a mellékelt ábráktól összeszorult a gyomrom, miután elképzeltem magam a létra tetején, kezemben a millió csavarral és egyéb titokzatos alkatrésszel!... Tudom, hogy egy minimálisan ügyes barkácsolónak gyerekjáték, ha pedig kihívok egy szerelőt, csak az idejövetele 50 €-nál kezdődik... Magányos öreg nők pedig fizessenek, vagy másszanak létrára és fegyverkezzenek fel türelemmel.

   Őszintén szólva nemigen van választásom. Felhívtam hát az egyik szerelőt a sok közül, s most várhatom d.u. 2 órától. S ha minden jól megy, még a két kanapémat is elviszik ma, egészen levegőssé téve a nappalimat, amire tulajdonképpen már régóta vágytam. Az új meg csak szombat d.u. érkezik meg... Igy megy ez, ha az ember nem mozdul ki sokat: legalább belső tájképét kell módosítania, ha már annyi minden elviselhetetlenné válik az életében...