Újkeletű feledékenységem legutóbbi bizonyítéka a szerdai nap : éppen letelepedtem a tévé előtti kis asztalkám mellett (amelyen a különböző távirányítók, a szemüvegem és egy üveg víz szokott rám várakozni), rendhagyóan tálcára rakott ebédemmel, a szokásos 1 órás műsor elé, melyet d.u. 2 és 3 között szoktam megnézni, de már jóval az ebéd végeztével... Ezúttal elhúzódott a képenyő előtti bütykölésem, eleve késve mentem fel a fürdőszobába, majd sietve összecsaptam egy kis ebédet, és pont 2 óra felé elkezdtem falatozni, amikor csengettek az ajtón. Az áttetsző üvegen keresztül csak két elmosódott női sziluettet láttam és eldöntöttem, hogy nem nyitok ajtót : biztosan Jehova tanúi, ők járnak kettesével...
Egy idő után gyanút fogtam: a két alak vidám csevegése nem klappolt Jehova tanúinak stílusával! Többnyire szótlanul várakoznak, s ha ajtót nyit az ember, vidámságnak halvány jele sincs gyászos ábrázatukon, hiszen a világ végét jönnek bejelenteni!... Kitártam hát az ajtót, s legnagyobb mglepetésemre két "felolvasóm" a négy közül álldogállt a járdán!... " Hát ti mit csináltok errefelé kora délután?" s közben kihűlőben levő tányéromra gondoltam... "Próbálni jöttünk", felelték kórusban. "Vicceltek...", mondtam meggyőződéssel, hiszen a számítógépre ragasztott sárga cetlim november 5-öt jelzett.
Percek alatt befutott a másik kettő is. Most már be kellett adni a derekamat, és kideríteni a feledékenység okát. Visszavittem félig megevett ebédemet a konyhába és elkezdtük a próbát 2 óra után, fél 6-ig megállás nélkül, időnként kávéval biztatva magunkat. Én amolyan "botcsinálta", ösztönös rendező vagyok, nem is akarok szakember képében tetszelegni, csak saját elképzeléseim, vágyaim után megyek. Írás közben pontosan "hallom" a szöveg ritmusát, intonációit, intenzitását. Instrukcióim lényege egy szóban fogalmazható meg: "visszafogottság"... A vidámságot, a szomorúságot, a tragikus vagy komikus hatást ne eljátssza, hanem éreztesse, sugalmazza, keltse a színész a nézőben, vagyis ne a színész szórakozzon vagy szenvedjen, hanem keltse fel a nézőben a kívánt érzelmeket! Akár igazam van, akár nincs, vállalom.
Gratulálok az ünnepelteknek! Kutyátok elegáns, okos és öntudatos. Őt is szeretem.
VálaszTörlésKöszönjük, kedves Klári! A torták is finomak voltak.
TörlésSőt, megkockáztatom Omega nevében is a bók nyugtázását: ráadásul jogos!
Nahát! Mozgalmasra sikeredett az elmúlt idő. Engem nagyon rosszul érintett volna az elfelejtett programhoz érkező vendégek sora, az a négy fő, akiket rendezned kellett. Rugalmatlan vagyok, még akkor is, ha nem ők tehetnek róla, hogy én felejtettem el őket.
VálaszTörlésA többi kedves vendégnek én is örültem volna, de gondolom őket nem is felejtetted el. Az unokák! - ők egyébként soha nem is jöhetnek váratlanul. :) Szépek a torták és ahogy olvastam, finomak is voltak és Omega is valóban roppant elegáns. :D
Utólag átolvasva vettem észre a rengeteg "is"-t. Legközelebb jobban figyelek. :D
TörlésKedves Borka, a mozgalmasság azóta is folyamatban van: amikor nem engem érint, akkor valaki más veszi át a stafétabotot, főleg a stressz és egyéb egészségi okok miatt... Mikor nyugszanak már meg a bolygók itt körülöttünk?...
VálaszTörlésUnokáim édesek, igyekszem meghallgatni bajaikat, vidámságot is kelteni magunk körül, amennyire a körülmények engedik... Annyi leckével terhelték meg őket a szünetre, hogy, a pihenést kivéve minden van!
Omegára nem neheztelhettem : azt hitte, némi morzsa esett le számára...
Aggodalom motoszkált bennem napok óta, remélem jól vagy.
TörlésNagy stresszhatás alatt - de egyelőre talpon, kedves Névtelen!
Törlés