Még a témánál maradva egy kicsit, hiszen akik e sorokat olvassák, hasonló cipőben járnak... Amikor belép az ember a blogvilágba, megpróbál tájékozódni a rengetegben. Egy-két embert ismer csupán, hiszen az ő hatásukra, biztatásukra rugaszkodott neki, legyőzve belső korlátait. Aztán kíváncsian felfedező útra indul a linkek, kommentárok erdejében. Egy-egy érdekesebb, karakteresebb bejegyzés felkelti szerzője iránt a figyelmet, benézünk az illető blogjába... Esetleg hagyunk is egy "kavicsot"... Mitől lesz azonban még virtuálisan is tartós kapcsolat egy futó bepillantásból? Milyen szempontok alapján történik a választás?
Kicsit több mint 3 év után (kevés idő!) arra a következtetésre jutottam, hogy elsősorban a saját indíttatásaink vezetnek mások felé is. Azt hiszem, képtelen lennék hűségesen látogatni egy olyan blogot, amely csak konyhai leleményeket, esetleg a horgolás vagy a keresztszemes hímzés rejtelmeit kívánná velem megosztani... Elsősorbn gondolatok, saját vagy írók-költőktől átvettek kellenek nekem, amelyek aztán táplálhatják, szülhetik az enyémeket is. Az életből ellesett pillanatképek , de úgy, hogy közben sejteni lehessen, ki tartja fényképezőgépet... s miért választotta pont azt a beállítást... Elkerülöm azokat a blogokat is, akik csemetéik első gügyögésétől kezdve minden lépésükről tudatnak. Nem mintha más nem találhatná érdekesnek a témát, sőt közvetetten átélhetjük így, ami nekünk hiány... Viszont vonzódom (bizonyos mértékig számomra is érthetetlenül) azokhoz a blogokhoz, amelyek gazdája - még vadidegenül is - beavat mindennapjaiba... Ezek a "mindennapok" a maguk eseménytelenségében is érdekelnek sokszor, persze, ha jól vannak megírva, ha áttetszik a szerző megható őszintesége, mellyel mintegy kiszolgáltatja önmagát. Természetesen önhitt narcisszizmus nélkül, mintegy ártatlanul... Talán helyettem is?...
Azután itt van a hűség kérdése is. A francia blogvilágban látogatok 3-4 blogot csupa hűséges szimpátiából, mert a kezdeti varázs megfakult és a szerző nehezen tudja érdeklődésemet fenntartani. Mégis benézek naponta, sőt hagyok néha megjegyzést is, de sokszor úgy érzem, mintha a hivatalba mennék, kötelezően... A barátság viszont szent dolog.
Mindennél jobban érdekel viszont a gondolatcsere. Mások véleménye gazdagítja, ösztönzi saját világunkat, ezért alakul ki néha érdekes, bensőséges, majdnem azt írtam családi kör, melyben egyszerre hasonló és különböző emberek jönnek össze! S azt hiszem, ez lenne választásaink alapja: legyünk hasonlók, de különbözők is egyszerre! Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a blogírót is fel lehet fedezni azokban, akiket látogat. S ezt a kört lehet sokáig bővíteni.
A mindennapok eseménytelensége jól megírva, mintegy kitárulkozva, egy-egy képpel illusztrálva... Ez utóbbiakból is a részletek érdekelnek, egyfajta " ablakon" történő bepillantás az életbe.Nem is az egész élettörténet, hanem kiragadott percek, napok, amit én tovább gondolhatok,párhuzamot vonhatok akár a saját élemmel is.Őszinte egyszerűség.
VálaszTörlésEz vonz.
Nem is tudom. Engem a blogíró személyisége vonz elsősorban, aminek valahogyan tükre a stílus, a 'jól megírtság'. Azután a téma.
VálaszTörlésPersze volt, hogy kiderült valami, ami miatt elszoktam blogokról. Elsősorban a kirekesztő gondolkodás. Ha azt tapasztalom, törlöm a webhelyet az érdeklődésem listájáról.
@Éva: kb engem is... A frappáns lényegre törő rövidség is (amelyet én még nem nagyon tudok - vagy akarok - megvalósítani: túlságosan szeretem a szavakat!) Pedig a blogokon a hosszú lére eresztés nem nagyon megy el: fárasztó fecsegés hatását kelti egy idő múlva, még ha nem is az...
VálaszTörlés@Zé: a stílus tükrözte személyiség! Ehhez kell már egy kis intuíció, beleérző képesség. Meg talán az is amiről Évával az imént eszmét cseréltünk: ha magamról beszélek is, szóljon mindenkihez, különben köldöknézés lesz csupán, amiből mindenki ki van rekesztve... Ezt értetted "kirekesztő gondolkodáson", kedves Zé?
