Keresés ebben a blogban

2017. október 19., csütörtök

Reggel, ősz elején

   Kinézek a kertbe. 
   A reggel első pillanatai ezek. Belépés a valóságba. Lehorgonyoz a hajó, véget vet a hánykolódásnak a nemlét határán, ahová az álom sodor bennünket.
   Felteszem a vizet az első kávénak. Kint süt még az egyre halványuló októberi nap, az élet ígérete. Amíg langyos melegét érezzük, amíg szemünk gyönyörködik az általa életre keltett színekben, a fény-árnyék örökké változó formáiban, élünk. 
   Nekem majdnem ő az egyedüli bizonyosság. A majdnem egyedüli.


   

10 megjegyzés:

  1. Hangulatos kerted van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem, Mick. Fontos nekem, hogy van. Egyre fontosabb.

      Törlés
  2. Igen. És az a szelíd kőbárány, mintha Szeged címeréből ballagott volna oda.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, hát még ha lencsevégre kapnám a sok macskát, amint ott hátul a kerítés tetején puhán, komótosan végiballagnak... Egész nap.

      Törlés
  3. Az a kis kőbárány a kedvencem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nélkülözhetetlen lakója a kertnek, már vagy tíz éve! Ehhez képest szinte semmit sem nőtt...

      Törlés
  4. Igazi béke szigete!Jóleső érzés ránézni a kertedre, bármikkor is készül róla fotód, mindegyik évszakban gyönyörűek a színei. Szépen indulhat a reggeled, ha ezt látod, hozzá a frissen főzött kávé illatával, hmm..."majdnem" elég is ennyi.
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Főleg akkor jó, ha az ember ura az idejének és nem kell sietni... Elmélázhat az ember, kerülhet egyet a kertben, üldögélhet a teraszon. Néha szeretném, ha nagyobb lenne, hogy több virágot ültethessek még...

      Törlés
  5. pardon, elütöttem: bármikor. Túl sok volt a "k":)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...