Keresés ebben a blogban

2020. április 30., csütörtök

A karantén enged a szorításból...

   Hétfő óta jön az eső, megy az eső, legalább 10°-ot zuhant a hőmérséklet. Kellett a kertnek, az is igaz. Nekünk is kellett, hogy kimossa a levegőből a sok tavaszi köhögtető virágport. Mert ugyebár, nem nagyon illik köhögni manapság nyilvánosság előtt, hisz rögtön gyanakvó tekintetek fordulnak feléd, hogy azonnal futva meneküljenek... Jaj az allergiásoknak! Gyanúsak. Hát még ha maszk sincs rajtuk, se kesztyű, se bukósisak, se páncél, se... 
   Kedden bejelentette a miniszterelnökünk, miképpen akarja a kormány megoldani, legalábbis oldozgatni a karanténból fokozatosan történő kilépést, hiszen rengetegbe kerül a sok millió kényszerből nem dolgozó ember, akiknek az állam biztosítja (eladósodásból) fizetésük 85%-át, s így munkahelyüket... Immár csaknem 2 hónapja. Van, aki szeretne szabadulni a kis lakásokban egymás hegyén-hátán élő családtagoktól, (gyerekektől főleg), akiknek 24/24 órás jelenlétéhez nincs szokva. Szabadság, változatosság után áhítozik mindenki. Mindenki?... Nem is olyan biztos.
   A hír hallatán nem fogott el lelkesült fellángolás. A két hónap alatt átélt stációk sokkhatásai fásulttá tettek. Az ország egyik legfertőzöttebb vidékén lakom. Egyedül, senki nem lépte át a küszöböt, én se mentem senkihez. Telefon, face time, hogy egymást lássuk, halljuk néha, de elérhetetlen messzeségből. Kb. 10 naponként elmentem bevásárolni egy hypermarketbe, ahol legalább könyveket is láttam, esetleg vehettem volna magamnak egy szép kis kávéscsészét, csak úgy, kedvcsinálónak. De a kedvnek nyoma veszett.
   Időm rengeteg van. Mégis sterilen, passzívan ténfergek benne: a motiváció hiányzik, hiszen minden tér- és időviszony elmosódott körülöttem. Sokszor a telefonomra kell pillantanom, hogy megtudjam, milyen nap is van ma... Még a holnapit se kell megterveznem, hiszen olyan lesz, mint a többi. A távolabbiakról ne is beszéljünk, hiszen maga a jövő van megkérdőjelezve idestova hónapok óta.
   Május 11. körül szabadabbak leszünk. A boltok egy része is kinyit. Újra jár majd a villamos. A gyerekek egy része visszamehet az iskolába. Maszkban, mint mindenki. Menyem édesanyja nekem is ajándékozott egyet, saját készítésű, szabvány szerinti, és mosható. Egyik barátnőm már tervezi a kerti uzsonnát a legközelebbieknek. Betartjuk a távolságot, sőt, a maszkot is csak leeresztjük az állunk alá, amíg a süteményt megesszük, a teát kávét megisszuk. És főleg, visszatér egy bizonyos közelség illúziója, a képernyő válaszfala nélkül. 

(a kép a Netről)

19 megjegyzés:

  1. Te jó Ég! Ilyen lenne az ajándék maszk? A karanténba zártak lelkiállapotát jól tükrözi. Idehaza csak csókra csücsörített ajakkal festett maszkot láttam. A tiétek jobb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, nem, de kár! Valamivel több kedvvel hordanám! A Netről halásztam a képet (oda is írom). A menyem anyjának nagyon puritán ízléséhez - és kb. a nulla szintjén mozgó humorérzékéhez -
      képest el se tudnám képzelni!... (különben rendkívül kedves asszony!)

      Törlés
    2. Nyomasztó, ha humormentes környezetben kell helytállni. (Függetlenül az anyatárstól, persze.)

