Egy hét telt el az előző fotó óta...

... és kis japán juharom teljesen levetkőzött! Piros levelei lábánál hevernek, csodálkozom rajta, hogy nem fázik, pedig nappal is 3-4° körül van. Ez az ára a napsütésnek a több hetes esős idő után, mialatt az ember életkedve a zoknijába szorult (egy szemléletes francia kifejezés szerint - "avoir le moral dans les chaussettes"), hisz ennél alacsonyabbra már nem is ereszkedhetne!... A tegnapi nap végig hidegkék ég alatt, de ragyogó napsütésben telt el, bizonyítva, hogy a nap néha hidegen is tud sütni.

teljesen levetkezett...

   Tegnap kicsiben - és kettecskén - megünnepeltük fiam születésnapját, kívánságára gofrisütéssel. Csütörtök estére menyem szüleit is meghívom vacsorára, fiam megpróbál majd munkahelyéről fél nyolc körül elszabadulni. Sajnos, legközelebbi kis családja nem csatlakozhat hozzánk karácsonyig a távolság miatt, François viszont hétvégenként hazamegy autóval. Nehéz a kétlaki élet mindegyiküknek, én is nagyon együttérzek velük, pedig örülhetnék (és örülök is), hogy kicsit többet látom a fiamat, de ő most már családjához tartozik elsősorban és ez így van rendjén.

   Ez a hét nagyobb erőbefektetést kíván tőlem, ami tegnap már éreztette is hatását egy jó tartós hátfájással. Hétfőn ugyan kellemes ebéd meghívással kezdődött a hét Martine barátnőm kezdeményezésére. Mivel szemeim egyre jobban várják a műtétet, Anne hűségesen magára vállalja a szállítást vidékre (a városban még úgy-ahogy eligazodok az autóval, főleg nappal, annál is inkább, mert nem szeretnék mindig másra szorulni, még akkor is, ha barátaim rendkívül kedvesek és szolgálakészek!). Ma el kell készítenem a holnapi sütemény ("omelette norvégienne") alapját, bevásárolni egy-két elmaradt dolgot. Este 6-kor Muriel barátnőm könyvbemutóján veszek részt. Azért hívott meg a szerző, mert a regény borítóján egy rajzom szerepel, és szeretné, ha én is közreműködnék... Péntek este pedig hosszabb társulati gyűlésen veszek részt. Ennyit az említett "nagyobb erőbefektetésről"... Ezzel el is érkeztünk a nem kevésbé zsúfolt decemberbe (szemműtét, ajándékvásárlások, ünnepi forgalom és előkészületek, képeslapok készítése és megírása, legalább két társulati gyűlés, nomeg a Szilveszter és a január elején esedékes jobb szemem...)

   Utólag sajnálom, hogy ilyen hosszasan untattalak benneteket ezzel a "leltárral", csupán azt szerettem volna érzékeltetni, miért fog el máris enyhe pánik...

   

Helyzetjelentés - magamnak, mindenkinek, aki elolvassa...

    13° van kinn! Igaz, hogy az ég szürke, nedves, de japán juharom nagyon jól érzi magát az enyhe nedvességben. Sőt, a nagy nyári kánikula alatt megfakult levelei tűzpirosan világítanak! Nehéz a növények élete ebben a változó éghajlatban, azt se tudják, milyen hívásnak, ingernek engedelmeskedjenek. Akárcsak mi, emberek.

