SZERELMES VERS
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszínű, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
1939. október 2.
Radnóti a legkedvesebbek egyike. Volt idő, amikor úgy olvastam a R-összest, mint egy regényt. Egyetlen verséből is kiderül, ki ő és mit gondol, de ha napi olvasmány, megerősödik az ismeretség...
VálaszTörlés@akimoto: a legcsodálatosabb számomra a szépség iránti ragaszkodása még a halál közeledtén is, ami részéről egyáltalán nem elvont költői fantazmagória, metafóra-játék. Jót tesz az olvasása...
VálaszTörlésnagyon szeretem ezt a verset
VálaszTörlés@myrtille:
VálaszTörlésitt megtalálható francia fordításban általam, Muriel "csiszolásával":
http://flora.over-blog.org/article-mikl-45116575.html