Naptár szerint megérkezett az ősz. Sokaknak kedvence, amolyan átmeneti évszak a megszelídült nyár és a lassan téli álmába szenderülő természet között. Kedvencemnek kellene lennie, mert életem is benne kezdődött. Mégis húzódozom, mert én is úgy érzem immár, mint Ági, hogy az elmúlás felé terelget. Gondolatban vissza-visszatérek abba az időbe, amikor még szabadon, didergő hátsó gondolatok nélkül élvezhettem az őszt, hiszen az elmúlást semmi nem juttatta akkor még eszembe.
Gyerek- és kamaszkoromból az illatok, ízek és képek támadnak fel elsőnek, fognak kézen és vezetnek évtizedekkel visszafelé gyerekkorom őszeibe. Sápadó napsütés simogat kukoricatörés közben az elsárgult zörgő levelek között, kezemben él még az akkurátus mozdulat emléke, mely egy pontos csavarintással letöri a kukorica fejét, s a derékra kötött zsákba csúsztatja. Alig várjuk a kukoricafosztás estéit, amikor is a lovaskocsi leönti az udvarra a fosztanivalót. A szomszédok sorra összejönnek egymásnál a kukorica halmok körül, és kezdődik a fosztóka! Mi, gyerekek befúrjuk magunkat a lehántott "csuhéj" melegébe, sajátságos illatába, hajából bajuszt kötünk az orrunk alá, hallgatjuk a felnőttek meséit, tréfáit az éjszakába nyúló estében, a csillagok alatt...
Apa begyűjti a sütnivaló tököt a hideg szezonra, és hajnalonként, piaci napon kisüti a saját maga rakta kemencében, mely nagyszüleim szobáját fűti. Nem tudom, kinek fut össze a nyála rajtam kívül a sült tök mézédes emlékére?... A probléma csak az, hogy olyan kapós az apám sütötte tök, hogy néha még a piacra se jut belőle : még a háztól elviszik azon melegében, alig tud apa a család részére egy kis kóstolót elmenteni.
(kép a NET-ről)
Az első őszi poszt és milyen szépen kezdődik. Télen rendszeresen sütök tököt, sőt már szeptember elején is volt szerencsénk egy hatalmas, mézédes terméshez. Kukorica törésben volt részem, kevésbé romantikus az emlékem, fájdalmas sebeket tud ejteni a száraz kukorica levél éle. Emlékezz és írj! Jó olvasni.
VálaszTörlésMárta, mióta Apa már nem süt az égi kemencében, már én is megpróbáltam sütőben... eredménytelenül... Se a tök nem volt megfelelő mindszenti nyersanyag, se a sütő nem utánozhatta a téglából rakott búbos kemence és a száraz kukoricacsutka belső varázslatát, de meg se közelítette az emlékeimben élő eredményt!...
TörlésNagyon szép írás, jó volt olvasni, saját emlékeket éleszteni. Nekem kukoricatörésben nem volt részem, de a kukorica fosztását és morzsolását láttam. Volt egy külön kis szerszám ez utóbbira, amivel lepergették a csutkáról a szemeket. Rá lehetett húzni a kézre és jól begyakorolt mozdulatokkal dolgozni vele.Tetszik a kép, a közös munka látványa. A gyerekeknek is öröm, és ahogy nagyon jól leírtad, neked is az volt.
VálaszTörlésSült tök? Anyuval eszegettük ősszel és télen a konyhájában. Ez az emlék kúszik most be nekem róla.
Jó volt itt lenni nálad, a blogodban.
Éva, jólesett, hogy tudod, miről beszéltem! Én is sokszor végeztem az említett műveleteket, hosszú téli estéken a morzsolást, miközben hallgattuk a Kossuth rádión a színházi előadást vagy Szepesi György emlékezetes meccsközvetítéseit...
Törlés(Mostanában többször nézegettem a Neten mai magyar humoristák színpadi fellépéseit. Mindig tanulságos egy ország közhangulatának érzékelésében. Feltűnt, hogy egyesek - de nemcsak "humorból" - könnyedén és előszeretettel használják inzultusként a "paraszt" szót... Bevallom, számomra ez mindig fájdalmas szúrás, személyes sértés, azok nevében, akikből származom... és akiket nagyon jól ismerek! Milyen jogon alázzák meg őket azok, akik még a betevő falatjukat se tudnák nélkülük előállítani?...)
Teljesen igazad van. Engem is bosszant, mikor a paraszt szót valamire negatív jelzőként illesztik. Én is egyre többször hallom, és a nagyszüleim nekem is parasztok voltak. Anyu is annak vallotta magát a szülei miatt, benne élt a föld szeretete és a sok emlék ,mely ehhez a kemény munkához kötötte.
TörlésNem valamire, hanem valakire használják negatív jelzőként. Bocsánat az elírásért.
TörlésMagam is messze elkerültem a földtől, de az emlékek, mozdulatok mélyen bevésődtek... S szerintem nincs ellentmondás mindkettőhöz kötődni.
TörlésNekem is volt részem kukoricatörésben, fosztásban, nem tudom eljön e azaz idő, amikor romantikus emlék lesz számomra, igazság szerint nem hiányzik!
VálaszTörlésEzek a munkák egyáltalán nem romantikusak, hanem nagyon is nehezek... A kapálás, krumpliszedés, szénagyűjtés, de még a szőlőkötözés és kacsazás se könnyű... De az emléke, és főleg a körülmények, a hangulat, mely hozzájuk fűződött, nagyon is elevenen megmaradt. Ki vagy, kedves Névtelen?...
TörlésA paraszti lét velejárója volt a kemény fizikai munka, de még valami sokkal fontosabb, amiről nem szabad elfeledkezni... A vetés és aratás, a betakarítás, az előre gondolkodás, a természet ismerete, az elődök tapasztalata. Hihetetlenül összetett életforma, ahol mindennek rendelt ideje volt, van. Aki parasztozza a másikat tulajdonképpen dicsérő kifejezést használ. Hetente egyszer 3. és 4. L kis unokáktól a metróhoz tartva egy kocsma előtt visz az utam az Örs vezér tér felé, munka után sör, egyéb ital, cigaretta... másnap kezdődik, vagy folytatódik... a monoton élet. Mindig meglep, hogy az "intézmény" tele van... környezetében gaz és elhanyagoltság. Senkinek sem jut eszébe lehajolni a szemétért, kihúzni néhány gyomot, tenni valamit, hogy szebb legyen a közvetlen környezet. Mint a robotok. A vidéki élet is sokat változott, bár vannak, akik még mindig gazdálkodnak - szerencsénkre.
VálaszTörlésA földet művelni nehéz, szép és hasznos munka. Érdekes volt megfigyelni, mennyivel nagyobb kedvvel művelték az emberek saját parcellájukat, mint azt, amit nem éreztek magukénak, talán még a fáradtságot se érezték annyira... Amikor én gyerek voltam, kocsma is kevesebb volt talán, és ha valaki betévedt hozzánk, nem pálinkával (vagy sörrel stb.) kínálódott a nap bármely szakaszában...
Törlés