Nemsokára dél lesz. A sütőből csábító sütemény-illat lopakodik elő s tölti be a házat : Evelyne barátnőmet várom kávéra. Milyen gyorsan eltelik a délelőtt az újságcikkek böngészésével, a kommentárok megválaszolásával, az emlékek közötti tétova csellengéssel!... Lassanként szinte elkerülhetetlen napindító lesz belőle. Előre megállapodtam magammal, hogy ezt a kis szabadság-zónát lehetőleg megóvom minden külső beavatkozástól, orvosi időponttól, baráti betoppanástól, de néha még a főzéstől is (főzni lehet előre is). Hihetetlen, milyen kellemes, megnyugtató, amolyan ajándékféle érzés, hogy ebben a pár órában bűntudat nélkül, "saját engedéllyel" vesztegethetem el a drága időt, mely csak az enyém! Senki nem róhatja fel, még legszigorúbb bírám, én magam sem!... Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, miből táplálkozik e kései elégtétel vágya.
Megkezdődött az igazi kagyló idény! Két kedves barátnőm, Muriel és Catherine felhívott kedden, hogy van-e kedvem egy kagylós-sültkrumplis vacsorára még aznap este. Az IGEN magától értetődött! Nagyszabású programra készülnek mindketten szombat-vasárnap : két ún. konceptualista képzőművész kiállítását kísérik felolvasásokkal. Megígértem, hogy elmegyek vasárnap délután.
Bevallom, ígéretemet kicsit vonakodva teljesítem : csakis Muriel versei és Catherine közreműködése miatt megyek el. A konceptualista művészet nem a szívem csücske, mondhatni, allergiát vált ki belőlem. Nem hiszem, hogy a modernitástól zárkóznék el : többször is próbáltam ez irányban lépéseket tenni, de rá kellett jönnöm, hogy számomra a képzőművészet az érzékek, a képek világa, nem pedig a tiszta spekulációé. Sőt, minél több oldalas magyarázatra van szükség, hogy közelebb férkőzhessen az ember az alkotó bonyolult világához, engem annál jobban eltávolít.
Egyetlen példát idézek egy kiállításról. Felirat az ablak üvegén : "Naplemente a Szent-Mihály öböl felett május 15-én." A többi a néző képzelőerejére volt bízva.
Már megint variáltak valamit a net bűvölői és nem tudok névvel kommentelni.... A konceptualista művészet olyan, mint az a szürke falra felragasztott banános alkotás, vagy mi?! Butácska vagyok. Márta
VálaszTörlésMárta, ha jól emlékszem a lényegre, a "concept", vagyis az elvont fogalom, gondolati idézése felváltja a hagyományosabb képi ábrázolást, mély közvetlenül kívánt az emóciókra hatni... A múlt század közepe táján tört be a képzőművészetbe. Részemről olyan, mintha kilúgoznák a valóságot...
TörlésJól sejtettem. Maradok az értelmezhető vizuális élményeknél.
TörlésÉn is.
TörlésKedves Rózsa! Szerintem mindenkinél másból táplálkozik az első bekezdésedben említett "kései elégtétel" meg az az utáni vágy is, de én akkor is egyetértek Veled és érzem ugyanazt az örömöt. Nekem is nagyon jólesik (ha tehetem) "végigszörfölni" a kedvenc blogjaimon, oldalaimon. Most, hogy a lányomnál voltam, nagy örömmel konstatáltam, hogy tudom ott is követni a kedvenceimet. Ott olvastam Ági sorait is, kicsit a szívembe is markolt a mulandóság érzése, mely egy 15 éves blognál már felmerülhet.
VálaszTörlésA konceptualista művészet számomra ismeretlen terület, így megint tanultam újat, rá is keresek google barátunknál:)))
Kedves Éva, nálam valószínűleg azért is "kései", mert a magányt viszonylag későn, nem egészen 20 éve ismertem meg. Addig többnyire alkalmazkodni kellett egy vagy több személyhez, bár ebben sok öröm is volt.
TörlésKétnyelvű blogjaim, a Facebook oldalai és az Instagram (nagyon kis mértékben, mert ez utóbbi főleg képeken keresztül kommunikál, míg én a szavakat részesítem előnyben). A közös blog is hiányozni fog, azaz máris hiányzik.
Más blogokon szörfölni nemcsak szórakozás, hanem biztatás is.