Keresés ebben a blogban

2010. május 20., csütörtök

Illyés Gyula utolsó naplóbejegyzése

1980. december 31.

Torokfájás, didergés - gyomorfájás. Enyhe hidegrázás az ing- és ruhacsere közben. Nem lehet lemondani már Veress Péteréket sem - ők jönnek értünk. Pontosan 1/2 9-kor.
A fegyelem - hogy semmit ne mutassak az állapotomból - visszahat. Mert a tréfás baráti hangra ugyanúgy illik felelnem, valósággal "fölüdülök".
Még Ella szokásos szíveslátásaihoz viszonyítva is nagy "fölhajtás". Már az előszoba is oly túlzsúfolt, hogy féloldalasan megyünk beljebb, összeölelkezve a változatlanul (ez a szó rá) édes "leányaimmal". Kiderül, hogy a Szilveszter egyben Ella 75. születésnapjának megünneplése. Harmincöt meghívott, a későbbi autogramos emléklap statisztikája szerint. Holott néhányan kimentették magukat. Juhászéknál beteg a kicsi, Illés Endre egyedül akar "időt idézni". Sinkovitsék, Czinéék, Keresztury, Domokos Mátyásék, később Csoóri, Fodor Andrásék, sok más olyan házaspár, hogy a bemutatkozó férfinak a nevét sem értem, de az asszony rögtön jobbról-balról arcon csókol, mint szinte gyerekkora Gyula bácsiját". Pompás, sőt pompázatos asztal : a lányok s a vők pincéreskednek. De a Himnusz után s Imre szavalata után szedelőzködünk haza.

Furcsa szellemidézés. 30 éve volt... Egy eltűnt világ kísértetté vált "elit"-je az új esztendő küszöbén.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...