Aktokat Berlinben kezdtem rajzolni, a Volkshochschule esti műhelyében, egy Peter Klein nevű (ennél mindennapibb nevet nehéz kitalálni) jó szemű festőnél, aki észrevétlenül és ösztönző módon irányított, nem akarva saját látásmódját és stílusát senkire sem erőltetni. Tőle kaptam életem talán legszebb elismerését, amikor tussal, ecsettel készült, 5 perces krokijaimat egyenesen Rembrandttal vetette össze!... Máig se tértem magamhoz...
Heti 3 órában vettünk részt a körben, szinte minden alkalommal más modell jött, így nagyon érdekes volt a munka: nők, férfiak, öregek, fiatalok, kövérek és soványak rendkívül változatos kombinációi tették izgalmassá a rajzolást. Nagy felfedezés volt számomra, addig főleg a portré műfaját gyakoroltam és akkortól végleg a figura vált számomra elsőrendű témává: ennél izgalmasabb tájkép, se csendélet nem létezik ! Különben is: "la vérité est nue !" (az igazság meztelen!) mondta már a régi bölcsesség is, hogy Andersenről ne is beszéljek...
Heti 3 órában vettünk részt a körben, szinte minden alkalommal más modell jött, így nagyon érdekes volt a munka: nők, férfiak, öregek, fiatalok, kövérek és soványak rendkívül változatos kombinációi tették izgalmassá a rajzolást. Nagy felfedezés volt számomra, addig főleg a portré műfaját gyakoroltam és akkortól végleg a figura vált számomra elsőrendű témává: ennél izgalmasabb tájkép, se csendélet nem létezik ! Különben is: "la vérité est nue !" (az igazság meztelen!) mondta már a régi bölcsesség is, hogy Andersenről ne is beszéljek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése