Érdekes módon, időnként minden blogon feltűnik ez a költői kérdés. Talán jobb is, ha feltűnik, mert azt jelenti, hogy néha mérlegeljük tetteinket, hogy kérdéseket teszünk fel magunknak, hogy vannak kétségeink... Nincs annál idegenebebb tartás számomra, mint ha valaki megingathatatlan magabiztosságtól eltelve tör előre, soha mérlegre nem téve választásait, amelyek ilyenformán szinte nem is választások, hiszen az alternatíva idegen fogalom...
Természetesen, nem az állandó kétségek, tétovázások közepette vergődő gyenge egyéniség az ideálom, aki képtelen döntésre határozni el önmagát (a Mérleg szenvedéseit közvetlen közelről ismerem...), aki szinte örül, ha külső okok vagy személyek döntésre kényszerítik: így legalább nem rá hárul az esetleges tévedés súlya!
Megintcsak a szoba legtávolabbi sarkában álló kályhától indultam el! Hogy kerül ide a címbeli költői kérdés? A blog indításához kell valami belső kényszer. Az efféle kitárulkozás újdonságának varázsa, a kezdeti visszhangok lelkesítő hatásúak. Sokszor álnéven (de sokak előtt mégis ismerten) mutatkozunk meg, fellebentve időnként a fátyol egyik sarkát. Játék is, meg szükség is. Mintegy újrafogalmazzuk magunkat. Aztán egyszer csak megjelenik a függőség, mint aki eleinte csak egy kupica alkoholt hörpint fel, de minden nap... A hatás viszont kezd elfásulni, rutinná válni. Fellép az új iránti vágy, a szükség. A kezdeti mindennapi bejegyzések váratnak magukra. Kit érdekel vajon még? Elsősorban magát a blogírót mennyiben érdekli még, hogy megfogalmazza magát? A narcisszizmus zsenge vadhajtásait igyekszik lenyesegetni, hogy jövendőbeli szenvedéseinek elejét vegye, vagy legalábbis korlátozza őket.
Aztán jön a hiányérzet. Az üresség, melyet meg kellene tölteni valami mással, valami jobbal. Hiányzik egy-két visszhang, ami melegséggel töltött el, még ha szerzője ismeretlen volt is. Sokan visszaoldalognak így a hűtlenül elhagyott blogjaikhoz és igyekeznek a hamu alá fújni, hátha feléled még valami...
Hasonlóképpen gondolom én is. Haszna is van a blogírásnak: rendszerre, rendre, kitartásra, tömörségre szoktat. Még akkor is, ha csak magánhang, személyes blog. Írással foglalkozó embernél kiváló gyakorlási terep. Visszajelzés az mindig van valamiképpen. A számláló akkor is mutat, következtetni lehet, ha a beírás alá nem jön névvel és véleménnyel senki.
VálaszTörlésSzép napot!
A név azért is hiányozhat, mert az Anonym-ot könnyebb beütni.A Rózsa blogját mindig elolvasom,bár csak néha reflektálok.Kell a blog
VálaszTörlésírójához valami érzelmi/emléki kötődés+az is,hogy a blogoló jól blogoljon,azaz tudjon karakteresen és okosan írni.
szerinem is a kommentek, a visszajelzés fontos motivum, még akkor is, ha eleinte nem tűnt annak... és nem csak hiúságból, mert létjogosit kicsit, azt mondja , hogy nem csak öncélú a blog, ha msoknak is mond...
VálaszTörlésNehéz kérdéseket tettél fel most Flora. És talán nincs is egyetlen válasz. Annyiféle blog van! És annyi blogszerző.
VálaszTörlésEngem mindig meglep, hogy a barátaimon kívül más is kíváncsi a gondolataimra. Rejtély.
@Erika: én is azért kezdtem tulajdonképpen annak idején, hogy az írást gyakoroljam. Stílusgyakorlat... Gilbert arra kért, mielőtt meghalt, hogy fejezzem be abbamaradt regényeit, különösen kettőt. Nem sok hiányzik... Nem hiszem ugyan, hogy ettől még íróvá lesz valaki tehetség híján. A magyar blogot meg azért kezdtem később, hogy visszataláljak valamennyire anyanyelvemhez... Köszönöm a hozzászólást, Erika.
VálaszTörlés@anonyme: kedves "anonyme", sejtem, ki vagy és én nem is írom ki valódi nevedet, mint te az enyémet...
VálaszTörlésHa a "jól blogolónak" szánt elismerést rám is vonatkoztatod valamelyest, megköszönöm. Általában szigorú voltál, de sohasem rosszindulatból. Szerettél bennünket, azt hiszem...
@aliz: a visszajelzés érdekes téma. Elsöprő többségükben pozitívak és ez megtévesztő is lehet... Magam se hagyok soha ledorongoló kommentet, mi sem könnyebb, mint valakit földbe tiporni... Ha nem tetszik, vagy nem elég inspiráló, inkább odébbállok. Azt hiszem, majdnem mindenki így van ezzel.
VálaszTörlés@Zé: számomra is rejtély és bevallom, nagyon kellemes, ha megesik néha. A F.B. miatt azért maradok éhen, hogy sokan olvassák ugyan, de a reagálás Morse-stílusban történik (az enyém is), mindenki siet, csak éppen bekukkant s nem telepszik le egy csésze kávéra vagy egy pohár tiszta vízre...
VálaszTörlésA Facebook az más. Azonnali hozzáférés, azonnali megosztás.
VálaszTörlésA blog pedig, azért a blog egy ráérős, hátradőlős dolog... Lehet hangosan gondolkodni, érdekes emberekkel beszélgetni, és írni. Azért az írás lehet nagyon is vonzó hobbi. ::))
@Zé: az írás magányos mánia ugyan, de előbb-utóbb szeretné az ember megosztani...
VálaszTörlés@Flora: Vajon miért?
VálaszTörlés@Zé: ki miért, de több okból is. Pl.: "Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak..." és persze "szeretném, ha szeretnének..." mint általában mindenki, többé-kevésbé bevallottan. Magányosan faggatja az ember önmagát, az emlékezetét, a képzeletét, de előbb-utóbb kívánja a "megmérettetést", különben nem tárná nyilvánosság elé... De lehet, hogy nem erre vonatkozott a kérdésed.
VálaszTörlésIgen, erre vonatkozott a kérdés. A megmutatkozás motivál igen, ezzel egyetértek. ::))
VálaszTörlésengem nagyon érdekelnek a különböző reflektálások a megmutatkozás(ok)ra!:)
VálaszTörlésabban viszont nagyon igazad van,Flóra, hogy legyünk óvatosak, mert a negativ vélemény valószinű nem kerül be a kommentekbe... de attól még meglehet...!
viszont az is igaz, hogy általában a hasonló gondolkodásúak olvassák egymás blogjait...s ez jól is van igy... "nem szerethet mindenki" (ez egy Presser dal) örüljünk azoknak, aki igen, és akiket igen...:)
@Zé: hát persze, különben elég lenne egy jó vastag füzetbe írogatni, esetleg elégetni a megfelelő pillanatban (ha sikerül még elkapni azt)...
VálaszTörlés@aliz: engem is! Ez adja meg a kedvet a folytatásra! Ha a "kutyát sem érdekli" a mi kis suttogásunk, kiáltásunk, lyukat hasba fecsegésünk, akkor minek a napra kitenni?...
VálaszTörlésPersze, nem tetszhetünk mindenkinek, de jobb is talán...
Akinek meg igen, annak hálásak vagyunk.
Igen.
VálaszTörlés@stali: köszönöm.
VálaszTörlésde miért nem irsz bejegyzést "akkor"...?
VálaszTörlés@aliz: a választ hosszabban, de nem kimerítően megírtam. Hiányzik még 1-2 ok. Lehet, hogy "folyt. köv."
VálaszTörlés