      Törlés
    3. NAGYON nyomasztó, Klári! Ugyanakkor mindig elcsodálkozik egy kicsit az ember: lehetséges ez?
      Szerencsére azonban környezetem, családom tagjaiból nem hiányzik a humorérzék (ami legjobb, ha nem csak más rovására működik, hanem az önirónia képességével is párosul!). Minden könnyebben elviselhetővé válik...

      Törlés
  2. Godnoltam, gondolok Rád!Itt minden más. A kert sosem volt ilyen szép, annyi időm van rá, hogy lassan az utolsó zugok is rendben lesznek. Március 16-tól tegnap voltam harmadjára üzletben. Mindig volt valaki, aki kenyeret, friss péksüteményt a zuramnak, vagy bármit, amire szükség volt beadta a kerítésen. Kellő óvatossággal kétszer láttam az unokákat, egyszer a Balatont. A parton csak pecások voltak, egymástól méretes távolságra. Hattyúk sehol, két kácsa téblábolt a lehulló kukorica morzsákért. Tudva, hogy a gyerekeimnek nyugalmat jelent, ha jól vagyok - hálásan mosolyogtam rájuk a képernyőn. Unokák barnán, kigömbölyödve. A nagy szárazság aggasztó volt - de most már másodjára esik jó, áztató eső... Minden jó! - ahogy Simon unokám mondani szokta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen1/5/20 08:11

      Kedves Márta, a gyerekek csodálatosak, ugye? "Minden jó!" -mondják/kiáltják ide nekünk is a monitor előtt a mi kis unokáink. Már mindkettő szavajárása lett. S mi hálásan mosolygunk...

      Törlés
    2. Névtelen1/5/20 08:12

      rhumel (lemaradt a nagy névtelenségben:)

      Törlés
    3. Kedves Márta, mondjam, hogy irigyellek a Dunára néző szép nagy kertedért (az enyém 60m2 sincs, falak közé beszorítva, de szeretem!), azért is, hogy korod és fizikai állapotod megengedi a fáradhatatlan kertészkedést? A kert százszorosan meghálálja, tudom. Meg aztán nem vagy egyedül és mondjam, micsoda különbség?... A "kirándulás" itt kb. 1km-es körzetre szorítkozik... A képernyőn én is mosolygok, sőt, nemcsak azért, hogy ne nyugtalanítsam a gyerekeket, hanem mert valóban feldob még egy ilyen mesterséges találkozó is! (most már azt is tudjuk, hogy május 12. után sem találkozhatunk, mert ők is, én is "vörös zónában" lakunk, ráadásul 250 km-nyire, ami meghaldja majd az akkor 100 km-re tágított mozgási lehetőséget...) Szívemből kívánom, hogy továbbra is elkerüljön benneteket minden baj!

      Törlés
  3. furcsa kettősség ez: céltalan téblábolás karantén idején, majd egy kihirdetett dátumtól áll alá eresztett maszkkal közös falatozás...
    én azért óvatosságra intek minden kedves nyári kertiparti-zót, nem a dátumtól függ, hová kerül a nyálcseppecskénk, amiben nem tudjuk van-e nincs-e ártó vírus, ki mosogat utánunk, szemetünket hogy rakjuk el, mit fogunk meg, mit viszünk be, hozunk el, leeresztett maszkból hová kenünk ezt-azt, arcra vissza-tételével mi jut a szemünkbe, orrunkba dunsztolva...megannyi kérdés, szorítok értetek ♥
    (bocsánat, de ez a maszk le-föl rángatása számomra vörösposztó)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati, engem furcsa módon és talán szerencsére valóban nem kerülget a már-már kóros félelem árnyéka sem... Eddig is betartottam az ÉSSZERŰ óvatosság szabályait, soha ennyiszer kezet nem mostam életemben, de bevallom, kesztyű nélkül vásároltam a marketban ( hiszen mi van, ha kesztyűs kézzel nyúlok orrhoz, szájhoz? Ugyanaz.) Minden "nyálcseppecskében" ráadásul nincs feltétlenül vírus (mindannyian 2 hónapja szigorú karanténban élő jóval 60 feletti nők leszünk ezen a kerti uzsonnán). További kérdéseid apokaliptikus félelemről tanúskodnak, el sem tudom képzelni, hogy tudnék vele együtt élni... Igaz, eddig még maszkot se hordtam se kinn, se benn, sőt, át se öltöztem boltból hazatértem után, se nem fertőtlenítettem a bevásároltakat, hanem csak elpakoltam őket kis idő múlva, amikor már újra elbírtak a lábaim... Ki mosogat utánunk, "szemetünkkel" mi lesz, stb. fel se merül bennem: úgy lesz, ahogy eddig is szokott lenni ilyen kis meghívás esetén... Különben is, ha máj. 11. után engedélyezik 10 személyig az összejöveteleket, a 100 km-en belüli helyváltoztatást, azt jelenti, hogy lehetséges. A maszkot csak azért gondoltam, hátha akad közöttünk többé-kevésbé paranoiás, bár nem hiszem... Nem tudom különben elképzelni, ki tud maszkkal enni?!...

