Mindennapok (2)

Valence, 2011...

   Mindennapok. Borús, de enyhe az idő. Ezt kellene kihasználni a hátralékok törlesztésére. Azt mondják, kellemes, napos idő vár ránk a hét végére. Megvettem a cserép sárga krizantémot, amellyel kiballagok majd a temetőbe. Húsz perc séta a sírig.

    Vettem egy csomó tulipán-, jácint- és frézia-hagymát, el kell ültetnem azokat is még a héten. Nem a vele járó munka a probléma, hanem a helyhiány... Kevés a napos hely a kertben, még ha ki is süt néha. 

    Közérdekű témát kerestem, de miféle téma érdekelhetné az idetévedő olvasót egy eseménytelen életből? Hiszen velem többnyire már csak a fejemben zajlanak az események! Én akartam így. Ma is bekapcsolódhatnék sok elfoglaltságba, nyüzsöghetnék jobbra-balra, van is rá igény. Én húzódok vissza lassan sokmindentől.

   Hétfőn Muriel barátnőmnél volt az irodalmi est. Téma: Velence. Egyúttal megünnepeltük Denise hetvenedik születésnapját, jelen volt Jacques is, özvegy, a kilencvenediket tapossa, de még egyedül ellátja magát, süt, főz, bevásárol, autót vezet, akár Párizsba is elhúz időnként. Denise elég súlyos szembetegséggel küd, kétszer elvált, egyedül él. Kis kiadót alapított, verseket ír, a könyvszalonokat járja (mint kiadó), kulturális eseményeket szervez a 40 km-nyire levő Douai nevű városban. Energiája lankadatlan, minden próbát kiáll. Már nyolc alkalommal járt Velencében, erről tanúskodik a második kis könyv, mely verseit, lírai útleírásait tartalmazza. Tetszett a stílusa: minden ömlengéstől mentes, mégis emóciókat ébreszt és oszt meg, még azokkal is, akik sosem jártak Velencében.

   Beiratkoztam a helyi Múzeumbarátok Körébe is. Szép múzeumunk van, ahogy illik is Watteau, Carpeaux szülővárosához. A Rubens-teremben pl. a mester 8-10 monumentális festménye látható. Többek között tervbe vettek december végére egy párizsi látogatást a Marmottan-múzeum és a Fragonard-kiállítás megtekintésére. Nagyon csábító!

   Hát körülbelül eképpen zajlik életem lassú folyása. És mégis milyen gyorsan zsugorodik a szamárbőr!...