Keresés ebben a blogban

2013. december 19., csütörtök

Év végi merengések...




   Milyen furcsa… Tegnap este olvastam fel kis, gondolatébresztőnek szánt elmélkedésemet az időről, nomeg arról, hogyan próbál az ember ezredévek óta megbirkózni az elmúlás tudatával. Az utána következő vitában-beszélgetésben hiába járkáltunk a téma körül, hogy az idő csak fejünkben lineáris, előrehaladását mégis  napról-napra szemlélhetjük magunkon… Mint most is: mondhatjuk magunknak, hogy december 31. és január 1. csak két egymást követő nap, az ünnepi rituálék arra hivatottak, hogy fejünkben lezáruljon egy hosszú év minden bajával és örömével, és új kezdődhessen, mely mintha lehetőséget kínálna arra, hogy (majdnem) tiszta lappal induljunk az új év felé.

   




   Gondolatban lezárni az elmúlt évet, mint egy könyvelő… Végigmenni a történteken, fényképek, esetleg napló (blog) segítségével is, a múlttá enyésző jelen pillanatain, felbecsülni e pillanatok súlyát: mennyivel gyarapodott gazdagságunk. Mert hiszen minden megélt pillanattal gazdagabbak lettünk, akár örömök, akár szenvedés tette súlyukat. Szembenézni emberi voltunk minden körülményével, állni a sarat bánatban örömben egyaránt, nem létünk aranypróbája-e?

10 megjegyzés:

  1. Flora, tudom, hogy az első kép hol és mikor készült...
    Rendszeresen lezárom az elmúlt évet, ezt egyfajta szertartás nálam. Régebben papíron is megtettem felsoroltam a jót, a rosszat, a terveket. Ma már csak gondolatban teszem, és a jövő évi tervekből nem lehet több 3-nál, mert akkor nagyon elaprózódom. Váratlan események jöhetnek, tervezett csak kevés lehet, hogy oda tudja összpontosítani az erőm. Jobb évet várok, mint az idei volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kb most egy éve, pontosan…
      Éva, én is szeretnék jobb évet, ugyanakkor nincs sok illúzióm a sors mérhetetlen találékonyságát illetően… Időnként hihetetlen leleményességgel tudja felülmúlni önmagát naiv reményeink letörésében… De ilyenkor legyünk optimisták!

      Törlés
  2. Fogadjuk el, így van jól. Hogy nem ismerjük a jövőt.
    Nem tanácsos emelgetni a szaiszi fátylat.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annál is inkább fogadjuk el, mert egyebet nemigen tehetünk… Én a világ minden kincséért sem szeretnék a jövőbe látni! Nyilván az asztrológia is azért érdekel, mert nem hiszek benne igazán...

      Törlés
  3. Hogy mit hoz a közeli vagy távoli jövő, Isten tudja. Amit én is tudok, hogy a világ gazdagabb fertályához tartozunk mindnyájan, akik egymásnak írogatunk. Ha az elesettek milliárdjai sorsát látjuk, egy szavunk se lehet. Igazából sorsszerű, hogy oda születtünk, ahova. Semmiképpen sem nevezném rossz helynek, akár kicsit nyugatabbra vagy keletebbre van is az a hely, ahol élünk.
    Szép karácsonyt Mindenkinek és olyan új évet, amely megelégedésére szolgál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, én a gazdagságot természetesen átvitt értelemben vettem, semmiképpen sem mgszámolható, páncélszekrénybe zárható egységekben! Csakis ilyen értelemben számítom magam a gazdagabbak közé, mindennek ellenére, s ilyen vonatkozásban sok esetben megváltoznak az osztályozások. Sőt, megkockáztatom, hogy utólag - de csakis utólag! - a megpróbáltatások is gazdagítanak bennünket!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...