... valószínűleg sokkal-sokkal jobban. Én csak röviden. Minek terjengjek túl, hiszen magánügy és immár nem is olyan friss: ma 7 éve, hogy meghalt Anya.
Nemcsak ezen a napon jut eszembe, hanem úgy is mondhatnám, hogy ritka az a nap, amikor nem jelenik meg gondolataimban, esetleg sürgetően: jaj, még nem telefonáltál!... esetleg: "hogy is mondjak el a telefonban, a végsőkig enyhítve, egy-egy új nyavalyát, hogy ne essen kétségbe és akkor kettőnk terhét kelljen cipelnem..."
Az sem ritka, hogy ébredéskor, még félálomban óva intem magam: "csak óvatosan, ne csinálj zajt, hiszen anya ott alszik a szomszéd szobában..."
Épp ma mondta egyik írogató barátnőm, aki most jár az én akkori cipőmben, bár nincsen anyja és közötte a nagy távolság, egy városban laknak: "La mère nous tient parfois en otage..." vagyis: "Előfordul, hogy az anya túszként tart bennünket fogva..."
 |
| a tiszaparti strandon az unokákkal |
Flóra Neked integet Anyukád....)
VálaszTörlésAndrea, a dédunokáknak integet... (látom Lucie ruháját a térdén!) Szeretett délután, amikor már nem égetett a nap, lemenni a Tisza-parti strandra, leülni egy kicsit árnyékos padra, lábánl mindenki holmija, az ő táskája is, hogy lángost, gyümölcslét vehessen a gyerekeknek...
TörlésFlóra a "Neked integet..." egy kis léleksimogatónak írtam számodra..))
TörlésTudom, kedves Andrea, csak lehúz a kegyetlen valóság... Köszönöm.
TörlésFlóra szeretlek így ismeretlenül is, nagyon jó ember vagy, és nagy küzdő, a kegyetlen valóság, ami néha felüti a fejét szinte mindegyikünk életében, na azt is le kell küzdeni!
TörlésMintahogy a 2,5 éves unokám mondja, nagyi lebírkozlak...))
Jó olvasni az írásaidat, és nézni a rajzaidat.
Küzdök, amennyire bírok, már régóta, de vannak szerencsére boldog pillanatok és még több elviselhető is... Mindennek ellenére gyönyörű és megismételhetetlen kaland az élet! Mint ahogy egy híres filozófus mondta: " Nem az út a nehéz, hanem maga a nehézség az út." Ez a mondat - furcsa módon - mindig feldob egy kicsit.
TörlésFlóra nem hallottam még ezt a mondást, de jó. Köszönöm, hogy megosztottad velem.
TörlésAjánlom figyelmedbe sok szeretettel:
Műterem - Náray Tamással III. rész a youtub-on
Amennyiben érdekel nézd meg.
Andrea, megnéztem, nagyon érdekes volt! Pár éve, amikor még volt bennem elég energia, vonzódtam ehhez a technikához, főleg, amikor egy kiálltításon (Beaubourg) "élőben" láttam Klimt "Danaé c. képét... Akkor még mondtam magamban: ezt ki kell próbálnom!... Ennyiben maradt... Jött G. betegségének vége, halála, az írás és a többi...
TörlésDehogy tart fogva! Ő az egyetlen biztos pont, beszéljen bárhogy, vélekedjen másképpen mint a lánya, a szeretete mindig velünk van.
VálaszTörlésszerintem is (engem is zavart az a mondat! az a szó: "túsz")(jó, hogy reagáltál rá, én csak kerestem a hogyant...)
TörlésKlári, abban teljesen egyetértek, hogy a szeretete mindig velünk marad...
TörlésDe hogyan szeret? Megbilincselve, kisajátítva gyerekét, esetleg érzelmi zsarolást gyakorolva gyakran és biztosan ("ha nem szeretsz" - esetleg: "nem fogadsz szót" - "meghalok", esetleg: "nem látsz többé"), az "anya jogán" végig beleszól minden lépésébe a jó tanácsok ürügyén?... (hangsúlyozom, hogy nem az enyémről van szó) Egyik barátnőmet ezzel a mondattal (többek között) sebezte anyja halálra: "Nem vagy más, mint egy leszáradt ág..." (mert többszöri vetélés után le kellett mondania arról, hogy valaha gyereke szülessen...)
Minek nevezzük az eféle érzelmi visszaélést, ha nem túszul ejtésnek?... Mert a gyerek, ha szenved is, mindig ragaszkodni fog...
Aliz, lehet, hogy erős a szó, a mondat, de a barátnőm így élte át... Anyja most már 90 éves elmúlt, eddig ő gondozta, naponta járt hozzá főzni, takarítani, nagyon szereti, de megszenvedi...
Törlésértem minden eset más... ez egy nagyon szomorú esetnek tűnik, de az a mondat különösen, akárhonnan is nézem
TörlésIgen, szomorú... de nem is olyan tritka, mint gondolnánk, többé-kevésbé enyhe árnyalatokban.
TörlésRózsa, úgy tűnik, az anya személyisége nem minden esetben alkalmas az anyaszerepre. Sajnos.
VálaszTörlésIgen; Klári, sajnos, sok ilyen anyai megtestesüléssel találkoztam az életben, különböző árnyalatokban... Most találtam egy könyvet is, amit el kell majd olvasnom feltétlenül: Aldo Naouri, egy híres gyerekorvos, psychológus, a családon belüli kapcsolatok specialistája írta, címe: "Les filles et leurs mères" vagyis: "Lányok és anyjuk"...
TörlésMauriac írt ilyen zsarnok anyáról.
VálaszTörlésMick, rengeteg nyomot hagy bennünk anyánk, sok jót, de nemcsak... Nagyon rossz pl. az a "szerető zsarnokság", amivel a féltést "ápolják" egyesek gyerekükben, azt lebegtetve szemük előtt, hogy bármely pillanatban eltűnhetnek az életükből, meghalhatnak, s ez egy kicsit az ő vállukon is nyugszik... Ezt különösen finom kegyetlenségnek érzem, de van sok egyéb formája is...
TörlésEgyetértek, noha magam nem tapasztaltam saját szüleimtől.
VálaszTörlésEz a jó a fikcióban, hogy az írogató ember nemcsak magából táplálkozhat, hanem másokból is, és főleg ki is találhat történeteket , melyeket szereplői bőrébe bújva mondhat el... Ilyenkor egyes olvasók persze azonosítják a hőseivel!
Törlésde most ez hogy jött ide hirtelen? eddig nem a valóságról volt szó?!!
TörlésAliz, a valóság néha túltesz a fikción is... Mick említette azsarnok anya figuráját, innen foytattam én a gondolatot, mivel a francia blogomon - s egyúttal a F-B-on párhuzamosan válaszoltam a megjegyzésekre - jobban taglaltam a téma megírásával kapcsolatos terveimet.
Törlés..."Mick említette a zsarnok anya figuráját" Mauriac-nál...
Törlésén ennek az emlitésnek nem látom itt nyomát, de lehet hogy figyelmetlen vagyok :)
Törlésjaj, most látom, feljebb, bocs :)
Törlésszerintem itélkezni mindig könnyebb , mint önitlkezni (önvizsgálódni)
Törlés