Keresés ebben a blogban

2017. szeptember 6., szerda

Puskapor

   Elhatároztam, hogy kinyomtatom blogjaim figyelemre (legalábbis az enyémre...) méltóbb bejegyzéseit, mert attól tartok, hogy valami váratlan esemény folytán egyszercsak ez a 8-9 éves múlt nyomtalanul eltűnik... 
   A francia nyelvűvel kezdtem. A válogatással. A javítgatással. Óriási munka. 
   Először is egy fájlba bemásoltam a kiválasztott szövegeket (emlékezések, családtörténet, mikro-fikciók, elmélkedések, hangulatok, fordítások stb.), mindegyiket eredeti formájában, kisebb nyelvi javításokat eszközölve csupán, azt is csak nagynéha, hogy láthassam esetleges "fejlődésemet" is. Miután így is majdnem elérte a 400 oldalt, még egy irgalmatlan válogatást végeztem rajta, a betűk méretét lecsökkentve a kisilabizálhatóság határáig. Egyet hagytam meg változatlanul: a bejegyzések címét és dátumat. Igy is kb. 240 oldal vár kinyomtatásra (Garamond 11-el).
   Naponta igyekszem 2-3 órát bíbelődni vele. Eddig 36 oldalt nyomtattam ki (a gyerekek elutazása után kezdtem, azóta van rá jobban időm).
   A papír-dokumentum is eltűnhet, elveszhet, eléghet, elázhat, kidobódhat. Mégis valahogy megnyugtat a létezése, sokkal inkább, mint a megfoghatatlan, virtuális numerizált változat. Talán nemzedéki kérdés. A két kultúra határán éltem le életem nagy részét: legyen meg hát mindkét változat!
   Természetesen felmerült bennem : na és, ha elvesz, kámforra válik? Szegényebb lesz-e tőle az emberi kultúra? Veszteségnek könyvelhetem-e el szerény kis teljesítményem köddé válását a sok-sok milliárd eltűnt ember mércéjével mérve, főleg, ha az említett teljesítmény elsősorban mindennapjaim örömteljessé tételét szolgálta.
   Célom más volt. Elsősorban magamat akartam megmérni, így egyben. Valóban változtam, majdnem észrevétlenül. Az első bejegyzések majdhogynem naív lelkesedése elmúlt, visszafogottabb, józanabb  -  kiábrándultabb?  -  lettem. 
   Végérvényesen nem én találtam fel a puskaport.

17 megjegyzés:

  1. én a nolblogos bejegyzéseim a megszűnés előtt kinyomtattam (ez csak válogatás volt az összblogomból...a freeblogról ne is beszéljünk:( (sajna nem szinesre, csak fekete-fehérre).. épp pár órája pakolgattam, két vastag mappába... és a nagymamablogom is készülök valahogy kinyomtatni...a papir a (leg)biztosabb , szerintem is!!! Meg hát Bulgakovval is erősithetjük magunkat: "Kézirat nem ég el"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked ezek szerint már van tapasztalatod, Aliz!
      Bulgakov kijelentésében viszont némileg kételkedem...

      Törlés
    2. ...hát különösen figyelembe véve, hogy melyik szereplője szájába is adta...
      (de metaforikusan, átvitt értelemben talán igaz!)

      Törlés
    3. de csak az van igazán, amit kézbe is lehet venni...
      (ezt unokámtól tanultam :)

      Törlés
    4. Valahogy a kettő között vagyok: Bulgakov és az unokád között...

      Törlés
  2. Tanulságos olvasmány lenne valamennyiünk számára. Sajnos én úgy jártam, mint Aliz a freebloggal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre a blog még él, de meddig?... Sok ilyen történetről hallottam!

      Törlés
  3. Névtelen7/9/17 09:12

    Tudom, milyen érzés. Sőt csapás. A freebloggal elszállt Apám vers-blogja....�� rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De a versek, remélem, megmaradtak, legalábbis kéziratban!...

      Törlés
    2. Névtelen7/9/17 11:59

      Igen, persze. Nem csak kéziratban, hanem ciklusonként a gépemen is:) Plusz a fotók egy külön mappában, amiket feltettem a blogra. De kedves és szívmelengető kommenteket is találtam, ha nem is az összeset-valahogy lementettem annak idején.:)
      E.

      Törlés
  4. Lehet, hogy a versek papíron is olvashatóak, úgy értem, megadják az olvasás élményét, de a próza a megszokott internetes környezet nélkül sokat veszít önmagából. Legalább az enyém biztosan. Inkább biztonsági mentéseket csinálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, érdekes nézőpont!
      Én meg úgy vagyok vele, hogy így egfolyáaban "egészebb" benyomást szerezhetek róla, nomeg arrol, aki írta... Valahogy úgy, mint a karórák esetében: mindig olyat keresek, amelyik "körbejár" és az egész napot mutatja, hogy én abban hol is tartok... Ami a csak a pontos órát, percet, azon kicsit el vagyok veszve...

      Törlés
    2. Rózsa, az olvasók is különbözőképpen olvasnak. A fenti megfigyelés csak a saját "műveimre" vonatkozik, hiszen a többiek blogfolytonosságát itt a képernyőn követem, nem is lehet másmilyen tapasztalatom. :)

      Törlés
    3. Én is a saját "műveimről" beszéltem, annak kapcsán, hogy ezért másolom papírra (is) a blogomat...

      Törlés
    4. Persze, mindenkinek szíve joga ott elhelyezni a munkáit, ahol jónak látja. Ha rosszul szóltam volna, akkor elnézést.

      Törlés
    5. Áá, nem szóltál rosszul egy cseppet sem, Klári!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...