Ezt a fényképet még 2009-ben közölte a Nouvel Observateur c. hetilap. Azonnal megfogott a kompozíció szépsége. Meg aztán, meglehetősen polémikus téma az öregedés és a szerelem viszonya. Korban is közeledve ehhez a határhoz, mondjam azt, hogy jobban megértem, mint 20-30 éves koromban... Kb. a képpel egyidőben jelent meg Alain Badiou filozófus könyvecskéje "Ėloge de l'amour" ("A szerelem dícsérete") címmel, melyben Nicolas Truong újságíróval beszélget eme örök témáról. Egy mondata miatt szaladtam azonnal a könyvesboltba és olvastam is el egyszuszra: "A szerelem az, mely a véletlent sorsszerűvé teszi."
A filozófus hosszan tanulmányozza korunk egyik jelenségét, miszerint a nyugati típusú civilizációkban lassan minden téren a kockázatmentességet keresi a fogyasztó: a reklám is ezzel kérkedik, a biztosítók is szavatolják. Ha valami nem "jön be", kártérítést lehet követelni. "Jár a pénzemért!" Pár éve hallottam olyan amerikai örökbefogadókról, akik csalódva az "áruban", visszavitték az "eladónak", esetleg kitették egy útszéli parkolóban...
A párválasztásban is egyre nehezebb az elkötelezettség. Felettébb romantikus nevű ügynökségek hirdetik álmaink szavatolt betejesülését. Egyre többen vannak, akik nem bízzák a véletlenre ezt a fontos lépést: garantálja inkább egy személyiség-tanulmányra épülő válogatás (ha számítógép végzi, még kevesebb az emberi tévedés lehetősége...).
Legtöbben a szerelmet se tervezik hosszú távra. A hosszú táv köztudottan sok erőfeszítést, kompromisszumot kívánó építőmunka. A mi felgyorsult életünkben kinek van manapság ideje ilyesmivel pepecselni, esetleg éveket fecsérelni efféle hangyamunkára, amikor a tudósok is kisütötték, hogy a nagy szerelem amúgy se éli túl a 3 évet? Biológiai tény.
Alain Badiou könyvéből végre arra is választ kaptam, miért fogott el legtöbbször valóságos pánik, menekülési vágy, valahányszor valaki vallomást tett nekem (vagy amikor az enyémre került volna sor): "A vallomás az a pillanat, amikor a véletlenből sorszerűség lesz, és ezért olyan veszélyérzéssel, félelmetes lámpalázzal feltöltött a pillanat.(...) "Szeretlek" - jelenti az átmenetet a véletlen találkozásból az oly szilárd építmény felé, mintha az szükségszerű lenne."
Végül illusztrációként idézet André Gorz "Levél D-hez. Egy szerelem története" c. könyvéből: "Nemsokára betöltöd a 82 évet. Hat centivel kisebb lettél, alig vagy negyvenöt kiló és mégis ugyanolyan szép, törékeny és kívánatos. 58 éve élünk együtt és még jobban szeretlek, mint valaha. Újra érzem mellkasomban azt a gyötrő ürességet, melyet csak hozzám símuló tested melege tud feloldani."
(ford. T.R.)
