Olvasgatom az 1971-ben íródott "naplófélémet" még Leningrádból. Hihetetlen, menyit éjszakáztunk! Igaz, hogy huszonegynéhány éves korában az embernek még nem kell takarékoskodnia az erejével, és rugalmasan kiheveri az éjjel 3 óráig is eltartó beszélgetéseket, melyek hol egyikünk, hol másikunk szobájában zajlottak, esetleg csoportfelelősünk, kísérőnk, szegedi tanárunk, H. Anna szobájában, akinek azért kijárt az a luxus, hogy egyedül lakhatott. Többször is olvasom, hogy ennek és ennek levágtam a haját (még Annáét is!) : a napló szerint valóságos fodrász-szalont nyithattam volna, magyarok, oroszok (minden lehető nemzetiséget beleértve), fiúk, lányok jöttek rendszeresen, könnyelmű bizalommal a kezem alá... Igaz, hogy a városban nagyon gyér volt az efféle szolgáltatás és az akkori orosz nők híresek voltak rosszul fésültségükről! Azt mondanom se kell, hogy ingyenes volt a kezelés...
Illusztrációként, hogy milyen is volt egy akkori 23 éves leányzó átlagos hangulata ott a leningrádi zimankós télben, íme egy bejegyzés:
1971. febr. 22. hétfő : Marival bevásárolni megyünk, vagy 7 rubelt hagyok ott, és ráadásul csak kajára. Étvágyam, úgy tűnik, javul. Elhatároztam, hogy a kaján nem spórolok, de akkor min? D.u. mosok, heverészek, alszom, csak éppen nem tanulok. Az Оттепель-t befejeztem. Nagyon érdekes könyv, jó lenne elelmélkedni róla , mégjobb lenne valami hozzáértővel megbeszélni. Este még nagy beszélgetés Zsicával. Arra is kíváncsi vagyok, mi lesz itt mindenféle jóslás nélkül? Erről ennyit. Éjfél felé fogok hozzá a fogalmazáshoz."
