Újraolvastam a regény 600 oldalát... Olyan volt mint a visszatérés a gyerekkorba, de felnőtt fejjel és szemmel. Esténként alig vártam, hogy ágyba bújva beléphessek a régény kapuján - mit kapuján, azon a bizalmas kis oldalsó bejáraton, ami itt, Valenciennes-ben csak nekem volt fenntartva. Nappal nem akartam belenézni: nappal a mai életem zajlik, más nyelven, más bőrben, más emberek között, akikkel sem a gyerekkori olvasmányélményeket, sem a történelmi részletetket nem lehet megosztani... (mindamellett sok minden mást igen!)
Már régóta vágytam régi kedves könyveim újraolvasására, mint valami szembesítésre akkori önmagammal. Szenvedélyes és kielégíthetelen étvágyú olvasó voltam, akinek minden szabad percben - sőt, nem szabadban, asztalnál is, míg meg nem tiltották - betű kellett a szeme elé, még ha jobb híján rongyosra olvasott újság vagy kalendárium is... Gondolom, mélylélektani elemzésre szorulna ez a nagy menekülés a valóságból, ha egyáltalán érdemes lenne még feszegetni az effajta talányokat - úgy is sejti az ember élete alkonya felé, hogy miféle titkos rugók mozgatták az élete lefolyását...
Visszatérve Gárdonyihoz: meglepődtem a regény stílusbeli, kompozíciós minőségén. Gyerekfejjel az ilyesmire tudatosan nem figyel fel az ember, csak élvezi az olvasást... Más kérdés, hogy tudat alatt nyilván pont azért élvezi, mert jól van megírva.
Gárdonyi, azon kívül, hogy jól dokumentált korrajzot készít (figyelmesen olvastam a török szavakat, többnyire helyesek, valamint az isztambuli leírásokat, még akkor is, ha 16. sz-iak. A Jedikulában jártam 20 éve, már csak félimeddig leomlott falak alatt próbáltam Török Bálintot elképzelni...), mindig ügyel arra, hogy a megregényesítés harmonikusan illeszkedjen a történelmi igazságba, hogy a történelmi ikonok hús-vér emberekké váljanak.
Végül pedig, a hallatlan sodrású egri ostrom crescendo ábrázolása mellett a párbeszédek ragadtak meg legjobban. Kösse fel a gatyáját minden mai író, ha ilyen természetes, de nem nehézkesen jellemző dialógusokat akar produkálni! Elfogult lennék? Vállalom.
"- Né! - mondja az asszony meghőkölve -, kegyelmed volna, vitéz uram?
Olyan vastag hangja volt, mint a fatrombitának.
- Én, lelkem - feleli örömmel Gergely. - De sokszor eszembe jutott az a jóságos, leánykori képe! Meg ahogy bennünket ott anyált, dajkált, a szekér tetején.
Margit asszonynak megvizesedett a szeme az örömtől.
- Fogd ezt a kupát - mondja a fiának -, mert bizony isten kiesik a kezemből! Hát az a csepp lány? Él-e még?"
Gárdonyi most kapott tőled irodalmi Kossuth-díjat. Megérdemelte. (Neked is járna valamilyen kitüntetés a hazai kultúra őrzéséért.)
VálaszTörlés@akimoto: Köszönöm, kedves Akimoto.
VálaszTörlésVagy én (mi többen, kőkorszaki nemzedék) vagyok végképp divatjamúlt, vagy nagyon sajnálom a mai gyereknemzedék azon számos tagját, akik ilyenformán nyilatkoztak a neten, miután egy hevenyészett összefoglaló megmentette őket a könyv elolvasásától:
"Kurva jó,hogy végre találtam egy olyan oldalt,ahol mindent jól leírnak és nem kell elolvasnom azt a rohadt,tetves könyvet!:)"
Micsoda kulturális nyomor! (nemcsak M.o-on!) De legalább ne lennének büszkék rá! Ilyenkor szokták a hiányzó szókincset ökölcsapásokkal helyettesíteni...
Flora, majd elmúlik. Átmeneti állapot. Biztosan kialakul valamilyen kultúra net-alapon, és biztosan nem lesz alábbvaló a mienknél, csak másmilyen. Esetleg többszínű, többféle tudást, tapasztalatot egyesítő, amiben helye lesz a befogadó-olvasónak is.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés@akimoto: kétszer jelent meg u.a. a komment, azért töröltem.)
VálaszTörlésOptimista vagy! Szerintem a kultúrának nevezhető valami (net vagy más) alapja mégiscsak a gondolat! A szegényes, durva kifejezés a gondolatszint tükre...
De Flora, ugyanezen a neten, esetleg más hordozókon számos színvonalas munkával találkozunk, a durva bunkó pedig azért jut szóhoz, mert van net, és vannak fórumok, ahová beengedik őket. Lehangoló a jelenlétük,nem vitás.
