Keresés ebben a blogban

2014. október 4., szombat

Egy ebédlő metamorfózisa

   Ez a sarok itt az ebédlő egyik sarka. Ebédlő a hagyományos neve ennek helyiségnek, klasszikus francia otthonokban, ahol még volt/van hely ilyesmire, a konyha és a nappali között helyezkedik el, benne ebédlőasztal, tálalószekrény esetleg komód az abroszokkal, szalvétakkal, nagyanyám még sublótnak hívta. ("Ha rosszalkodsz, becsuklak a sublótfiókba!"  -  szökik be emlékezetembe a félig-meddig tréfás fenyegetés...)
    Nálam az utóbbi években ritkulnak a nagyobb ebéd- vagy vacsorameghívások. Olyankor kihúzhattuk a kerek asztalt, mely 3 m 20-ra hosszabbodott és 14 személy is elfért körülötte. Mostanában csak akkor nő meg egy kicsit, ha a gyerekek eljönnek és menyem szüleivel is kibővítjük a családot. Esetleg évente néhány baráti összejövetelre is sor kerül: annyi meghívást kellene visszaadnom! 
    Emlékszem, még anyósom hívta fel a figyelmem valamire, amikor özvegyen maradt, egy dologra, ami csak akkor tudatosul az emberben, amikor maga is felölti az özvegyi státuszt. "Meglátod, egészen más házaspárként vendéget fogadni, mint egyedül! Amikor kimegyek a konyhába valamiért, a vendégek magukra maradva nézik egymást, nincs ott a férj vagy a feleség, aki szóval tartja őket. Nekem ez volt a legnagyobb és legváratlanabb változás e téren..." Nekem is. Ezért is hívok többnyire 5-6 vendéget egyszerre, jobban feltalálják magukat a beszélgetésben nélkülem is, ha többen vannak.
    Itt, Franciaországban (főleg persze vidéken, ahol az élet kevesebb stresszt tartogat, mint a nagyvárosokban) a vendéglátásnak többé-kevésbé szigorú kódja van, mellyel már Gilbert szüleinél megismerkedhettem. Egész bejegyzés rámehetne a blogon, ezért itt nem is megyek a részletekbe, hisz tudvalevőleg nem kell hosszú lére ereszteni, hogy ne unja meg a kedves olvasó. Rövid, frappáns én nemigen tudok lenni, de igyekszem. Tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy az én ebédlőm lassan átalakul afféle mindenes dolgozószobává, melynek legfontosabb, általam leglátogatottabb sarka a képen látható. Itt ülök elég sokat, talán túl sokat is, minden kéz alatt a képernyőt körülvevő látszólagos rendetlenségben. Kéznyújtásnyira az egész világ.

8 megjegyzés:

  1. Jól belakni egy helyet, hogy minden kézre essen, és jól érezzük ott magunkat. Néha évek kellenek hozzá akkor is, ha azt hisszük minden kész.Jó látni a sarkot, ahol sokszor vagy. Engem érdekelnek a blogosok zugai.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem is érdekel a bepillantás ismeretlen ismerőseim, sot hús-vér barátaim bensőséges zugaiba. Sokat elmond valakirol a környezete. Már amennyit az internettel szembeni óvatosság megenged!
      Ezt a helyet, ahogy mondod, jól belaktam. De azért nem tudom elfelejteni, hogy pont ezen a helyen állt G. betegágya, ahol az utolsó heteit, óráit töltötte...

      Törlés
  2. Hangulatos és kényelmes kuckód van. A fotó meg különösen gyönyörű, hogy azt a piros sálat a szék karfájára akasztottad. Keretbe foglalja a könyvespolccal együtt a kis teret. Csodás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári. Ma már meghitt és kényelmes. A fotót egyáltalán nem "rendeztem meg": az a piros sál lóg mindenhol, ha épp nincs a nyakamban... Még a "kézenfekvő" rendetlenségen sem igazítottam: "pris sur le vif" vagyis "az életből kiragadott"!

      Törlés
    2. Rózsa, ha elrendeznéd a tárgyakat, az se lenne baj. Nem azt vettem észre, hanem a harmóniát. Benne van a hely szellemében. :)

      Törlés
    3. Klári, még mindig bennem él az anyai árgus szemek ítélete, melyeknek szinte sohasem lehetett megfelelni: soha nem volt elég REND! Legutóbb még anya 2008-as itteni látogatásakor is megkaptam... Hát, csakazértis hagyom néha...

      Törlés
    4. Régi számítógépes sarkom otthonosan káoszos volt. A mostani "túl" rendes. Látszik rajta, hogy nem laktam be. Egy ott felejtett sál, egy bögre, egy félig nyitott könyv és a sok ezer apróság rólunk szól. Igazi otthonos érzéseinkről. Szeretem amikor beengedsz minket a környezetedbe. Ilyenkor közelebb érezlek.

      Törlés
    5. Györgyi, nálam az elrendezés csak percekig tart. Szép lassan "terülök" és belakom a 150 négyzetmétert... Ráadásul azon veszem észre magam, hogy NINCS ELÉG HELY!...
      Sokmindent feltennék még szívesen, de kicsit tartok a világhálótól; különben én is úgy vagyok, mint te: szeretek bepillantani...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...