Keresés ebben a blogban

2021. január 12., kedd

Téli kérdés

   Régen nem írtam már a blogomra, de szorgalmasan, érdeklődéssel olvastam másokét. Ez azonban mégis más, mint az írás, a lassan egyféle párbeszéddé váló monológ. Az írásban, bár mások füle hallatára, de elsősorban saját magával társalog az ember. Hiányzott, legalábbis nekem. 

   Időm jó részét az újévi lapok gyártása és megírása foglalja el. Sikerült egy rajzot kisajtolnom magamból karácsony és újév között, amelynek digitalizált változatát kinyomtatom a 127x178 mm-es fénykép-papírra és ebből lesz az újévi kívánságokat közvetítő lap. Igyekszem minden címzett számára testreszabott üzenetet írni. Néhánynak viszont e-mail-ben fogom elküldeni, postai címük híján. Nomeg lassan én leszek az egyetlen kőkorszaki nő, aki még kezével ír levelet, postára megy és bizonytalan útjukra bocsájtja a borítékjait, holott rábízhatná a Netre is. Nehezen mondok le a kézírásról, s bár többet használom a klaviatúrat, ragaszkodom hozzá, hogy fenntartsak a kézírás számára egy kis helyet. Egyedibb, érzékletesebb, hiszen hordozza kezünk nyomát. Szinte megjeleníti íróját a maga fizikai valóságában. Legalábbis számomra.

   Az időjárás, szerencsére, nem csalogat kifelé: eseget, északi szél váltakozik a köddel. Ez a tél, ne panaszkodjunk. Sokszor elfog a vágyakozás melegebb tájak iránt; egész évben kibékülnék a tiszta kék éggel, a langyos napsugarakkal, a virágzó természettel, mondom magamnak. Aztán arra gondolok, hogy szükségünk van az évszakok ritmusára, a születés, a kivirulás, a beérés, majd a lassú elmúlás mint saját életünk lefolyásának szimbólumára. Tudnánk-e energiával feltöltődni a tavasz érkezésével, élvezni a meleg nyár kiteljesedését, az ősz lenyugvását, mely elvezet a télbe, ha nem élnénk át ezt a megszokott ritmust, mely áthatja egész valónkat kezdetektől fogva?... Ha nem lennének változások, kontrasztok, vágyak és várakozások?...

(kép: a szomszd diófája télen)



18 megjegyzés:

  1. Mi tagadás, szebb lehet ez a diófa minden más évszakban... A telekszomszédom azt mondogatta mikor már nagyon untuk a havat, hogy "február, itt a nyár". Mindenki ismeri, csak az ostobaság ma már nem vicces. Azért mégis könnyebb nevetni mint szomorkodni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óriási, nyáron eltakarja lombjaival a szomszéd házát és égig ér. Rengeteg madár lakik benne (sokkal több, mint "tizenkettő"...)

      Törlés
  2. Névtelen12/1/21 22:41

    A "kisajtolt" rajzod csodaszép, megcsodálhattuk ma! :) Köszönöm, nagyon-nagyon örültem kedves soraidnak is. A kézírás pótolhatatlan. Szerintem.
    Igyekszem méltó köszönőlevelet is írni. (de sajnos csak emailben, nem megyek postára még.)
    A mi diófánk is ilyesféle, épp rálátok ébredéskor. No nem a sötét téli reggeleken. De ma délelőtt megint sütött a nap, én a kopár ágait is szeretem. Ha felette kék az ég :)

    A leveled igazi ajándék volt a mai napban, köszönet az örömszerzésedért.
    E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem az igazán "grafikus" csupasz ágait is! Itt a napsütés olyan ritka télen, hogy azonnal rávetettem magam a telefonomra, hogy megörökítsem...

      Köszönet kedves soraidért!

      Törlés
  3. Hála isten, hogy vagy (vagyunk még páran) olyan "kőkorszakiak", akik a kézírást értéknek tartjuk. (engem mindig meglep, amikor hosszabb szöveget írok, mennyire eltűnt a folyamatos írásra jellemző gördülékenysége a betűimnek...de szándékosan vissza-visszaszoktatom a kezem) Nagyon örültem a képeslapodnak, és írtam is rá választ a citromail-en. A blogolást én befejeztem, minden ajtót bezártam, de néha bekukkantok régi ismerősökhöz.
    Gyönyörű napsütés van erre, és úgy csivitelnek a madarak mint tavasszal...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezem alatt van mindig a klavitúra mellett a "mindenes füzetem", ahová kézzel jegyzek fel minden felbukkanó fontos vagy hasztalan gondolatot. Nemrég olvastam kedvenc folyóiratomban a kézírás pótolhatatlan jótékony hatásáról az agyra, bár nem volt szükségem bizonyítékra! Mindig is szerettem.

      Kár, hogy abbahagytad a blogolást, bár megértelek...

      Törlés
  4. hű, de irigy vagyok! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. elsősorban a rajzért, de most látom (alább) hogy meg fogod mutatni, várom :) de még a szomszéd diófája látványáért is :), meg a napsütésért!

      Törlés
    2. A napsütés azóta eltűnt (általában nagyon rövid életű), van helyette 5-10 cm-es hó!

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Igen, Márta, szívesen, miután elküldtem a lapjaimat.

      Törlés
  6. Sokat romlott a kézírásom mióta nem írok kézzel eleget. A tied szép, már láttam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Éva, tudod, azok a bizonyos füzetek... most is léteznek. A hetediket írom, mindig kézzel.
      Társak a magány legintimebb mélyén.

      Törlés
    2. nálam abszolut hangulatfüggő, hogy irok (nade cakkompakk mÁr nem olyan gyöngybetűkkel, mint régen,(pedig irok noteszeimbe állandóan, kézzel:)

      Törlés
    3. Nálam meg többnyire a rendeltetéstől függ... Azt hiszem, az enyém tán sosem volt igazán gyöngybetűs...

      Törlés
    4. Tulajdonképpen az enyém is kiirtan és karakterisztikusan az, de mindenképp egyenletes, rendezett VOLT... (ami most nem :(

      Törlés
  7. ja, és persze olvasható... mostanában a saját irásom nem tudom kiolvasni olykor!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...