Keresés ebben a blogban

2015. október 8., csütörtök

Néhány rövid gondolat vágyról

   Két napja egy kisebb előadáson, beszélgetésen vettem részt, melynek témája a következő volt: "Le désir". Magyarul annyit jelent: vágy, óhaj, kívánság stb. Az előadó hosszasan fejtegette a fogalom pozitív vagy negatív megítélését a különböző korok, kultúrák és témák összefüggésében.
   Sokszor értelmezték filozófusok, moralisták negatív értelemben, mondván, hogy jobb őket elfojtani, mert rabul ejthetnek bennünket, szabadságunkat korlátozhatják. A vágy kielégíthetetlen, mert mindig újabb tárgya van; ráadásul teljesen irracionális, mert valahányszor szembesül a valósággal, csalódást okoz. Hányszor megesett velünk (velem legalábbis...), hogy intenzív  epekedésem tárgyait felruháztam nemlétező, idealizált tulajdonságokkal, melyeket a könyörtelen (és üdvös) valóság később elsöpört, utólag jótékonyan megmentve a katasztrófától!
   Platon óvott tőle mindenkit, sőt, Epikurosz is kizárta a nyugodt boldogság receptjéből. A későbbi korok filozófusai és a pszychoanalízis már tágabb értelemben tárgyalta a témát. Abban azért megegyeznek a régiekkel, hogy "mi nem" a vágy: nem azonos a megkívánással, mert ez utóbbi rövid időtartamú, kevésbé erős (pl. megkívánok egy süteményt...), sem az óhajjal (szeretném, ha sikerülne egyszer eljutnom Amerikába...), hanem az egész pszichét elfoglaló, szinte obszesszióvá fajuló állapot. 
    Rousseau szerint viszont boldogtalan, aki már semmi vágyat nem érez. Egyetértek vele: szerintem sincs messze ez esetben a depresszió...
    Egy pár mondat erejéig magam is részt vettem a beszélgetésben. Felhoztam a buddhizmus ideális nirvana-allapotát, amikor is megszabadulunk minden vágyunktól... Számomra nem éri meg a halhatatlanságot és semmi köze az én boldogság-képemhez! Jobban tetszik a már idézett, Szt. Ágostonnak tulajdonított mondat:

"A boldogság abban áll, hogy továbbra is kívánjuk, ami a miénk."  (ford. általam)
  

8 megjegyzés:

  1. Az utolsó idézetben benne van minden, ami fontos. Így érdemes élni. Ha mindig csak arra vágyunk, ami nem a miénk, még nem a miénk, az inkább epekedés, a maga keserédes utóérzésével.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is nagy szerencse, ha továbbra is kivánjuk, ami a miénk... Én ilyenkor mindig elsősorban egy élettársra gondolok, dehát gyógyíthatatlan romantikus vagyok, lassan be kell ismernem...

      Törlés
  2. Úgy érzem, a vágy akkor ér véget, amikor beteljesül.Miért kellene mindjárt másik vágynak keletkeznie? Egy percig sem örülhet az ember, hogy végre itt van, az enyém, élvezettel birtoklom, megtettem, amit akartam stb. ? Ha nem teljesül, be kell látni, hogy nem volt reális alapja a vágyakozásomnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, éppen ebben van a negatív vágy-képlet speciális volta: sosem vezet kielégüléshez! Ismertem több ilyen embert (Don Juan is ilyen volt...): mihelyt teljesült a vágyálmuk, rögtön másik után futottak! Céljuk a vágyakozás, az odavezető út volt.

      Törlés
    2. Izgalmas lehetett...

      Törlés
    3. Igen, szeretem az ilyen gondolatébresztő beszélgetéseket!

      Törlés
  3. Sok szép beteljesült vágyat, és minden szépet és jót kívánok születésnapod alkalmából szeretettel♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Kati! Amíg vannak vágyaink, nem haltunk meg teljesen!...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...