Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 26., péntek

Felbukkanó múlt...

Nemrég bukkantam erre a réges-régi fényképre. Úgy tűnik, a múlt lépten-nyomon utolér immár bennünket... 1956 nyarán készült, kb. annyi idős vagyok rajta, mint most Lucie unokám, pár hónap híján kilenc. Nagybátyám esküvőjén voltam koszorúslány.
Próbálom felidézni akkori lelkivilágomat, ami legtöbbször elevenen sikerül régi fényképek láttán, melyek mintegy visszazökkentenek egy érintetlenül megmaradt világba. A ruha a színére (halványrózsaszín, persze), de még kissé hűvös érintésére is emlékszem, a kis koszorúra, mely szorított a fülem mellett és mindig lecsúszott a homlokomra...
A dolog nagy mérföldköve persze a koszorúslegény volt. Zolinak hívták, ha jól emlékszem, se előtte, se utána nem találkoztunk. Kicsit megilletődötten állok mellette a fényképész vakító lámpái előtt (a menyasszony házánál készült a kép). Olyan "nagyfiúnak" tűnt a szememben, pedig talán csak 3-4 év lehetett közöttünk. A lakodalomban kicsit még táncoltam is vele. Azt hiszem, pár évet nőttem ezzel az eseménnyel, ezzel a "státusszal", s nagyon megértem Lucie unokám kis fellángolásait, melyeket szívesen elmesél még egyelőre... Kis párbeszédünk: "Azt hiszem, ő is szerelmes belém." "Honnan tudod?" "Szünetben megfogta a kezemet... A többiek meg nevettek rajtunk!" "Ne törődj velük! Irigyek! A szerelem a legszebb érzés a világon..."

6 megjegyzés:

  1. M. unoka az óvodában megmérkőzött egy másik fiúcskával. A tét ugyanis az volt, ki foglalkozhat az Inezzel. Úgy határoztak, hogy futni fognak, és aki először ér a homokozóba, az foglalkozhat Inezzel. A problémát nem sikerült megoldani, mert egyszerre érkeztek a homokozóba. Azóta a harmadik városban laknak, M. most 17 éves. Soha később nem került elő témaként Inez, a homokozó és a foglalkozás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán nem is Inez volt a legfontosabb, hanem a "mérkőzés"...

      Törlés
  2. Ezek az igazán szép események az életben. Se súlya, se következménye, mégis bevésődik az emléke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy Mick-nél is: nem is a szereplők a legfontosabbak, hanem a benyomások lenyomata, mint a borostyánba zárt rovar...

      Törlés
  3. Szép! A te történeted és Lucie-é is!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...