Keresés ebben a blogban

2018. április 29., vasárnap

Vasárnap estefelé esőben

   Pár napja már, hogy esős, szeles az idő. Véget vetett euforikus hangulatomnak. Ez az oka, hogy ellenálltam eddig heves blogolási vágyamnak, próbáltam visszatartani a szomorkás hangulatú bejegyzést, hogy meg se szülessen. 

   Mert mi haszna is lenne? Legfeljebb kinyitná egy kicsit a fojtogató atmoszféra szelepjét, de nem könnyebbülnék meg igazán, csak esetleges olvasómat lomboznám le vele. Erre pedig nyilván senkinek sincs szüksége.
   Inkább írnék valami pezsdítőt, életkedvtől kirobbanót, mesélnék energiától duzzadó eseményről. Ehelyett hallgatom az esőcseppek szapora és lágy dobolását a konyhatetőn... Ki sem kell néznem: tudom, milyen nagy szürkeség borul a kertre... Rám is.
   
   Ez az a bizonyos kritikus vasárnap esti 18-19 óra... A magányosok réme. Az élet megáll, még egy autó se száguld el az ablak alatt. Mindenki bevackolódik otthon a tévéje elé. Ilyenkor keresi az ember lázasan, esetleg kiábrándultan, az élete értelmét. S ezen nem lendít se vígasztaló szándékú, se ingerült tanács. Aki nem nézett még soha az effajta gödör mélyére, úgysem tudja, hogy nem elég hajunknál fogva a felszínen tartani magunkat.  

7 megjegyzés:

  1. ez a te teraszod? tetszenek a virágocskáid (meg a sárga szék a sárga locsolócsővel:))))szeretem a sárga színt♥

    képzeld, mit hallgattam épp most:
    https://www.youtube.com/watch?v=9hP79Jna29E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a terasz egyik sarka. A viragok a konyhaablak parkanyan.

      Köszönöm, Kati, az utalást dinamikus pszichológus-prédikátorunkhoz... Meghallgattam.

      Törlés
    2. Szórakoztató formája az elengedésnek, ha kineveted magad. Igen, a nevetés segít neked az elengedésben.
      A HA a tökéletes légzés.
      Ha nem tudsz nevetni, csak mondd: HA HA HA HA.
      Ha lélegzel, jelen vagy.
      Sem a múltban, sem a jövőben nem tudsz lélegezni.

      Mabel Katz

      Törlés
    3. Nincs nagy kedvem nevetni! Inkàbb énekelek... :)

      Törlés
    4. az jó,
      Bereményi dalszövegét juttattad eszembe:
      "Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen
      szórakozottan szórom el sok nagy régi kincsem,..."

      Törlés
  2. Volt ilyen. Jó két évig úgy éreztem, hogy semminek sincs semmi értelme. Aztán feloldódott úgy-ahogy. Hátha nálad is így lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hátha, Klári, köszönöm. A bizonytalanság elviseléséhez kell egy kis napfény. Annál is inkább, mert ha itt esni kezd, az nem lesz "átfutó zápor", az biztos!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...