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  4. :))) it te apokaliptikus félelemnek minősítesz, az annak a leírása volt, hogy hogyan kell szabályszerűen viselni a maszkot, ha ez túlzónak érzed, nem kell maszkolni, mert tényleg röhej ha lerántom az államra bekapokegyfalato-felkapom a szám elé, táncot eljárni :)))))


    https://www.youtube.com/watch?v=3UScqEGjJGQ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemcsak a maszkról beszéltem (kicsit ironizáltam az ilymódon uzsonnázásról én is!), hanem a számos többi "kertipartit" érintő kérdésedről is...

      (először rossz helyre írtam a választ, bocs)

      Törlés
  5. Rózsa küldök Neked sok szeretettel egy írást, lehet ismered is az illetőt.
    https://wmn.hu/kult/52708-a-festono-aki-nyolcvan-eves-kora-utan-lett-sztar-rekordaron-kelnek-el-reigl-judit-kepei-a-vilagban

    Bocs én a fentiekhez nem szólok.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andrea, nagyon köszönöm, hogy megismertetted velem ezt a hihetetlen művészt, akiről, bevallom, nem hallottam eddig (mint annyi mindenkiről...) Nemcsak elolvastam a cikket, hanem utána néztem a Neten több képes interjúnak is (ilyen "vastag" magyar akcentussal beszélővel rég nem találkoztam!!! - pedig nekem is van!) Megnéztem egyet, ahol 87 éves (2010-ben) és felmászik a kis meredek lépcsőn a padlásra (én nem mernék!), ahol kis zugban fest fekete tussal 3-4 m hosszú, kb 40cm széles fehér papircsíkokra TÉRDEN VONSZOLVA MAGÁT spontán (automatikusan) egy tusba martott szivaccsal, fáradhatatlanul, többször egymás után... Megrázó élmény volt!...
      Festményeiből nekem a "Guano" sorozat tetszett a legjobban.
      De sokáig lehetne róla beszélni, töprengeni... Köszönöm az élményt.

      Törlés
  6. Rózsa gondoltam, hogy örülni fogsz, hiszen szereted a művészetet, és gyakorlod is, na itt pont ezért nem lehetett részemről melléfogni.))
    További szép napokat, jó egészséggel megáldva!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, valójában csak az tud kedvet adni a gyakorlásához is, ha valakit dolgozni látok és akit megbabonázottan nézek alkotás közben! Az alkotói elefántcsont-tornyot bizony nem nekem találták ki!

      Törlés
  7. Flóra nem tudom, hogy felíratkoztál-e - Műterem - Náray Tamással IV. rész - de most indult.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megpróbálom követni a You Tube-on! (csak midig azt figyelem akaratlanul is, mikor ejt foltot kifogástalan fekete ruháján... De sehol egy festékfolt, a tubusok glédában...) Amit bemutat, nagyon érdekes!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...