VálaszTörlésIgen, Akimoto, de éppen mert van net, és úgy jut a durva bunkó szóhoz, hogy sokan hallják, a durva bunkóság egyre jobban terjed.
VálaszTörlésÉn sem vagyok optimista.
Az egri csillagok szenzációsan jó regény!
VálaszTörlésÉrdekes, hogy évek óta alig-alig olvasok újra könyveket, mert kevés az idő, és attól félek, lemaradok valamiről. Az írásod eszembe juttatta, milyen jó is újra belefeledkezni egy korábban már olvasott könyvbe. Mert tényleg olyanok, mint egy régi, kedves, megnyúlt pulóver, mindig kényelmes, mindig melegen tart. Ilyen Gárdonyi is, de nekem még Dumas, a delfin könyvek, Eco, Lénárd és még sokan. Köszönöm, hogy eszembe juttattad.
VálaszTörlésMás. Valóban sokféle igénytelenségnek, indulatnak teret enged az internet. Olyasmi, mint a római fórum, ott is megnyilatkozott az,a ki nem olvasott, aki a nyelvet nem birtokolta teljes egészében. Azt hiszem, Akimotónak van igaza, elmúlik. Vagy lényegtelen.
Ami pedig a kultúrát, műveltséget illeti, valóban megváltozik. Az alapvetően nyelvi kultúra átadja a helyét egy sokkal inkább képekre, vizuális élményekre épülő kultúrának. Azt hiszem, hiába szimpatikusabb nekünk esetleg a verbalitás, a vizualitás áll nyerésre ebben a pillanatban. :)
@akimoto és Zé: ez a téma megérdemelne egy hosszabb fejtegetést, az igaz!
VálaszTörlésTeljesen tisztában vagyok azzal, hogy a 21. sz. más "jelekre" épül... Sőt, azzal is, hogy a neten is lehet színvonalat találni, sőt! MINDENT meg lehet találni, ezért magam is gyakori látogatója vagyok.
A gondolatom abból indult ki, hogy SAJNÁLOM azokat a gyerekeket, akiknek nem adatott meg, ami nekem és még egynéhányunknak. Mennyi formáló élménnyel szegényebbek! S itt mégis jön a "verbalitás" egy kicsit. Az embert érhetik emóciók sokféle forrásból, azonban akkor kezdett civilizált lénnyé válni, amikor ezt kezdte meg is fogalmazni magának! Nem hiszem, hogy a verbalitást végleg fel tudja váltani valami, vagy ha igen, nem szeretném megélni! (Igaz, nem olvastam elég science-fiction irodalmat, pedig a férjem egyik elismert szakértője volt...)
@KapitányG: az sem véletlen talán, hogy a durvaság terjed (itt is)... Ha az árnyaltan kifejezhető (és kifejezett) gondolatok hiányoznak, jön a "leértékelt" megoldás!
VálaszTörlésAz "Egri csillagok"-at illetően osztom véleményedet! Jól viseli a százegynéhány évét!
&Flora: Azt én sem gondolom, hogy a verbalitást teljes mértékben felválthatná a vizualitás. Az agy/gondolkodás fejlődése szempontjából rendkívül fontos (lenne) a szóbeliség fejlesztése gyermekkorban. A mesék hallgatása nem pótolható rajzfilmek vizuális befogadásával, legalábbis szerintem, hiszen nem ugyanazt az agyi területet fejleszti. Így aztán értem, miért sajnálod a mai gyerekeket, és bizony itt sok mindenen kellene változtatni, hiszen a következménnyel már én is szembesülök munka során.
VálaszTörlésNem a vizualitással van baj, hanem azzal, hogy a verbalitás lépcsőjének kihagyása miatt megváltozik a gondolkodás. És nagyon sok dolog egyszerűen nem működik úgy, ahogyan (kellene) régen.
Nagyon tanulságos ez az írás, bár nem tartozik szorosan a témához, a mesék miatt említem:
http://www.es.hu/?view=doc%3B3355
Igen, hiányzik az iskolai, sőt a magasabb képzésből is a verbalitás. Tesztek kitöltése elegendő a jó eredmény eléréséhez, a véleményt egyetlen durva szóval meg lehet mondani. (Mindjárt megnézem az "és" cikkét, mi ez.)
VálaszTörlés@Zé: elolvastam az ajánlott cikket, érdekes volt, bár teljesen nem értek egyet mindennel (pl. az amerikai iskolarendszer dicsőitésével, amely mások szerint sok elemi műveletlent is kibocsájt...). Itt is sokszor beszélnek az iskolások aránytalanul nagy megterheltségéről. Összehasonlításként a magyar panaszra: az órák már az elemitől kezdve egész nap tartanak - felsőtagozatig 16h30-ig, a gimnáziumban néha 18-ig is., 8-tól, persze. Az órák között nincs szünet (55 percesek, csak tanterem változtatásra van idő.) D. e. 10 h-kor van egy 20 perces szünet, az a "récréation". Ebédelni dél és 2 óra között lehet. A leckéhez este tudnak csak látni a gyerekek, 18-19 h után... Viszont sok helyen a hét 4 napjára van minden beszorítva, mert az elemiben a szerda is szünet (a középben nem). Sok helyen persze, ahol mindkét szülő dolgozik, a szabadnapokon is beadják a gyerekeket "napközibe" sőt, iskolai szünet alatt is, ha nincs közelben nagyszülő.
