Figyelem az égen a tétova borulást, lesz-e belőle egy kis eső... Elkelne. Addig is összekapkodom a kint száradó pár ruhát, mert mennem kellene bevásárolni, ami már jó ideje egyre nehezebb számomra. Nem térek ki a mindennapi plusz erőbedobásra, amit követel tőlem : hónapok óta ecsetelem a blogjaimon. Látogatóim számára valószínűleg unásig.
A múlt héten kétszer is (pénteken és vasárnap) nagyot zuhantam, kb. ugyanazon a helyen, nem messze az írósaroktól. Két térdem kapta a legnagyobb zúzódást, azonnal égető fájdalom futott át rajtuk, dörzsölgettem, míg a csillapító adrenalin-hullám nem csökkentette az intenzív fájdalmat és meg nem bizonyosodtam, hogy nem tört el semmim... még eddig. Vajon meddig bír elkapni őrangyalom a végzetes zuhanás előtt?... Két kezemen meg sem számolhatom, már hányszor.
Ezúttal meg kellett jegyeznem magamban : három nap alatt kétszer, ez már nem baleset, hanem jelzés. Mégpedig azt közvetíti, ami miatt már jó ideje nem érzem jól magam, mint aki meg akarja győzni magát valamiről, amit se teste, se lelke nem kíván. Nincs se erőm, se vágyam utazni. Ott lenni volna kedvem, de odáig elmenni, bármilyen módon, már egy csepp sem.
Az igazság az, hogy voltaképpen semmihez sincs. Tipikus gödör mélyi életérzés. Nem az első esetben fordul elő, sőt. Eddig még sikerült felállnom, vagyis kivárnom, míg elmúlik és valaki vagy valami, esetleg egy semmivel nem azonosítható titokzatos fuvallat visszaadja teljesen oktalan, makacs és törékeny életörömömet.
Az idő egy irányban halad. Kopásaink jelentkeznek. ded még nem uralnek bennünket. Az időt jó kihasználni. Az utazás csakugyan fárasztó. Gondolom, autón jöttök, és fiad vezet. Ettől persze egy centivel sem rövidebb a táv, de tán kevéssé fárasztó. Kérdés, itt milyen időt fogtok ki. Most eléggé változékony. Frontok váltják egymást. Legyen szép nyarad szeretteid körében!
VálaszTörlésKöszönet, Mick, rövid lesz az otthon töltött idő, a fiammal is szeretünk együtt lenni, ezért is próbálok erőt venni magamon. Ha több erőm lenne, sokkal több ismerősre jutna. Mindszentig több, mint 1600 km, egyfolytában. Neki 230-cal több, mert eljön idáig, hogy engem felvegyen. 1973 óta hányszor, de hányszor megtettük, először G-rel, majd F-val is, eleinte könnyebben, de engem illetően egyre nehezebben... Repülővel rövidebb, de annak másfajta nehézségei vannak. Köszönet, hogy benéztél.
TörlésÚgy látom te sem alszol.
TörlésElég keveset, az igaz...
TörlésNo most csendben maradok és nem írom le sokadjára, hogy mozogj, lépj ki, stb. Az élet fintora, vagy a koromé - elkapott egy baloldali csípőfájdalom, mely végig sugároz a lábamon. Persze nem hagytam magam - nagytakarítás, meg csatorna tisztítás, hiszen itt van az ideje. Most meg nem tudok aludni, fáj a mozdulat és fáj a mozdulatlanság is. Óvatosan! Bánni fogod, ha kihagyod az utazást.
VálaszTörlésNem fogom kihagyni, Márta, de egyre nehezebben megy. Ha megpróbálnám kicsit "elhagyni magam", valószínűleg mostanában kevesebbszer zuhantam volna el, ami az eséssel nem ér véget, mert a felállás már nem megy egyedül, segítség kell, elvonszolódni a bejárati ajtóig, hogy beengedjem a mentőangyalt, mert az ajtót kívülről csak kulccsal lehet kinyitni... Most szívesen pihennék egy kicsit...
TörlésEgyüttérzek a fájdalmaiddal!
Ps. Mindennap benézek, ha reflektálás nélkül is.
VálaszTörlésÉn is, pont így. Többször is.Reggel és este biztosan.
TörlésKöszönöm, jólesik a tudata!...!
TörlésMindkettőtöknek köszönet!
TörlésMost látom a bejegyzésedet, ismerős az érzés, a lelki is, meg sajnos a fizikai is. Én is nagyot estem kb. két hete, a ház előtt, úgy szedett össze egy idegen pár a szomszéd házból. Bal vállam, bal térdem... Holnap megyek már harmadszor a traumatológiára, főleg a térdem miatt, mert minden baj van vele, kivéve a törést. Én olyat nem mondok, hogy mozdulj ki, mert a korlátaink miatt hiába próbáljuk "összeszedni magunkat", ezek a dolgok már nem attól függnek. Viszont az utazásotok alatt nem leszel egyedül, ez egész más, mint otthon, kevésbé leszel kitéve veszélynek. Ha elutazol, legyen minden rendben és legyen szép nyaralásotok!
VálaszTörlésKöszönöm, Ági a jókívánságokat, megyek is, amíg bírok, még ha a hátam közepére se kívánom az utazást, de egy hét a fiam társaságában megéri a szenvedést, mert ugye, ki tudja, meddig tehetem meg?... A második esés (az első tetejébe 2 nap múlva) még jobban kihozta a kék foltokat, kenegetem az arnican nevű csodaszerrel, doktornál nem voltam, kerülöm a felesleges erőfeszítést. Térdem elöl-hátul kék, a sípcsontom is megszenvedte, főleg ezúttal a jobbik, de karom, vállam is zúzódott, sőt a homlokomon is lett egy púp, az meg inkább balról... Na de már sokkal jobb.
TörlésAz külön stressz, hogy nem tudok így rendesen felkészülni az utazásra, de majdcsak lesz valahogy!
Nagyon együttérzek a te bajaiddal, tudom, mit érzel. Jobbulást a térdedre, nagyon makacs tud lenni a probléma...