Reggelenként végigfutok a "levelesládámon", majd a F-B oldalamon és a két blogomon.
Amikor a végére érek, többnyire belefáradok... Főleg a F-B gyors átfutásába, mert akármilyen gyorsan próbálok végezni vele, akármilyen szűrőket is alkalmazok, nem menekülhetek a cica-fotóktól, vagy más szegény állatok nevetségessé tételétől, beöltöztetésétől, annak reményében, hogy valaki megosztja... S ez még semmi!
Mostanában még a háttér-szín is magára vonhatja a szemet, hogy kissé agressziv módon elolvastassa velünk botcsinálta tanácsadók szenvelgő, sziruposan "mélyenszántó" üzeneteit... pl: "A fiad csak egy ideig fogja majd a kezed, de a szíved soha nem engedi el. Ha büszke vagy a gyermekedre, aki a puszta jelenlétével értelmet ad az életednek, NYOMJ EGY LIKE-OT ÉS OSZD MEG!" Viszonylag kevesen vannak, akik nem szeretik a gyereküket. A gyerekek szerencsés esetben felnőnek és saját életüket élik. A szülők - megint csak szerencsés esetben - megöregszenek. Az első mondat a ma egyre divatosabb "-t" elhagyása miatt kétértelmű. Ki nem enged el kit? A te szíved nem engedi el a gyereket? Esetleg a gyerek a te szívedet? A mondat első felében a "kezed(et)" divatos változata arra utalna, hogy a gyerek szorongatja továbbra is a szülő szívét... (bár kis értelemzavarral küszködik szegény...) A végén kiderül, mire való a sekélyes frázis puffogtatása: minél több LIKE, esetleg MEGOSZTÁS elérésére.
Nem bírálom azokat, akik meghatódva, esetleg könnyes szemmel bedőlnek a felszólításnak. Első emocionális ingerük kikapcsolja a homloklebeny kritikára buzdító igyekezetét.
Tanácsokat adni különben is olyan inger, aminek nehéz ellenállni. Bevallom, én nem nagyon szeretek ebbe a kísértésbe esni, mert úgyis mindenki a saját kárán szeret tanulni. Amúgy sem ismerhetjük a másik sokrétű indítékait, körülményeit. Kritizálni is nehéz a másik helyzetét, mert többnyire a sajátunkéból indulunk ki (maga kereste, elég, ha..., jobb lenne, ha... stb.) Egyszerűbb, ha együttérzünk, esetleg beismerjük, hogy nincs nálunk a gyógyszer. Szerintem. De ez csak az én véleményem, a sok közül.
A megoldás? Ha lehet, a jövőben el kell kerülnöm a nyilvános siránkozást...
Mennyivel többet mond rólad a teraszodra kifutó pillantás, érintve az ismerős képeket, alattuk az íróasztal szegletét és a finom enteriőrt a kerek asztalkával!
VálaszTörlésMinél több a like, annál több a lüke. :)))
Szeretem ezt a hosszú, három helyiségen átfutó távot... Különösen, ha a végén a kert napfényben fürdik!
TörlésHa valóban fizetőssé teszik az fb-t, az nagyon meg fogja szórni a jónépet. Én ott is a fellelhető értéket szeretem, és hogy láthatom a távol élők képeit - legfőképpen a családtagjaikról. Volt osztálytársaim, táncostársaim küldenek üzenetet, akikkel e-mail kapcsolatot egyébként nem tartok.
VálaszTörlésMa viszont a Ridikül műsorát az fb.-oldalukon feltett tájékoztatójuk miatt néztem meg, és remek volt. Érdemes utólag is megnyitni a mai műsort.
Nem hallottam erről a fizetős változatról...
TörlésÉn magam is a kapcsolattartás miatt vagyok fenn elsősorban, nomeg a sok jó festő felfedezése miatt! A többin meg át lehet siklani, ha némelyik bosszant, akkor is...
Mennyire igazad van! Én ma már gondolkodás nélkül leállítom azok követését, akik gyakran osztanak meg ilyen és hasonló bejegyzéseket.
VálaszTörlésAzért a fizetős korszak, remélem, nem fog bekövetkezni. Sok információtól fosztana meg.
Azt hiszem, én is sajnálnám most már (benne a kukac a gyümölcsben...)
TörlésIgy is keresnek sokat a reklámokkal, talán csak nem fizettetnek velünk?... Állítólag 2 és 3 milliárd között van a F-B "rabszolgák" száma...
azt tapasztalom: a fb mindenkinek olyan, ahogy használja,
VálaszTörlésés sokan vannak, akik többnyire csak a szalagcímeket olvassák el, és túl gyorsan reagálnak (aztán szórják tovább a félinformációkat, pl. a fizetősségről:)))) stb.nem kehet, hogy arról lenne szó, hogy bizonyos tartalmakat fizetés ellenében olvashatunk el?, mint egy újságot, vagy a üzleti tartalmakat fizetés ellenében oszthatunk? a magánüzenetekért nyilván nem kell, .é..
(én leállítottam azok követését is, akik semmi mást, csak O.N.-féle közhelyekkel szétmaratott, émelyítően egyszerű, és az összefüggéstelenséget is bátran vállaló mondatait, vagy állatos-gyerekes-virágos "cukiságokat" osztanak csak tovább (így marad azok követése, akik érdekelnek
igy állítható be: https://www.facebook.com/help/335291769884272?helpref=faq_content
más: a fotódat sokáig néztem itt, szeretem a stílusodat, a lakásod részleteiben is, mindig örülök ezeknek a fotóidnak
más: az utolsó mondatodat nem értem, illetve nem biztos, hogy úgy értem, ahogy akartad, hogy értsem:)))
" A megoldás? Ha lehet, a jövőben el kell kerülnöm a nyilvános siránkozást..." én úgy érzem, azért mondtad, mert az előző posztodban megijedtem/tünk, és azonnal reagáltam, nem úgy, ahogy szeretted volna, talán tanácsnak vettél olyat is, amit nem annak szántunk, vagy nem tudom...,
az ilyen egymondatos kijelentéseket nem értem világosan,
de ha így van is - én úgy hiszem - nem ok arra, hogy kiradírozz bármit (vagy bárkit) , abban hiszek, hogy el kell kerülni a nyilvános siránkozást, mert sokszor pl. valaki félszava, reagálása adhat egy továbblépéshez valamit magunknak, de mindenképpen érezteti a reagálásuk, hogy fontos vagyok számukra (nekem legalábbis)
abban hiszek, hogy az az életszerű, ha vannak rossz dolgok is, mély fájdalmak is, nem csupán pozitívságok... elfojtani, amit valóságosan érzek, nem egészséges (szerintem)
persze megint nem olvastam el a hsz-omat, mielőtt rádküldtem: nem látom abban a pici ablakban, mit írtam
Törlésmost is kimaradt egy NEM szócska: abban hiszek, hogy NEM kell elkerülni a siránkozást NEM kell letagadni a bajokat!!