Előző bejegyzésem dátuma : június 3. Két hete. Azóta sem történt semmi világrengető.
Különben is, mitől lesz egy esemény "világrengető"? Egyre jobban meg vagyok győződve, hogy attól függ, miképpen éljük át. Néha mások számára lényegtelen eset szemünkben nagy jelentőségre tesz szert, teljesen átfesti napunk hangulatát. Aztán csak keresgéljük : mi is történt, mitől is támadt hirtelen olyan jó kedvünk, hogy a világ is más színt kapott tőle?... Semmi különös. És mégis...
Csak egy példát említek (nincs kizárva, hogy legtöbben nem is fogják megérteni, mi benne a kivételes...). Pár napja a kórházban volt időpontom az onkológusnál. Évenként egyszer behív kontrollra a vérvételemmel, esetleg kér egy TEPscan vagy egyéb kiegészítő vizsgálatot is. Magamról tudom, hogy rák esetében nehéz hinni a teljes gyógyulásban. (Előttem egyik közeli ismerősöm példája, aki 12 év után esett vissza.) Ráadásul idő előtt abbahagytam a hormonterápiát, annyira tönkretette a térdizületeimet.
Az onkológus fiatal algériai nő, már harmadik éve ismerjük egymást és többnyire jól elbeszélgetünk. Kiderült, hogy abból városból való, ahol én is tanítottam oroszt 1974-76 között egy híres, fiúkat oktató gimnáziumban. Persze ő már távozásunk után (!) született.
Félórás beszélgetés után búcsúzni kezdtünk, miután bejelentette, hogy ezennel véget ért az évenkénti kontroll. Természetesen, szóljak azonnal, ha valami közbejönne. Hozzátette : "Ami engem illet, szívesen beidézném néha, olyan kellemesen elbeszélgetünk, annyi érdekes dolgot hallottam öntől". Hát, ez volt, amitől olyan jó kedvem kerekedett. Valljuk be, ritkán hallunk hasonló kijelentést egy orvosi rendelőben! Különösen egy onkológusnál, akinek témái általában szakmaiak és többnyire lehangolók...
A színekben pompázó világot bizony nem mindig látjuk olyan pazarnak, tarkának, mint amilyen a valóságban... Az apró örömök is emelhetik a kontrasztot, hát még egy ilyen orvosi szakvélemény, hogy a kontrollnak vége. Hurrá!
VálaszTörlésIgaz, nem ilyen komoly betegség miatt, de ismerem az érzést. A lyme kór kontrolljait nálam úgy fejezte be a nagyon intelligens és kedves orvosom, hogy többé már ne hordjak oda hozzá pénzt. Ő viszont nem volt constantiene-i, így főképp szakmai beszélgetéseket folytathattam vele éveken át.😉
Kedves Rózsa, örültem ennek a jó hírednek. Most az én napom is sokkal színesebben ragyog tőle.
rhumel
Köszönöm, kedves E.! Persze, elsősorban örülök, de az említett eset miatt (ismerősöm 12 év után újra támadó mellrákja) képtelen vagyok elengedni magam, fejem felett érzem Damoklész kardját, szinte állandó készenléti állapotban... Szükségem volt az évenkénti ellenőrzésre minimális biztonságérzet érdekében... Ezt nehéz észérvekkel vezérelni.
Törlés(A Lyme-kór pedig igenis komoly betegség!...)
Remélem, jól viselitek egyelőre a hőséget! Emelkedik itt is nagyon...
ez nagyon jó hír, annyira örülök én is, kívánom hogy sok ilyen szinesítő legyen napjaidnak
VálaszTörlésKöszönöm, Kati, hogy velem örülsz! 💕
TörlésÖrülök, Rózsa, ez megnyugtató, de igazad van, ha a magad megnyugtatására mégis jársz kontrollra évenként.
VálaszTörlésÁgi, csak járnék, de már nem fognak hívni (mert nem térítenék vissza ok nélkül), hiszen úgy tűnik, hogy nincs szükségem rá a továbbiakban... Úgy érzem magam, mint a harctéren a katona fedezék nélkül... Hát, majdcsak mellettem csap le, ha le akar...
TörlésJól vagy, ez a legfontosabb!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta, tűrhetően!
Törlés