VálaszTörlés@akimoto: Teljesen egyetértek a verbalitás elemi fontosságával, még ha nem is zárok ki semmi mást sem mellette! ("a szó fegyver!" mondta egy okos ember, de már nem emlékszem, ki...)
VálaszTörlés@Flora: Én sem értek mindenben egyet a cikkíróval, és pláne sok dologgal kapcsolatban nincs is tudásom (számfogalom kialakulása stb.). Az amerikai iskolákkal kapcsolatban azonban nagyon jók a tapasztalataim, mind az általános, mind a középiskolákat tekintve. Az egyetemi oktatásról kialakult képem kicsit más, de azt csak egy rövid ideig tapasztaltam meg.
VálaszTörlésEz viszont megérne egy jó bonyolult és hosszú bejegyzést. A ted.com-on tavaly láttam egy nagyon érdekes előadást erről, majd előhalászom.
Most tényleg csak a verbalitás miatt hoztam szóba a cikket. A közoktatás megreformálása pedig olyan sokrétű kérdés, amit én egészen biztosan nem látok át. Majd talán 100 éves koromban tudok valami bölcset mondani erről. ::))
@Zé: neked bizonyára "első kézből" jobb információid vannak az amerikai oktatási rendszerről! Itt, F. o-ban a legjobb az ovoda (école maternelle), felfelé már egyre kevésbé veszik tekintetbe a gyerekek ritmusát és teherbíró képességét. A szülők meg úgy vannak vele, hogy ők is túlélték, s örülnek, ha az iskola vigyáz a gyerekükre!
VálaszTörlésA verbalitásról még (bár tudom, hogy egyetértesz velem, te, aki olyan jól tudsz írni!) annyit: "Kezdetben volt az Ige" mondja Szt János evangéliuma a szó teremtő erejéről, amit ő istennek is nevez... Messzire kanyarodtunk az "Egri csillagok" ürügyén...
Flora, a bejegyzésed minden szavával egyetértek. Nekem máig az Egri csillagok a Nr.1 :)
VálaszTörlésÉs bizony nagyon jó, semmihez nem hasonlítható élmény újraolvasni a gyerekkori könyveket.
@Flora: Messzemenőkig egyetértek azzal is, amit a logoszról írsz. Hiszen én magam is a szó által teremtett virtuális alak vagyok itt a blogtérben. De valóban messzire kanyarodtunk... :D
VálaszTörlés@Ági: nekem is! Van még mellette egynéhány: Kincskereső kisködmön, Tüskevár, Pál utcai fiúk stb, stb...
VálaszTörlés@Zé: ah, a blogtér virtuális lakói! Akik a szavak (de képek is!) álarca alatt a valódinál néha igazabb létezést nyernek! Erről is könyvet lehetne írni (mint ahogy azt bizonyára már meg is tették egyesek!)
VálaszTörlésFerdinanda Correra Mendez: A valódinál is igazabb létezés (Lételméleti és konyhaművészeti értekezések a virtuális boszorkánykonyhából.) 2008, Boston University Press, Boston.
VálaszTörlés(Viccelek. Bocsánat. De olyan jól hangzik könyvcímként.)
@Zé: álnévnek se rossz...
VálaszTörlésMár 1x leírtam,de a gép elkapta.Szóval:annyi mindenről írtok, h.az ember csak kapkodja a fejit.Nem tom ki az a Zé,de neki Lénárdról annyit,hogy az egyik fordítója:Vajdovics Zsuzsanna a szentesi-vásárhelyi V-klán lánya,Milanóban él most,de fantasztikusan tud magyarul írni.Bizonyíték:LS hagyatékaiból,Családtörténeteim,Typotex,Bp.2010Rózsáról és Gárdonyiról majd máskor.
VálaszTörlésKedves Anonyme: Kicsit elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy hogyan került képbe Vajdovics Zsuzsanna. A Családtörténeteimet olvastam, bár bevallom, nem néztem, ki fordította. (A fordítók sanyarú sorsa.)Ha Flora, nem bolondul meg tőlem, meg hogy ennyire elkanyarodunk Gárdonyitól, akkor belinkelem az akkori blogbejegyzésem:
VálaszTörléshttp://sp55.freeblog.hu/archives/2010/08/08/Egy_szokeveny_leveleibol/
Zé egy virtuális személy. Blogbejegyzéseket és hozzászólásokat ír. Biedermann Izabellaként fiktív Facebook felhasználóként is fellelhető.
Bocsánat. Ha Flora nem bolondul meg tőlem, ...
VálaszTörlésÍgy szerettem volna írni.