VálaszTörlés@Flora: Nem csak. A nyitottság, a más véleményének meghallgatása alapkövetelmény.
VálaszTörlésÉn azt ki nem állhatom, ha cigányoznak, zsidóznak, buziznak stb. egy blogon. Egyszer olvastam egy fickót pár hétig, szimpatikus volt, fiatal, de érdekes. Egyszer volt egy félmondata, úgyhogy visszaolvastam a bejegyzéseit. Nagyot csalódtam. Soha többet felé sem néztem, és azt a két kommentet is bánom a mai napig. :(
Ami a legérdekesebb tapasztalat volt, egyszer megpróbáltam közösen írni egy blogot egy fickóval. Fura alak volt, de azt hittem, elfogadja az én látáspontomat. A végén elkezdte törölni a kommenteket, beleírt a bejegyzésekbe stb.
A végén töröltem a blogot. Tajtékzott.
Sokat lehet tanulni a blogvilágban önmagunkról és másokról. :)
A fent mondottakkal nagyon egyetértek.
VálaszTörlésIdőnként könnyű kabarétréfákat is szeretek olvasni, így régebben a fisher99 blogját, vagy a text bölcsészhumorát, vagy van itt Áginál egy link Csajszinénihez, most hirtelen nem jut eszembe több. Ezekben az a közös, hogy felállnak egy sámlira, onnan nézve kommentálják az eseményeket.
@Zé: én is átfutok a blogon, mielőtt rendszeresebb "viszonyt" kezdenék a gazdájával!
VálaszTörlés@akimoto: Eredeti a kép, melyben megfogalmaztad a nézőpontot! A sámli mint a "helyzet magasa"!
VálaszTörlésMóricz Zs. mondta egyszer Németh Lászlónak:"A legnagyobb öröm a rokon gondolkodás." Emlékezetből idézem,valószínűleg pontatlanul,de
VálaszTörlésa lényeg benne van, s evvel-kis porszem-egyetértek.
@anonyme: tény, hogy nagy öröm, ha a másikban magunkra ismerünk, mintegy magunk igazolását véljük felfedezni. (tükör-szindróma) Az se rossz azonban, ha időnként valaki önmagunk megkérdőjelezésére biztat bennünket másfajta gondolkodással, nehogy esetleg mozdulatlanná dermedjünk saját kellemes és kényelmes, végre megtalált bázisunkon...
VálaszTörléssőt, továbbgondolva, a rokongondolkodást persze- sokszor nagyon jól esik, ha a félmondataimat megérti az a másik, és értjük egymás abszurditásait is...
VálaszTörlésés perszehogy az is kell, hogy inspiráljanak is, de ne vegyék el a kedvem
és kicsit úgy érzem, mint egy kávéházban : a melettem lévő asztalnál beszélgetők szavába vágok, és hívatlanul szólok,
VálaszTörlésbocsánat
@Katalin: örültem, hogy "belebeszéltél", kedves Katalin! Ezennel továbbra is meg vagy híva! Minél több "árnyalat" lesz egy képen, annál gazdagabb!
VálaszTörlésKatalinnal egyetértek. De mire megy vele?
VálaszTörlés@anonyme: nem értem a kérdést, "mire megy vele?"
VálaszTörlésflora: "tükörszindroma", pont ezzel a témával kapcsolatban irtam egy bejegyzést a minap!:)(pontosan "tükörnap" alkalmából:)20111102... bár ezt a kifejezést "tükörszindroma"... még nem ismertem igy, de klappol:) bár én inkább pozitiv (és "egészséges")jelentését érzékelem...
VálaszTörléshttp://lineas.freeblog.hu/archives/2011/11/03/tukornap/
@aliz: a "tükör-szindróma" kifejezést saját használatra találtam ki, nem is tudom, létezik-e vagy nem, bár nem hiszem, hogy én találtam fel a puskaport...
VálaszTörlésAzt hiszem, hogy pozitív- vagy negatívként fogjuk-e fel, az nézőpont kérdése is egy kicsit. Van.
flora,gondoltam, hogy nem orvosi könyvben találtad! :)
VálaszTörlésde ez az egyéni degfinició, megközelités, épp azt feltételezi, hogy nálad épp mintha a negativ jelentés lenne hangsúlyosabb!:)(?)
@aliz: nem gondoltam éppen negatívra, ha annak értelmezhető, akkor akaratom ellenére volt... Általában inkább megérteni szeretek egy jelenséget, mint ítélkezni felette...
VálaszTörlés