Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 3., szerda

Radnóti Miklós: SZEPTEMBER





Szeptember


Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

1940. július 15.

11 megjegyzés:

  1. "Fátylas fény" édes ősszel legyen az új kerted fölött. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma d.u. szép volt, pont olyan, amiről csak álmodtam eddig! A fátyolt a rengeteg korai pók szolgáltatja...

      Törlés
  2. Még emlékszem. Gyerekkoromban ökörnyál volt a neve a pókfonalnak, amely végén egy kis pók vitorlázott.
    A RM-vers tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is mindig az, Mick.
      A pókjaim viszont óriásiak!

      Törlés
  3. Nagyon szeretem radnóti verseit! Hogy tud ennyire tökéletesen megfogalmazni bármit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "Napló"-jából kitűnik, hogy mennyire igényesen, a tökéletességre törekvően dolgozott (műfordításain is!), a spontán ihlet mellett is. Nekem Mozart zenéje jut eszembe róla, de ez személyes érzés csupán.

      Törlés
    2. Mozart és Radnóti, tökéletesen kigondolt hasonlat!

      Törlés
  4. "Radnóti" természetesen nagy betűvel írandó! Gépelési hiba, elnézést kérek!

    VálaszTörlés
  5. annyira szép ez a vers (sosem lennék képes ennyi szépséget ilyen kevés szóba sűríteni fáradt fákra fátylas fény esőz.... és nem érződik erőltetettnek
    és találó az ősz lomha kibomló kontya
    és szeretem ilyenkor a gesztenyéket szedni: amikor a markomba fogom szinte mozog, annyira eleven, érezni a levét, formálódását

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A képei egyszerre eredetiek és mégis magától értetődőek... Felsejlik előttem az "édes ősz" egy éretten szép nő képében, amint kibontja kontyát és leomlik a felhőn vetett alkonyi ágyra...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...