Keresés ebben a blogban

2013. december 2., hétfő

Hétvége az unokákkal


  

a csizma és a sisak már készenlétben
 Ilyenkor mondja az ember, hogy amolyan "normális" hétvége volt, semmi "különös nem történt, csak éppen megmerültünk egy kicsit a boldogság pezsgőfürdőjében… Fiam 36. születésnapja volt. Természetesen, minden alkalommal az enyémhez is hozzátevődik egy év és visszajön az a berlini tél, amikor megszületett. Most meg már a két unoka nő lassan a fejemre! 

   


   A múlt héten lekerült a gipsz Alice bal karjáról (iskolai baleset) s így három hetes szünet után visszamehetett szombaton a póni-klubba. A lovacska rakoncátlankodott egy kicsit, le is esett a lovas és kicsit súrolta a lópata… Szerencsére semmi baj nem történt, s még ideje sem volt megijedni, máris újra nyeregben találta magát!

   Nagyon szeretik egymást, ami persze nem zárja ki a konfliktusokat sem. Többnyire a két és fél éves korkülönbségből fakadnak: Alice sokszor úgy tekint nővérére, mint egy utánozandó bálványra, s Lucie nemegyszer visszaél ezzel a csodálattal… A mi feladatunk megmagyarázni neki, mit érez a kishuga, amikor ő tudomást sem vesz  -  esetleg magától értetődőnek tartja huga számtalan kedveskedését (pl. Alice sohasem vesz ki egy sütit, cukorkát anélkül, hogy azonnal spontánul ne gondolná megosztani a nénjével… A viszonzás már nem ilyen természetes, de előfordul.)

   Szeretek a fiammal elbeszélgetni néha, s erre alkalmat ad a négyszemközti kiruccanás a közeli IKEA-ba (a házon még sokáig lesz kedvük szerinti szépíteni való, aminek nagy részét ők maguk végzik). Ilyenkor a munkahelyi gondok is előjönnek: ügyvédi foglalkozása a saját irodával, melyet másfél éve nyitott négy munkatárssal Párizsban, rengeteg elfoglaltságot jelent. Késő este, vakáció alatt, a modern technikának köszönhetően mindenütt elérhető, a világ másik végén is zavarható… Néha felvetődik a kérdés: meddig lehet bírni ezt az iramot, még ha olyan reaktív, munkabíró is valaki, mint ő?…

8 megjegyzés:

  1. az első képen te vagy, óh istenem:)Ö annyira kedves
    a lányok meg tündériek
    olyan szépen írtál róluk
    és a fiadról

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, Katalin, tudom, hogy különösen átérzed mondókámat...

      Törlés
    2. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy milyen szép vagy az első képen. Szeretem a lányokról ezeket a pillanatképeket, és azt is, ha írsz róluk.Megható Alice rajongása a nővéréért.
      Hogy reagál rá, ha elmagyarázzátok neki, hogy a kishúg elvárna valami viszonzást, ha most még nem is tudatosan, de a lelkének nagyon jól esne?
      A fiad képes lenen a tempó lassítására a maga érdekében? Mert nem ártana, de hogy lehet rávenni, ha még nem érzi? Az egészség törékeny.

      Törlés
    3. Éva, F. is érzi, hogy ez igy nem mehet még évekig… Kérdeztem, képes lenne-e egy kevésbé stresszelő, de ugyanakkor kevésbé "érdekes" pályára váltani? Azt mondta, igen. Szerintem azonban nem ilyen egyszerű a kérdés…
      Alice egy kis csokis joghurtot keresett ki a hűtőből. Rögtön kivett egy másodikat is, nővére számára, aki hanyagul lerázta… Ott állt döbbenten, legörbült szájjal… Annyira sajnáltam… Anyjuk megmagyarázta L-nek, mit érzett a húga és megkövetelte, hogy bocsánatot kérjen.

      Törlés
  2. Olyan nagyon szép így, együtt a nemzedékek, legalább fényképen.
    A két kislányunoka viszonya szabályos. Ugyanígy viselkedtek az enyémek is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom, nem rendhagyó az elsőszülött kicsit túlterjengő énje, hiszen sokáig egyedül volt a világ közepe! Ezért kell rajta (meggyőzéssel) farigcsálni, saját érdekében.
      Köszönöm, Klári.

      Törlés
  3. Névtelen4/12/13 08:51

    - Az anyaság még szebbé tett. És az akkor "szerzett" lágy vonások -hiába telnek az évtizedek- megmaradnak, mert ez az anya-gyerek általi boldogság sírig tartó:)
    - A kislányoknál pont fordítva van, mint annó az enyéimnél. A nővérke fáradhatatlanul gondoskodott az öcsikéjéről, s ha egyedül nem tudott segíteni, rohant hozzám, hogy azonnal intézzem el a babuci körüli teendőket. A féltékenységet is "megúsztuk". Talán mert az Apukájuk merészen kezébe adta már a pár napos csecsemőt? Vagy csak mert más az egy fiú-egy lány, mint a két kislány. De úgyis hamar összenőnek! :)
    - Bizony nagyon megértem a fiadat- ez rettentő nehéz dolog. Mindkét gyerekem agyondolgozza magát, s ez engem még akkor is aggaszt, ha szeretik a munkájukat....
    rhumel

    VálaszTörlés
  4. Kedves vagy, E. Valoban, 1977-78 szép évek voltak!
    Azért Lucie is imádja a húgát: ha pár napig nem találkoznak, csókolja, szorongatja, ölelgeti, ajándékba rajzol neki. De ha együtt vannak, többnyire ő dirigál…
    A szüleik fáradtsága engem is nyugtalanít: nekünk nem volt ilyen nehéz!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...