   Mióta fiam nálam tölti a hét 5 napját, ugyancsak megváltozott az életritmusom. Nem is bánom, hiszen hosszabbak lettek a napjaim, de az éjszakáim is sokkal nyugodtabbak, szinte fel sem ébredek reggel 7-ig! Hiába mondja, hogy aludjak nyugodtan, felesleges felkelnem, amikor lépteit meghallom a lépcsőn : hát hogyne kelnék fel, hogy a reggeli kávét legalább vele fogyasszam el, hiszen legjobb esetben este 8-9 előtt nem ér haza! Végül csak szombat reggel utazott el, mert a péntek esti vonatközlekedés duplájára növeli az utazás idejét, sok átszállással. Inkább meghívott kedvenc vendéglőmbe vacsorára, miközben a közeli városháza fölött látványos tüzijátékkal ünnepelték a városháza restauralásának befejezését. Több év kellett, hogy a Carpeaux (városunk szülötte, akárcsak Watteau) szobraival díszített homlokzat  eredeti szépségében legyen újra látható. A polgármester nagyon dinamikus, sokat tesz a város régi fényének feltámasztásáért, de a modernizálás se idegen tőle. Már a második (6 éves) mandátumának a vége felé közeledik.

   Tegnap, szombaton vacsorára készültem : egyik kedves barátnőm 8 személyt hívott meg, s vele együtt 9-en ültünk az asztala körül. Egy részüket csak felszínesen ismertem, de az este folyamán kialakult szokásos élénk társalgás lehetővé tette, hogy mindenkivel bővebben megismerkedhessek, a régiekkel pedig elmélyíthessük a kapcsolatot. Igy aztán órákig élvezhettem egyik legkedvesebb elfoglaltságomat, a társalgást, amit a franciák amúgy is szinte a tökélyre vittek. Felajánlottam, hogy készítek egy óriás adag gyümölcs-salátát desszert gyanánt, hogy könnyítsek barátnőm terhein, amit ő szívesen el is fogadott. Volt, aki a sajtos tálat hozta, mások a finom borokat. Sokszor történik ilyen közös, felajánlásos alapon a meghívás, marad így is elég tennivaló a házigazdára. 

   Hát ilyenformán telnek őszi napjaim. Hamarosan itt lesz bal szemem műtétje, a hagyományos újévi lapok készítése, nem beszélve a karácsonyi ajándékokról. Nem unatkozunk. Szerencsére.

alig van még alatta lehullott levél....

Őszi hangulatban

    8° körül van napközben... Arra gondolok, hogy néha januárban a dupláját éri el... Sokat esik az eső, óriási fekete felhők öntik magukból ránk a vizet, majd továbbállnak. Nem messze tőlünk, másfél méteres víz áll egyes településeken s már napok óta gyertyával világítanak, akik nem akartak kiköltözni. A múlt héten 160-200 km-es sebességű szélvihar söpört végig az Óceán partvidékén (főleg Bretagne szenvedte meg), fák dőltek ki, vezetékek rongálódtak meg. Mire hozzánk elért, már 120 km-esre csillapodott. Azért nagyon rázta éjjel a redőnyöket.

   A gyerekeket vártam a hét végére. Egybevontunk 4 születésnapot is, mert nem volt alkalmunk augusztus közepe óta összejönni. Menyem és a két unoka már vasárnap délelőtt visszament, fiam itt maradt nálam kb. fél évre (kivéve a hétvégeket). Elhagyta ugyanis 23 év után az ügyvédi pályát és átköltözött a korlát másik oldalára, a bírói székbe. Most kezdi a fél éves gyakorlatot : az itteni bíróságot választotta, összekötve a kellemeset a hasznossal. Visszajött a gyerekkori házba a hét 5 napjára, a másik kettőre pedig siet haza kis családjához. Közben büszkélkedek Lucie unokámmal, aki egyedül vitte haza anyját, húgát és a kutyust a forgalmas, esőáztatta autópályán. A 18. évét még csak márciusban tölti be, de kísérővel (a család felnőtt tagjaival) le kell vezetnie kb ezer km-t (miután elméletből már levizsgázott), utána a gyakorlatit is leteheti. Jogosítványt 18 évesen kaphat. Mindig meglep, hogy milyen gyorsan felnőttek az unokák  -  és mi milyen hamar megöregedtünk!...

   Ma reggel lefényképeztem a kertet a konyhaablakból. A levelek hullóban, de még  kapaszkodnak az ágon. Pár árva rózsa is megpróbál ellenállni. Nedves a szűkmarkú fény.